Napirend

Megtaláltam egy régi levelet, amit a barátnőimnek írtam még decemberben:

’Emmus tegnap volt két hetes, es napirend szintjén annyit sikerült – neki- kialakítania, hogy 12 órán at maga a ma született bárány, egy angyal, valóságos kis Buddha- majd 12 órán át mintha magát az Antikrisztust hoztam volna világra... Ebben a logika csak annyi, hogy a második 12 óra alatt úgy kifárad, hogy 12 óráig alszik, még evés közben is, teljesen kidőlve....Ilyenkor jó ám anyának lenni!!! ( végtére is egy újszülöttnek még napi 20 órát kellene aludnia...:))

Na de a másik 12 óra, mikor kezemben a gyermekkel állok,ülök, fekszem, etetem, altatom, simizem, ringatom, tökmindegy, ordit, alszik húsz percet, felébreszti magát, ordit, böfiztetem, tisztába rakom, ordit, hadonászik, rángatózik, vörös a feje, anya nem alszik , csak napi három órát.... Szóval ez kemény, főleg azért, mert nem tudhatom, hogy meddig tart majd, es csak remenykedem, hogy nem tiz éves koráig....

Hát azt, hogy amúgy meg egy kis tündér, nyilván nem kell ecsetelnem, felhizlaltam már három kilóra, amitől jo dundi, puszilgatnivaló pofácskája lett, na ,majd ha jöttök, megmutatom....
Mindenki azt mondja, nehezen megy neki az adaptáció az anyaméhből a földi létre, és nyugodjak meg, hamarosan jobb lesz, hát erre csak azt mondhatom, hogy nekem is nehezen megy az adaptáció a napi három órás alváshoz... Persze nem panaszkodom, mert amúgy tényleg jól vagyunk ,csak mindenkinek nehéz egy ekkora váltás, legközelebb majd akkor írok, ha már mindnyájan megnyugtatóan adaptálódtunk.... ’

Jó dolog elolvasni régebbi leveleket, tanulságosak, az ember néhány hónap után annyival okosabbnak gondolja már magát, és ez persze egyáltalán nem csak gyermekneveléssel kapcsolatban van így....Én akkor még hittem a Suttogónak, és úgy gondoltam, hogy az én hibám, hogy a két hetes gyermekemmel még a közelébe sem kerültem a napirendnek....És emiatt nagyon ideges voltam, ez pedig nyilván erősen hatott a babára is...Érezhette, hogy nem vagyok vele megelégedve, pedig ő csak bújni és szopizni akart..Ahogy jóval később olvastam, a babák ilyenkor még ugyanúgy egynek érzik magukat az anyukájukkal, mint ahogy az anyaméhben is egyek voltak.Visszagondolva, rengeteg frusztrációtól kimélhettem volna meg magam, ha hagyom, hogy a dolgok csak úgy alakuljanak, na, és persze, ha már az első napoktól kezdve hordozókendőbe teszem a gyerekem.....

Emma tíz hónapos, és még ma is elég rugalmas a napirendje, ami egyébként hét hónapos korára alakult ki folyamatosan úgy, hogy mindkettőnk igényeit nagyjából kielégíti... És meggyőződésem, hogy ez így is normális. Emma még ma is imád hordozókendőben lenni, és este álomba szopiznia magát, és hát az éjszakát sem alussza még át egy az egyben....Egy tíz hónapos nagy ló! Mit szólna ehhez a Suttogó?

Angyalok és Ördögfiókák

Nos röviden, az egy hónapos nyaralást túléltük, szépen kialakult a napirendünk is, az utolsó hétre még strandidő is lett.... Sőt, azóta már Szerbiát is megjártuk, bár a tervezett tíz nap ott tartózkodás helyett már a hetediken haza kellett jönnünk, Emma annyira nem tudott a sok újdonsághoz hozzászokni....Lassan két hónap telt el azóta, hogy a nyaralási előkészületek miatt kocsányon lógó idegeimmel ordítva neveltem apát közreműködésre, azóta azonban, ha lehet, - és hát miért is ne lehetne- egyáltalán nem emelem fel a hangom. Sokszor hallottam, hogy a gyerekeink minket is nevelnek, de csak most értem meg, mi is ez valójában. Mert az elmúlt két hónap megmutatta- persze előbb is rájöhettem volna- hogy erőteljes összefüggés van a között, hogy Emma átalussza e az éjszakát és a között, hogy én milyen idegállapotban vagyok- azaz felemelem e a hangom, kiabálok e valakivel. És hát persze, annyira egyértelmű- hiszen számára én jelentem a biztonságot- és ha én elvesztem - ő is elveszti.... Felsír éjszaka többször is, én próbálom nyugtatgatni, és a másnapi eredmény egy lehetőleg még fáradtabb, még kimerültebb –és ingerültebb anya.... Szóval mondhatni, hogy az elmúlt két hónapban két dolgot is bizonyítottam empirikus módon: az egyik, hogy a kisgyermekek esetleges alvási problémái összefüggenek szüleik lelkiállapotával, a másik pedig az, hogy a babák tényleg sokkal ingerültebbek, mozgékonyabbak, és nehezen kezelhetők lesznek, ha megszokott kis környezetükből kimozdítják őket.... Rosszabbul esznek, alszanak, anyásabbak lesznek, kevésbé játszanak el egyedül és még sorolhatnám: kiegyensúlyozott angyalkákból hisztis kis ördögök lesznek. És ez sajnos még az egy napos kirándulásokra is igaz.... Szóval mi most egy darabig nem megyünk sehová, ha nem muszáj....

Nyaralás 2

De mégis, mennyire kellene valakinek negatív beállitottságúnak, pesszimistának lennie, hogy úgy álljon hozzá a nyaralásához, hogy egy hónapi kánikula után, azon a napon, amikor ő lemegy, bizonyára húsz fokot fog sülllyedni a hőmérséklet, viharos szél tép, ami nem csak azt akadályozza meg, hogy kitegye a lábát a házból, de ingerültté is tesz mindenkit, és ki tudja hány napra hűvössé, esőssé és változékonnyá, megbízhatatlanná válik?- Ezt már gyermekem apjától kérdezem, ordítva, valami ahhoz hasonló kérdésére válaszolva, hogy miért nem tettem be sokkal több meleg ruhát Emmának- pontosabban meleg játszóruhát, hiszen szép öltözetei vannak, de azt talán mégsem adom rá ahhoz, hogy itt bent a házban kússzon -másszon és portörlő rongyként funkcionáljon....Egészen véletlenül találtam két rugdalózót- azaz lábfejes nadrágot- hiszen ő már nagylány, és nem kell ilyesmit hordania- ezek is igazi kinccsé váltak azonnal- a bundapizsama mellett....
De persze mire odáig eljutottam, hogy artikulálatlanul, magamból kikelve ordítsak a nyaralás talán második napján- sok nap állt mögöttem, ami semmi másról nem szólt, mint pakolásról, takarításról és a szükséges dolgok beszerzéséről.... Mindeközben Emma papijait készitettem, naponta ötször szoptattam és négyszer etettem, főztem, bevásároltam, vigyáztam arra, hogy gyermekem se az állólámpát sem egy márványszobrot ne rántson magára, és próbáltam minél kevesebb felesleges dolgot elpakolni. Igy is tíz táska lett- ebből kettő az élelem, egy a takarók, hordozókendők, a kenguru, egy a játékos bőrönd, ruhák, laptop, kozmetikai cikkek, pelenka, könyvek, csoda, hogy esődzsekinek és bakancsnak már nem jutott hely?
És a célpontot elérve mint tudjuk, a pakolás kezdődik elölről: mindennek helyet találni, biztonságba helyezni, hogy a nyolc hónapos – aki már áll is -ne rántsa le, ne kapja be és mindeközben kéznél is legyen ha kell, meg is találjuk.
Amikor öt perccel az érkezés után- Emma az ágyról fejjel leesett miközben én a kiságyat próbáltam használhatóvá varázsolni- már éreztem, hogy előbb –utóbb eljön az a pont, amikor üvölteni fogok...

Nyaralás1

Valahol olvastam, hogy, amikor a babát nyaralni akarjuk vinni, vegyük figyelembe, hogy a baba nem biztos, hogy akar nyaralni ...Persze nálunk ez máshogy lesz, Emma igazi balatoni lány , már az anyaméhben is itt pihent, és remélhetőleg neki is olyan szép és hosszú balatoni nyarai lesznek, mint nekem, és az itt sétálgató többi anyukának vagy éppen apukának volt. Ez itt kérem a vérében van a gyermekeknek... Igen sokszor el is játszottuk, a pelenkázón azt, hogy : ’ Utazunk, utazunk, hova utazunk?- Nyaraaalni utazunk, Balatonra utazunk, strandolni utazunk..... És mindeközben biciklizéshez hasonló mozdulatokkal tekergettem a lábát, nehogy majd júliusban meglepetésként érje, ha egyszer tényleg elutazunk....A jeles nap előtt pontosan egy hónapig negyven fokos kánikula volt, a lakást nappal alig hagyhattuk el, éjjel pedig tízszer is felébredtünk, felváltva, hol ő, hol én, vizet inni, ablakot kinyitni vagy éppen becsukni az autók miatt, szopizni, pisilni, rémálom volt néha, szauna, és bár mindenki állitotta, hogy nyugodjak meg, ez már a Balaton parton sem élvezet, én szívesen felváltottam volna a faházban lévő 32 fokot az otthoni 44 –gyel. Menni nem volt értelme sehová, az esti séták kivételével és a bevásárláson kívül, a legegyszerűbb megoldást a lakásban való pihegés jelentette egy hét hónapos kúszó-mászó és egy 15 kiló pluszt cipelő, lóként izzadó anya számára. Mosni nem kellett sokat: a gyermek egy hónapig többet volt pelenkában mint bármelyik másik ruhácskájában, és az utcára is az ujjatlan body-kba jártunk, a nyári ruhácskák már melegítették az amúgy kilátszó babacombokat.
Ezek után a csomagolás nem is tűnt olyan nagy dolognak: a négy ujjatlan body-n kivül tulajdonképpen kis esélye van, hogy bármi más is kellhet.... globális felmelegedés, árvízek, jégesők- megbolondult az időjárás, de legalább ez az előnye megvan: szép, forró nyarunk lesz... Persze, mivel egy hónapra készültünk meleg ruhát is pakoltam-de nem sokat, hiszen ha tényleg hideg lesz, hazajövünk, és kész....Megnehezítette a dolgot, hogy egy hónap alatt egy hat-hét hónapos elég sokat nő, tehát fogalmam sem volt, melyik hosszú ujjú felső, pulcsi, nadrág jó még vagy már rá, de mivel sajtkukac gyermekkel áldott meg a sors, megelégedtem azzal, hogy nagyjából hozzámértem, és így csomagoltam. A tavaszi sétaszerkót a kis bundabéléssel ugyan túlzásnak tartottam, de egy bolyhos bundapizsamát elpakoltam, nem is azért, hogy szükség lesz rá, hanem mert pont most nőtt bele Emma, és hát adjuk már rá egyszer kétszer, ha megvan, szép, új, majd jól mutat egy- egy fotón, örüljön a szerb rokonság, hogy hordjuk az ajándékaikat...
Az izgalom fenntartása végett, elöljáróban legyen elég csak annyi, hogy a nyaralás első felében Emma minden éjjel a bundapizsamában aludt, csak akkor nem,amikor már ki kellett mosni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a bundapizsama mentett meg minket attól, hogy három nap után-szégyenszemre- haza kelljen utaznunk, mert ugyan nekem sem volt sok meleg ruhám, cipőm meg aztán egyáltalán nem, és egy kis faház amúgy sem alkalmas arra, hogy napokig benne húzza meg magát két- három ember beleértve a majdnem nyolc hónapos- kúszó- mászó csecsemőt. De nappal azért ,ha nem esik, lehet mozogni, kimozdulni, kirándulni, szomszédolni és nagyokat sétálni. Ilyenkor az idő is melegebb kicsit, de az éjszakák, ha nincs kánikula, még hidegek lehetnek, és egy sajtkukacszerú kisbabát pokrócba is hiába csavarna az ember..... De a bundapizsama! Finom, meleg, és az marad benne a baba is....Aláfér a rendes pizsi, zokni, rá a takaró.... Igen, ez az éves, rendes, augusztusi nyaralásunk, ahol végül is a fő tevékenység Emma meleg ruháinak folyamatos mosása és szárítása. A kertből való bemenekítése a zápor elől, a lakás különböző pontjaira való aggatása, és amikor már csak kicsit nyirkos, az olajradiátoron következik a száritgatás, hogy minél előbb moshassam a következő adagot....
És hajnaltájt, a rendes szopi után következik- nos, már rég nem a szauna szerű izzadás- az meleg pokróc alatt az összebújás, nehogy a baba megfázzon, tüszzögjön, köhögjön, és haza kelljen mennünk, mire visszatér a kánikula...