Strandolás- helyett

Na, áradoztam itt a mi kis strandunkról, aztán másnap ért a meglepetés, mert 400 Ft-ra emelték a belépőt, amikor már a tavalyi 300-at is sokalltuk. Rögtön ki is fejeztem felháborodásomat, mindig ki szoktam, akkor is, ha tudom, hogy nem a döntéshozók ülnek a pénztárakban meg az ügyfélszolgálaton. Viszont tudom, hogy őket is megkérdezik néha, mi a nagyközönség véleménye, hát tudják. Rögtön közölték, hogy még mindig ez az északi part legolcsóbb strandja. Haha, persze, mert minden második faluban van szabad strand is, kezdjük ott. A másik pedig, hogy vannak olyan helyek- mint pl Füred, ahová a kedves nyaraló évi egy hétre jön, max. tíz napra, ott eleve bekalkulálja a nyaralás költségébe a családi bérletet, illetve a nyaralás alatt fele időben kirándulni a fog a környéken, esetleg olyan szállodában száll meg, ahol van medence, tehát azt a három - négy napot, amit a strandon tölt, kibírja anyagilag. Az északi part kis falucskáiban azonban a vendégek nagy része visszatérő vendég, aki vagy egész nyáron- ha pl. kisgyereke van, mint nekem vagy ha nyugdíjas- vagy minden hétvégét- plusz évi legalább két hetet - itt tölt- na ezt összeadva, azért elég tetemes összegre jöhet ki egy családnak egy nyári strandolás. Azok, akik a strandra járnak, fogyasztanak a büfékben, a vendéglőben, vásárolnak a helyi boltban, fizetnek ingatlan adót, munkát adnak a helyieknek a javításokkal, felújításokkal, a kertbéli munkákkal, tetemes összeget fizetnek ki a szemétszállításért - azért a két hónapért, amit egyáltalán itt töltenek. Idehívják a barátaikat, akik esetleg szintén visszajáró vendégek lesznek, szobát bérelnek, esetleg nyaralót vesznek, és ők is idehívják a barátaikat, és a gyerekeik pedig szintén idehívják a barátaikat. A helyi termelőktől veszik a bort, és  abból rúgnak be esténként. Így megy ez évtizedek óta, nem biztos, hogy pont a strandbelépőn kellene rólunk még egy bőrt lehúzni, csak azért, mert máshonnan már nem tudnak- mernek lecsippenteni.

Mondjuk két felnőtt és egy gyerek strandbelépője az ezer forint, és akkor még nem evett, nem ivott, nem fagyiztak, nem csinált a világon semmit, csak bejött és lefeküdt a fűbe, meg csobbant egyet.

Régebben az emberek lenéztek akár két órára is, hiszen olcsó volt a jegy, sokszor egész rossz időben is tele volt a strand- hiszen akinek tényleg évi egy hét a Balaton, az amint kicsit kisüt a nap, már rohan. Na, persze nem most. Bár július vége van, főszezon, és az idő sem különösen rossz, kb annyi ember volt a strandon, mint régebben egy júniusi hétvégén mondjuk, egy gyengébb időjárásnál. Pang a parkoló, a biciklitároló negyede sem volt tele. Persze nyilván ,ha negyven fok van, és sehol nem lehet kibírni, tömve lesz, és eddig is tömve volt, de amúgy már meggondolja mindenki, hogy kicsit felhősebb időben, eső-esélyes napokon levonuljon e. Ráadásul nekem messze tőlünk a szomszéd faluban van egy szabadstrand, ugyan ott nincsen csodajátszóház meg kialakított kis bébipartrész a kicsiknek, de van sok árnyék, lehet fürödni, úszni, kaja, büfé is van dögivel, és akkor jövök meg megyek, amikor akarok. Én ugyan szeretek napozni, de nem igénylem minden nap, tehát eldöntöttem, hogy mondjuk hetente kétszer lemegyünk ide, a többi napon- meg ha strandidő lesz- oda. Elvből nem vagyok hajlandó jegyet venni, mikor ugye a gyerekemet napközben altatni is kell, na, meg főleg azért ,hogy lássák, hogy valójában kevesebb a látogató, mint eddig.

Na, ennyi a terv, de egyelőre nem jutottunk el a szabad strandra még látogatóba sem, mert amikor elindulunk, Emma ordítani kezd, hogy a 'másik strandra menjünk a másikra'- azaz a fizetősre, és akkor persze én odamegyek, hiszen legyen már neki jó- az a két kis műanyag házikó ejtette teljesen rabul a játszóházban. Ha az nyitva van, el sem jut a partig, a homokozókig, a játszótérig. Van ott két lány, akik animátorkodnak, Emma ott áll mellettük, nézi, ahogy a többi gyerekkel foglalkoznak- azok pl színeznek vagy pontokat kötnek össze- mindenféle olyan dolgot csinálnak, amit ő még nem tud- ő meg ott óbégat mellettük- ' én is akajok színezni! Én is akajok olyat rajzolni!' A csajok röhögnek rajta, én meg az olvasó sarokban olvasgatom a Nők lapját.

Na, meg ma nem volt olyan szuper idő, úgy hogy nem vettem jegyet, csak besétáltam, tojok rájuk, merjenek szólni. De azért át akartam bringázni a szomszéd faluba, csak úgy nézelődni, de nemcsak a gyerek ordított, hanem a biciklim kereke is teljesen leeresztett, mert délelőtt felfújtuk, és rosszul raktuk vissza a szelepet. Azon gondolkodtam, hogy tavaly mennyivel jobb volt, mert akkor odamentünk, ahová én akartam, ő meg csak örült. Próbáltam változatos lenni- hol ide mentünk, hol a másik faluba, ha rossz idő volt, akkor bementünk Füredre- itt a házban nem nagyon tudtunk lenni, mert nem tudott magával mit kezdeni, ha én bármilyen házimunkát csináltam- lényeg hogy akkoriban minden tetszett neki, mindennek örült, csak esemény legyen ,és változatos legyen. Ma meg tuti mindig mást akar, mint én. Ha haza akarok jönni ,ő nem akar. Ha el akarok indulni, ő még a ' kis Hello Kitty'-ket akarja nézni- tehát elindulni sem akar. Nem akarja azt enni, amit én csinálok, általában az a ruha és cipő sem jó, amit én akarok, és nagyon nehéz neki úgy örömet okozni, hogy előre örüljön valaminek. Ha már ott van, teljesen önfeledt, de előre cirkuszol mindenen. Viszont tavaly, mint mondtam, pl itt a házban semmit nem lehetett tőle csinálni, mert addig vagy csinált valami ökörséget, vagy mondjuk beraktam a kiságyba addig, és akkor egy idő után -mondjuk 10 perc után -ordított. Mindig, mindent úgy kellett csinálnom, hogy fél szemem rajta tartottam, beszéltem hozzá. Most, leül dvd-zni, vagy itt, a kis játszósarkában elmolyol a kis játékfiguráival, és majdnem, hogy arra kell vigyáznom, nehogy én zavarjam meg az önfeledt játékban. Kint a homokozóban is el van néha, meg az udvaron is. Továbbá a strandon is lehet olvasgatni mellette- tavaly már idegösszeroppanást kaptam majdnem , mert soha, egy percre sem tudtam levenni róla a szemem, folyton elszökött, mindig loholtam utána- kivétel talán az utolsó hét, amikor már tényleg belefeledkezett néha a homokozásba. Most pl tök jól megjegyzi ,hogy hol vagyok, és még vissza is jön. Olvasgatok az olvasó sarokban, és időnként megjelenik- ő csekkolni engem. Szóval igazából -bár rossz, hogy már demokrácia van, és nem az történik, amit én szeretnék -viszont több az idő, amit olvasgatással, vagy beszélgetéssel, lazulással tölthetek- és sokkal kevésbé érzem magam fáradtnak egy nap után ,mint tavaly. Akkor tényleg néha sírni tudtam volna, annyira fájt mindenem sokszor a nap végére, mondjuk többet is kellett még őt akkor cipelni, emelgetni, sokat toltam babakocsiban- szóval azt hiszem, idén már mégis csak könnyebb egy kicsit. De fogyasztói engedetlenség ide, drága belépőjegy oda- ha a gyerek ezen a strandon fogja jól érezni magát, esetleg kis haverokat is itt fog találni- akkor ide kell majd járnunk, hiába van elveim ellen- és hiába sajnálom ezt a - nem kevés- pénzt az önkormányzat kasszájába beletenni.