Nos, egy kicsit elhanyagoltam a blogot, mert nem akartam unalmas lenni, továbbá az aranyköpésekkel átszoktam a Facebook-ra, mivel ott nagyobb ovációt kaptam, legalább is érdekesebb volt megosztani
másokkal is Emma vicces megjegyzéseit, mint itt, csak neki vagy az utókornak írogatni. Azért majd alkalomadtán átmásolgatom ide is őket.
Azért éppen tegnap is született egy.
Emma éppen egy- a dinoszauruszok kihalásáról szóló- filmet nézett. A film után kijött hozzám a fürdőszobába. ' Anya, olyan kihaltnak érzem magam. '
- Kislányom, ne beszélj butaságokat, hogy érezhetnéd magad kihaltnak....
Visszabandukolt a szobába, majd egy perc múlva visszajött:
'A szobát is olyan kihaltnak érzem....'
Szóval majd nem másfél év telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, és mivel már úgysem tudnám ezt máshogy dokumentálni, úgy döntöttem, választok egy-egy fényképet, és az alapján írom le, ami arról eszembe jut.
Ezt a kettőt választottam, és nem időrendi, hanem fontossági sorrendre gondoltam: A két kép azt hivatott érzékeltetni, hogy elköltöztünk, azaz megkezdtük önálló életünket. Mindkét kép a költözés hetében készült, azóta nagyon klasszul berendezkedtünk, és be is melegedtünk új otthonunkban. Bár igaz, hogy a gyerekek kb 8 éves korukig nem igénylik sem a külön ágyat, sem a külön szobát, azért én nagyon lelkesen készültem arra, hogy mindkettőnknek lesz külön szobája, és hogy erre építsem Emma lelkesedését, a költözéskor, Bár egyértelmű volt, hogy ez mindenkinek jobb lesz így, neki mégis csak furcsa volt, hiszen oda született, és az volt számára a természetes. Még ma is felemlegeti, hogy miért is jöttünk el onnan, és még olyan megjegyzést is tett egyszer, hogy ott jobb volt. Olyan kis édesen fogalmazta meg ezt is : mondtam neki, mit aggódik, ott a szoba, ott a mama, minden a régi. Mire ő: ' nem mert már nem olyan otthonos, mint volt, nincsenek ott a játékaim, meg minden, ami volt.... ' ' Dehogynem-így én- hiszen ott hagytunk egy csomó játékot, tudsz rajzolni, Petrával játszani, tévét guvadni, ott a Mama, a Papuka.....' -Igen, de egy valaki hiányzik.... Te....'
Szóval az volt a lényeg, hogy bár visszamehet, már semmi nem olyan, mint régen, hiszen akkor mindenünk és mindenki ott volt, most meg ős is csak vendég. És én már tényleg nem vagyok ott, hiszen amikor ő a mamánál van, akkor én többnyire dolgozom. Ha ráérnék, nem lenne ott.
Azért ez így mindenkinek jobb, neki is, és bár lehet, hogy hiányzik neki a Mama, cserébe sokkal több nyugalmat és teret kapott. Szereztem neki Barbi hercegnős függönyt- ez volt az ára annak, hogy nem voltam hajlandó sem lilára sem rózsaszínre festeni a falat.... továbbá vettem egy hercegnős sátrat. Na, ezt mondjuk nem igazán használja, csak hébe-hóba, leginkább, ha valaki vendégségbe jön, mert annak persze rögtön megtetszik. Próbáltam praktikusan berendezni a lakást is, az ő szobáját is, fehér falakkal, csajos színekkel és hát sajnos nekem kell rendet is tartanom benne. Jelen pillanatban a szoba amolyan raktárként funkcionál- Emma nálam játszik, hallgat zenét, néz laptopot, rajzol és alszik- a szobájában pedig csak napi kétszer- háromszor 20 percet tartózkodik- pontosan annyit, ameddig úgy szétpakol ,hogy utána már be sem lehet lépni. Azért én reménykedem benne, hogy ez változik majd- legkésőbb akkor, ha iskolába megy- és azokról az időkről meg ne is beszéljünk, amikor majd esetleg bezárkózik, és engem sem enged be....:)
