Összes oldalmegjelenítés

2010. november 30., kedd

Egy éves baba





Emmának csütörtökön lesz a szülinapja, jön a szerb rokonság, anyám teljesen be van sózva, pedig szerintem egész jól kitaláltuk, hogy mi hogy legyen, ráadásul csak egy éjszakára jönnek, szóval nem nagy strapa. Veszek lufikat, anyám ajándéka lesz a torta- ami gesztenyés lesz, hogy Emma is ehessen belőle- gyertya, marcipán figura, ahogy dukál, gyerek ünneplőben, már három napja tanítom gyertyát elfújni, pont ma reggel pakoltam el- azaz adtam fel, mert állandóan azt akarta, hogy gyújtsam meg- na, mondom, elfújni nem tanítom meg, viszont piromániás lesz...
Emma folyton mutogat az ujjával, hogy hova menjünk, mit nézzünk meg, legszívesebben egész nap cipeltetné magát szerteszét a lakásban, és mutogatna, mi legyen...Ebben persze főleg anyám a partner, én két percig cipelem, és ha ez nem elég, felkötöm a hátamra, aztán bámészkodjon onnan.
Már hetek óta Mikulás lázban égünk, teledekoráltam a szobát Télapóval, hóemberrel, rénszarvassal, vettem egy kis mese könyvet is erről, sőt, tőlem szülinapjára is ilyen könyvet kap ( A hóember karácsonya)- mert rájöttem, hogy ha most megveszem neki, akkor már jövőre tudjuk nézegetni az ünnep előtt. Persze kilátásba helyeztem, hogy ha jól viselkedik, csokit is kap...
Ezen kívül vettem koszorút és gyújtottunk adventi gyertyát, sütöttem mézeskalácsot- szóval próbálom kialakítani, hogy hogyan is lesz nálunk majd az ünneplés – milyen hagyományaink lesznek- mert szerintem ezekkel adhatunk a legtöbbet a gyerekeknek felnőtt korukban legyenek szép emlékei. Nálunk itt a városban amúgy is komoly adventi időszak van- olyan vásár, mint Bécsben, a Püspöki Palota meg a Tanácsház udvarán életnagyságú Betlehem, igazi birkákkal stb- szóval van mire építeni
Mivel pont Emma szülinapján megyünk a védőnőhöz méretszkedni, és a kinőtt ruhákból szoktunk vinni neki, hogy szétossza a szegény gyerekeknek ( persze a legszebbeket eltesszük a barátnőimnek:)))- és most is van egy pakk- azt is kitaláltam, hogy akkor majd Emma szülinapján mindig jótékonykodunk valamit, akár ilyesmit, hogy a játékaiból vagy a ruháiból adunk stb- szóval, hogy ne csak magára gondoljon ilyenkor. Nekem ezek a dolgok kimaradtak, mert hát hol volt a hetvenes és nyolcvanas években akár Betlehem meg Advent meg adományozás, - és néha kicsit sajnálom, hogy annyi mindent kellett a saját bőrömön megtanulnom,felfedeznem miközben az évek meg repültek szóval szeretnék Emmának kicsit egyértelműbb, pontosabban részletesebb értékrendet adni, mint amit én kaptam.
Bár Emmababa még nem indult el, de már nincs messze a napja- vettünk itthoni kis szandált hatezerért nyár végén leárazva, és most kapunk tízezerért kinti cipőcskét- és ezt tényleg nem érdemes bizományiban venni, hacsak nem ismerős a bizományis, és félrerakja a szinte új cuccokat.:).

Na, leírom még, miket tud ez a kis Csoda: kutyát és cicát utánozni, továbbá oroszlánt, ( váááááá ) megmutatja, minek, hol a szeme, szája, orra stb, énekli a hinta- palintát, szóval állandóan hintázni járunk, mutatja, hogy csinál a csigabiga ( az ujjával). Csip- csóka, süti süti pogácsa még a repertoár része, beszélni még nem beszél, de persze nem is kell neki, hiszen mindent megértünk . Tud puszit adni, fogat mosni, odaadni dolgokat, ha kérem. Most éppen a kigyósziszegést tanuljuk. Imádom, főleg, ha puszit ad! Attól végem van... És már hisztis! Én persze nem törődöm vele, persze, ha olyanért visít, ami akár jogos is lehet, akkor teljesítem, de ha nem, akkor nem, és nálam abba is hagyja rögtön. De anyámnak, hogy hogyan tud!!! Ebből is látszik, hogy a gyerekekek mennyire tudják, kinél meddig lehet elmenni....A minap vettünk Télapós szalvétát is, és mivel nagy volt a sor a pénztárnál, odaadtam neki nézegetni. Mikor ki akartam venni a kezéből, hogy kifizessük, tiszta erőből szorította, és teleorditotta a boltot.( Mondjuk fáradt is volt.) A pénztárosnő- miután mondtam neki, mi a probléma- gyorsan legelsőnek blokkolta szalvétát, és vissza is adta a kezébe, rögtön szent lett a béke. Szóval jön a nehéz kor
De előtte még: egy szülinap, a Mikulás és a karácsony....






















































































2010. november 11., csütörtök

11 hónapos baba


Napjaink most, ahogy bejött a rossz idő, a szürkeség, az eső, elég egyhangúan telnek, s a fő program továbbra is a’ mit egyen Emmácska ebédre?’-majd, ha felfalta az egészet ( mert amúgy az lenne a vacsora is) ’ Mit egyen vacsorára???'
A gyerek most már egész napos elfoglaltság lett, bár alszik még délelőtt egy órát, délután már sokszor csak séta közben kummant egyet, ( majd ha elhagyja a délelőttit, akkor fog rendesen délután aludni) és ha anyám átviszi magához kicsit, én olyankor rendet rakok, mosok, főzők, takarítok, szóval már reményem sincs olyasmire, hogy olvasás, újságolvasás, levelezés-vagy csak a szakdolgozat kárára. Mindig figyelni kell rá, mit csinál, folyton pakol, szemetest, fiókot, polcot, dobozokat, szennyesládát, és amíg valamit elpakolok utána, kipakol valami mást. Ráadásul egyre nagyobbakat esik-tele van foltokkal...
Amúgy meg igencsak étkes. Képes lenne egész nap enni- a konyhában rendszeresen körbe mászik, és ha nem talál valamit a földön- leesett bulátát, fél kekszet -hát kinyitja a szemetest, és onnan falatozik.
Egyik nap látom, hogy leányom kenyeret eszik, mondom anyámnak, miért adtál neki, mikor mindjárt vacsora? Kiderült, hogy ő sem adott neki, hanem Emma a szemetesből szolgálta ki magát, csak anyám is azt hitte, hogy tőlem kapta...:))) Az etetőszéke mellett van egy doboz, amiben reklámszatyrokat tartunk ( ebbe bele is esett az etetőszékből a minap, mert folyton balettozik benne, nem hajlandó ülve enni...)- ebbe is belerejt kajamaradékokat, mint egy kis hörcsög, szintén bulátát, kenyérhéjat, és oda is belekotor időnként, aztán kikap valamit. Útközben is elmajszol egyet- egyet, s bár azt olvastam, nem szabad a gyerekeket étkezések közötti nassolásra szoktatni, de amikor nem ebédel ’szépen’, viszont több órás túrára megyünk a városba, kénytelen vagyok bulátát vagy kiflit adni neki. Tegnap bekerült szókincsünkbe az ’ üdítő’, ami persze bébiital – elméletileg egészséges- le is cummantotta a két decit egy délután alatt. Egy szó mint száz, Emma nagyon jó étvágyú baba. Kedvenc játéka is ehhez kapcsolódik: mindent megkóstoltat velem- ételt, játékot egyaránt, sőt, a saját ujját is- amit én elcuppogok, majd kijelentem: ’ Juj, de finomat főzött Emma!' A másik : 'Süti, süti, pogácsa..'- Reggel fél nyolckor félálomban már ezt kell énekelnem neki....Ezt is naponta kb ötvenszer játszuk el, ebből is látszik, hogy az étkezés központi szerepet kapott Emma életében...
Azt hiszem, a kontraszt most a legnagyobb, ha visszagondolok az egy évvel ezelőtti helyzetre: akkor még bőven a pocakomban ücsörgött, most pedig már ért, követi az utasításokat, sőt, önállóan kezdeményez játékot, utasítgat bennünket ujjacskáját kinyújtva, hová vigyük, mit nézzünk meg, kedvenc tárgyai és tevékenységei vannak azaz egyre határozottabban formálódik a kis egyénisége.