Emma gurul....

Igen büszke voltam magamra eddig, hogy körültekintő és figyelmes anyuka vagyok, aki nem várja meg, amíg a baj bekövetkezik, hanem megelőző lépéseket tesz. Mióta egy vadbarom majdnem elgázolt minket a zebrán- miközben a másik sávban megállt nekünk egy egész sor – bizony ötször is körülnézek, és hiába integetnek kedvesen az egyik oldalról, én bizony nem indulok el, ha közben a másikról hatvannal közelít valaki, aki az autóstársadalom azon fajtájához tartozik, aki úgy gondolja, a Kresz szabályokat ő adott esetre revizionálva alkalmazza.... Sajnos rengetegen vannak ilyenek....

Mikor Emma először kezdett forgolódni, rögtön rádöbbentem, hogy innentől fogva, mondjuk fél percnél tovább nem hagyhatom az ágyon egyedül, és akkor is egészen be, a falhoz kell helyeznem.... A játszóterület rögtön lekerült a földre, játékostul, gyerekestül.... Amikor lefejelte- pontosabban leorrolta a padlót nagy örömében, hogy meglátott, és persze azért, mert hasra fordulva még nem tudja a fejét korlátlan ideig tartani-rögtön még két pokróc került alá- fejeljen bele puhább rétegbe... És persze közben bepárnáztam a sarkokat, az első pillanatban eltávolítottam a szobából egy vaslábú forgószéket.... Szóval mindenre gondoltam és figyeltem...Ma, azonban, mikor gyermekem elszunnyadt a franciaágyon, úgy gondoltam, úgyis nyafog majd, ha felébred, akkor majd besietek, és így nem lesz semmi gond.... Igen, persze, az én lányom a kiságyban mindig nyafog, ha felébred, sőt, hangosan kiabál... Most nem.... Illetve dehogynem: hatalmas sírás-ordítás –és akkor már tudtam, hogy ha benyitok- rohanva, loholva a szobába, hol kell keresnem... Ott is volt: a szoba közepén, lilán az ordítástól... Hát persze, hogy legurult.... És bár szerencsére az ijedség nagyobb volt, mint a fájdalom, azért ilyenkor- mint a padló lefejelésekor is – utána mindig kicsit szomorú, nehéz őt felvidítani, nem gőgicsél, nem nevetgél, szemmel láthatóan rajta ül az esemény...

Azt hiszem, ilyenkor egy kicsit kiábrándul ebből az egyébként szépséges életből- ahol a nénik az utcán mosolyognak rá és megdicsérik, milyen édes, ahol nagymama sétálni viszi minden délelőtt, ahol gyönyörű, színes virágokat mutogatnak neki, és anyával összebújva lehet táncolni, énekelni, bohóckodni, nagyokat kacagni, és minden olyan biztonságos...
Hát akkor ezért is fontos, hogy mindig figyeljünk, és amit lehet, megelőzzünk.... Mert mondhatjuk ugyan,, hogy nem is igazi gyerek az, aki nem gurult még le egy ágyról, ez a legjobb családban is előfordul....Meg azt is, hogy később sem védhetjük meg mindentől, és az állandó aggódással, féltéssel csak szorongó és félénk gyereket nevelünk, tehát többet ártunk neki, mint amennyit néhány kis fejreesés, lebucskázás.... És ebcsont beforr.... De talán kicsit korai még , hogy rájöjjön arra- amire- akárhogy is szeretném megakadályozni- előbb utóbb úgyis rá fog jönni: hogy az életben néha pofára esünk - és bizony, olyankor senkinek nincs kedve mosolyogni....

Olcsó játék...

Tevékenységek, amivel gyermekem szórakoztatja magát ahelyett, hogy ’ drága’ játékaival fejlesztené magát:

1. Az ingyenesen postaládánkba minden héten bedobott városi sajtótermék apró fecnikre tépése, gyűrése, gyömöszkölése....

2.Plüsseinek szopogatása, csócsálása, cuppogtatása,amíg egy-egy testrészük csurom vizes nem lesz...

3. A hordozószékében a minden áron való hasrafordulás megpróbálása.... Magát derékból kifacsarja, ha nem sikerül, visszafordul, és húsz másodperc után újra kezdi....

4. Üres szőlőcukros zacskó morzsolgatása, gyűrögetése, kóstolgatása, csörgetése, zörgetése

5.Az éjjeli lámpa zsinórjának rángatása... 5 és fél hónapos magzatom nem titkolt célja, hogy a zsinórt egyben a szájába is vegye, emiatt a kitartó- akár 15 percen keresztül is tartó-rángatás...

6.A másfél literes ásványvizes palack felrúgása majd hosszú perceken át ütemes rugdalása.... Rendkívül élvezi, hogy a hangot, amit így a palack kiad, ő csinálja....

A pálmát azonban mindenképpen a mai produkció viszi el: Nem elég hogy élénk érdeklődéssel nézegeti és fogdossa a játszószőnyeg mellett hagyott papucsomat, de ha már meg kell kóstolni- mint mindent- akkor bizony ő megfordítja, és a talpát nyalogatja.... Nesze neked szájpenész elleni kitartó küzdelmünk....

Utazunk, utazunk, hova utazunk????

A balatoni nyaralásunk tervezésekor figyelembe kell vennem azt, hogy egyrészt, ha mindig minden babakelléket hozunk- viszünk, akkor nem biztos, hogy mindenki befér az autóba, másrészt egy esetleges rossz idő beálltával nem tudunk egyszerűen csak felülni a vonatra, és hazajönni. Azaz megtehetjük, de akkor itthon nem lesz mondjuk etetőszékünk vagy babaülésünk. Tehát a megoldás, hogy mindenből beszerzünk még egyet. Igy egy-egy hétvégére is lemehetünk különösebb nagy tortúra nélkül. Nekem nem nagy ügy, eddig macskát cipeltem, most gyereket fogok....

Szóval, jelen pillanatban ott tartunk, hogy apa vesz etetőszéket és egy felfújhatós medencét a kertbe. ( A pool... A pool????? Yes, a little pool....) Továbbá hintát, bár az igazából idén még nem kell, csak jövőre...Már márciusban lekerült egy vadonatúj járóka, most utazik egy babakocsi, aztán lesz lent plusz egy autósülés, meleg ruhák, babapokrócok, játékok, majd az etetőszék, és így reményeim szerint már jóval egyszerűbben fogunk mozogni. Pelenkát is kell majd a nyaralóba külön rendszeresiteni, és akkor a fürdéshez szükséges dolgokat még nem is említettem... Popsitörlő, krém, fürdőkrém...Azért a cicával könnyebb volt!!! És velem mi lesz? CD-k? Futócucc? Elolvasandó könyvek, laptop???

Azt hiszem mégiscsak egyszerűbb lesz, ha egyszer lehurcolkodunk, és aztán ott maradunk, ha esik, ha fúj, nyár végéig.....

Sétálunk, sétálunk....

A séta nem csak arra jó, hogy a baba igazán kialudja magát, és a friss levegőn töltött órák miatt az éjszakát is jobban átaludja, hanem arra is, hogy anyuka végre újból embernek érezhesse magát.... Én bizony kisminkelem magam, és még nyakláncot is teszek, ha sétálni indulunk, boltokba járok akkor is, ha semmire nincs szükségem, így tartom a kapcsolatot a való világgal, miközben gyermekem édesdeden alszik, esetleg nézelődik és berreg, nyálbuborékokat fújva...És egy alapos, két órás séta alatt nem csak anyuka regenerálódik, de a ’Mit kezdjek a nyüsszögő- unatkozó gyermekemmel? ” probléma is megoldódik...Mert a gyermek főleg akkor nyafog, ha álmos....Mindeközben még arra is van idő, hogy begyűjtsük a dicséreteket a boltban dolgozóktól, utcán idegenektől, mely szerint igen jól sikerült a gyermek, sőt, mit több, egy valóságos kis tündér, angyal és ’Odanézz jujdeédes’! A legtöbb ’ Jujjdeédest” azonban garantáltan hordozókendővel érhetjük el. Míg mi elmélyülten nézelődünk például a vásári forgatagban, gyermekünk hátunkon a kis batyuban vagy hasonlóan érdeklődve kandikál kifelé, vagy félrenyeklett fejjel alszik: bármelyiket is teszi, a siker garantált, hiszen itt szemünk fénye gyakorlatilag egy vonalban van a többi felnőttel... Habár itt cserébe mellőznünk kell a nyakláncot és a sminket- úgyis leolvad a hatkilónyi gyerek hordozásától, egy-két óra után a hajunk is csapzottan lóg, és mackószerelés és edzőcipő dívik a gyermek háton viseléséhez - így legalább egy kis ( nem bébi) háj is legyalulódik, és legközelebb még büszkébben viselhetjük nőiességünk egyéb- nem gyerekből lévő- jelképeit.

Zseni nemzedék

Lépten – nyomon cikkekbe botlom a gyermek zseniképzésről, melyet - a cikkek tanúsága szerint- már egészen kis kortól el kell kezdeni, és azt is írják, hogy miután ez napi tíz perc elfoglaltságot jelent csak gyermekünkkel, nem kell félni tőle.... Nem mintha ellenezném a babák szellemének pallérozását illetve azt, hogy esetlegesen több nyelven is beszéljenek már egészen kicsi kortól- de van egy olyan halvány gyanúm, hogy ez az egész mozgalom alapvetően azt a célt szolgálta, hogy a szülőket motiválják arra, hogy foglalkozzanak gyermekükkel... Ne elégedjenek meg annyival, hogy megveszik neki a sok színes kütyüt, amivel elmolyolhat az ágyában, meg a tiritarka pihenőágyat, amin elbámészkodhat, hanem lépjenek vele kapcsolatba, beszélgessenek vele, mosolyogjanak rá, és értékeljék azt, ha gyermekük szemében megcsillan az értelem...
Én is utána néztem a Baby Einstein programnak, de amikor megláttam, hogy 16 dvdből áll, akkor úgy döntöttem, Emma nem lesz kis Einstein, de olyan ember sem, aki a világ legtermészetesebb dolgának tartja azt, hogy napi fél órát nézzen egy dvd-t vagy napi bármennyi órát tévét. Ha azt szeretném, hogy ez a tevékenység ne kapjon túl nagy szerepet az életében, és hajlandó vagyok a saját életemmel is példát mutatni- azaz inkább magam sem nézek tévét- akkor sajnos nem tudok zsenit nevelni a gyerekemből. Helyette eljátszogatok én magam vele, elénekelgetünk, mondókázunk , aztán valami csak lesz, az általánost talán még el tudja végezni...Persze ott van az az érzés is, hogy ha tényleg működik a dolog, és tényleg több nyelven beszélő, kiváló kognitív képességekkel rendelkező gyermekek hadai kerülnek majd az én magzatommal egy időben az iskolákba világszerte, akkor vajon nem lesz majd lelkiismeretfurdalásom, hogy sajnáltam húsz ezer forintot, és napi fél óra tévézést a gyerekemtől? Tehát elképzelhető, hogy rengeteg szülő csak a ’ biztonság kedvéért’ ülteti gyermekét a tévé elé- gondolván, baj biztos nem lesz belőle, legfeljebb a gyerek előbb szólal meg japánul, mint az anyanyelvén.... Én meg itt eltutujgatom, énekelgetem neki az Éliás Tóbiást, meg lovagoltatom a térdemen, hogy ’ Csett, Pápára...’ , aztán vért izzadhat szegényke, mire megszerzi azt a három nyelvvizsgát és két diplomát ,amit akkor majd, 2030- ban követelnek már egy pályakezdőtől is...
De ami a legfélelmetesebb, hogy attól tartok, ahogy nő, úgy fognak az ehhez hasonló kérdések is szaporodni, a válaszok pedig egyre nehezebbé válni....

'A' fejlesztő játék

Mint már említettem, nem könnyű értelmes, szép és olcsó játékot venni ilyen pici babának, és igazából van is Emmának már bőven elég játéka, mégis úgy éreztem, hogy nem hiányozhat egy több mint öt hónapos gyermek kelléktárából egy fejlesztő játék, de amolyan igazi.... Színes, forgatható, húzogatható, rángatható, variálható..... Hogy ne csak a plüsseit nyálazza reggeltől estig, már, amikor éppen nem a csörgőjét rázza vadul...Gondoltam, hátha már lelkesen húzogatna, forgatna, rángatna, variálna valamit, ha volna mit.....Be is szereztem azt a bizonyos darabot, és Emmának nagyon tetszik is... Színeitől komoly izgalomba jön, rúgkapál, ha a látókörébe teszem, rögtön utánafordul- nyúl.... Majd szájába veszi, és tempósan rágni kezdi...Még szerencse, hogy a készítők gondoltak a fogíny fejlesztésére is a szellemiek mellett, és rugalmas anyagból tettek rá néhány drótszerűséget, melyet remekül lehet rágni.... A kemény mű anyagból készült gömböket is rágja persze, szopogatja is, de ott azért előbb feladja.... Na jó, még kicsi, a játék hat hónapos kortól ajánlott, és ilyenkor még egy hónap is óriási idő....De mégis, reggelente, mikor az ágyban a kezemmel játszik hosszú percekig, néma csendben, hajlítgatja, rágja, szopja, mindig rá kell jönnöm, hogy a legjobb ( és nem mellesleg a legolcsóbb) játék mégis csak Anya.

Anya énekel

A zenei nevelést nem lehet eléggé korán kezdeni, sokan javasolják, hogy már az anyaméhben lévő gyermekünknek is énekeljünk... Persze ilyenkor még bármit lehet, a kapcsolat a lényeg, a néhány hetes babánál azonban már megkezdhetjük előhúzigálni a gyermekkorunk dalait rejtő emlékfoszlányokat..... Ilyenkor egyébként az emberi agy csodálatos működésének is tanúi lehetünk, és nem kis plusz örömforrás, hogy ez az agy éppen a miénk....Mert micsoda öröm, ha a – segédletként kínunkban előkeresett- Cini cini muzsika című könyben találunk egy verset- ’ Mit mos, mit mos levél katicája.....”- melyet utoljára jómagam az óvodában harsogtam és azonnal tudjuk a dallamot is? Aztán persze olyan is előfordul, hogy már hetek óta éneklek valamit befejezetlenül, és egyszer csak megtalálom az utolsó két sort: ’ Fordulj ki fooooordulj, kééééét aranyaaalma....És aztán egyre több és több dal jön elő- ’Szaabad péntek, szaabad szombat....’ Nem is tudtam, hogy ennyi dalt ismerek, és még a klasszikus magyar népdalokig nem is jutottunk el....És igaz a mondás, hogy minden babának az anyukája hangja a legszebb, mert kissé fals és repedtfazék hangomon előadott produkcióimat Emma többnyire széles vigyorral értékeli. Persze, Mozart és a Radio 1 mellett előbb utóbb eljön az ideje, hogy olyan örökzöldeket is hallgassunk, mint Halász Judit vagy a Kaláka, most azonban még csak a lemezpiac felderítésén fáradozom...:) ( Melyben nagy segítségemre van: www.egyszervolt.hu)

Altatás

Talán az én rendszeremben van a hiba, de annak idején bennem fel sem merült, hogy egy kisbaba – illetve újszülött- altatása problémás lehet. Úgy gondoltam- és a családomban lévő gyerekek is ezt példázták- hogy anyuka leteszi este adott újszülöttet, amelyik már alszik is, hiszen, azt egy általános iskolás is tudja már, hogy a kisbabák nagyon sokat alszanak. Sőt. Egész nap alszanak. És az általam szülés előtt elolvasott Suttogó is ezt támasztotta alá: akadhatnak ugyan kisebb- nagyobb problémák, de egy határozott szülőnek, aki tudja mit akar, ez nem jelenthet gondot.
Azóta azt hiszem, már könyvet is írhatnék ’Az újszülött altatása’ címen, mert ami ötletet könyvben, Interneten megtaláltam, én bizony kipróbáltam. Mindeközben gyermekem napi tíz órát aludt, kb. ugyanennyit üvöltött, a maradék négyben csak azért volt csöndben, mert a szájában volt a mellbimbóm. Ringattuk, bugyoláltuk, cumit kapott, sétáltattuk, de amint leraktuk, felordított, a kiságynak pedig a közelébe sem lehetett menni vele... Na jó, egyszer-kétszer aludt benne, fénykép is van róla, de kizárólag nappal, este csakis anya mellett. És hát, mivel közben hasfájós is lett, és mivel én is szerettem volna legalább napi négy órát aludni, így meghoztam ezt az áldozatot, azaz négy hét állhatatos próbálkozása után a gyermek győzött, Tracy Hogg lekerült az éjjeliszekrényről, Emma nappal hordozókendőben, éjjel anya mellett édesdeden aludt és adaptálódott a földi létre. Még egészen mai prospektusokban és könyvekben is megtalálható az az állítás, hogy a csecsemő, akár a négy hónapos is, napi 16-18 órát alszik. Hát, lehet, hogy van olyan baba is, de az enyém az első hetekben sem aludt tizennégynél többet egy nap, ma meg ennyi már egyenesen csoda, vagy front, vagy szél...Pedig még csak öt hónapos....Védőnőnk szerint ennek az az oka, hogy a mai babák már annyira nyitottan érkeznek erre a világra, agyonvitaminozva, fejlett idegrendszerrel, hogy nincs szükségük kis lárvaként napi húsz órákat bebábozódva tölteni....De ha mi, kezdő anyák minden könyvben ezt olvassuk, és még azt is, hogy gyermekünk idegrendszere, agyműködése az alvással fejlődik, akkor igen könnyen kiborulunk, ha csodás kis magzatunk- akivel már az anyaméhben Mozartot hallgattunk, hogy kellőképpen okos legyen majd- napi tíz óra alvásra is csak napi tíz óra altatás után képes....Elképzeltem, amint topog majd kint a táblánál, kezében kréta, mint Karinthy rossz tanulója-...Mit kréta! Spongya!- hogy valami hasznosat is csináljon...És közben engem szid magában, amiért nem ringattam lelkesebben, és amiért csak öt hetesen jöttem rá, hogy ha hasra fordítom, nem bántják úgy a szelek, és tud aludni...
Szóval, minden nyűgös baba anyukájának csak egyet tanácsolhatok: elő a hordozókendőt, akár már egy hetesen is! Semmi kísérletezgetés: jobb megoldás nincs.

Indító

Manapság már mindenki könyvet ír arról, ha gyermeke születik. Most olvasom, Palotás Petra, amig otthon van gyermekével, könyvet ír az anyaságról. Aztán ott van Szécsi Noémi könyve, amit még nem olvastam, és hát D. Tóth Kriszta is publikál az anyaságról, mióta megszületett a lánya, de legalább az érdekes és színvonalas. Hát akkor-lelkesedem fel- én is írok, mondjuk blogot, ezt legfeljebb nem olvassa el más, csak Emma, ha majd nagylány lesz, esetleg anyuka.

Ami ebben az egész történetben érdekes, az az, hogy mennyire tartja még magát mindig az a sztereotipia, hogy egy nő gyesen, főleg, ha csak egy gyermeke van, nos, hát ő bizony lopja a napot. És hogy ne vesszenek kárba azok az értékes évek, amiket otthon elveszteget, hát végezzen el egy egyetemet, iratkozzon be nyelvtanfolyamra, vagy – jobb híján- írjon egy könyvet.

De miért nem gondolkodunk el azon, hogy talán azért is tart társadalmunk ott, ahol tart, mert nemzedékek nőttek fel –már három éves koruk előtt is -úgy, mint a dudva. Anyuka, ha otthon is volt, fontosabbnak tartotta az ablakmosást és ebédfőzést, mint a gyermekkel való foglalkozást, és a játszótérre is csak traccsolni járt le, hogy őt is érje már egy kis impulzus, házon kívül is...

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy szuper anya az, aki reggeltől estig csak a gyermekét tutujgatja, és vacak az, aki esetleg másfél évesen bölcsibe adja, mert visszavágyik vagy éppen muszáj visszamennie a munkahelyére.... Csak valahogy szabadulnunk kellene attól a kényszerképzettől, hogy a gyermekkel töltött idő lustálkodás, és nem feltétlenül kell, hogy rosszul érezze magát az, akit nem érdekel sem az, hogy ezalatt az idő alatt szerezzen még egy diplomát, sem az, hogy karrierje megtorpan esetleg visszaesik- hanem megpróbálja az otthon töltött időt élvezni. Akár a saját maga örömére is...És ki meri mondani, hogy ha olyan világban élünk, ahol a munkahelyen egy nő számára hátrány, ha gyereke van, főleg, ha kicsi- akkor a világgal van nagy baj, és nem én vagyok a hülye, hanem azok, akik nem látnak az orruknál tovább. Ha valaki egy évig csak a gyermekére koncentrál, a témával kapcsolatos irodalmat olvas, játékboltokba jár, gyereklemezeket hallgat- gyűjt- mondjuk tiz év daráló – mókuskerék után- nem lehetséges, hogy egyben fel is töltődik?

Én bizony ezt érzem.... Ahogy telnek a napok, hetek, amikor nem kell- legalább is percnyi pontosan- folyton az órát nézni, amikor el lehet dönteni, hogy ma nem megyünk sehova- mert pl. zuhog az eső, amikor hónapok óta nem az ébresztő óra zajára érbredek, és nem fél évig olvasok egy könyvet, hanem esetleg egy-két hét is elég rá- úgy érzem, hogy talán, ha visszatérek dolgozni, még kedvem is lesz hozzá.... Persze garancia nincs rá, de az biztos, hogy majd jobban elviselek esetleg dolgokat, mint akkor, amikor tornyokban álltak otthon az elolvasatlan könyvek, a megvalósítatlan kiállitáslátogatások, filmnézések, kirándulások- mert hol az egyetemi dolgaimmal kellett fogalkoznom, hol mondjuk a próbaérettségiket kellett kijavítanom egy május elsejei négynapos hétvégen, mikor minden normális ember elutazott valahová, de legalább is egy napra kivonult a természetbe..

Szóval így is lehetne nézni.... Ha már semmiképpen nem sikerül arról az oldalról, hogy a legjobb befektetés a gyermekkel töltött idő...

De persze, ha elaludt, lehet blogot írni!!!