Nos röviden, az egy hónapos nyaralást túléltük, szépen kialakult a napirendünk is, az utolsó hétre még strandidő is lett.... Sőt, azóta már Szerbiát is megjártuk, bár a tervezett tíz nap ott tartózkodás helyett már a hetediken haza kellett jönnünk, Emma annyira nem tudott a sok újdonsághoz hozzászokni....Lassan két hónap telt el azóta, hogy a nyaralási előkészületek miatt kocsányon lógó idegeimmel ordítva neveltem apát közreműködésre, azóta azonban, ha lehet, - és hát miért is ne lehetne- egyáltalán nem emelem fel a hangom. Sokszor hallottam, hogy a gyerekeink minket is nevelnek, de csak most értem meg, mi is ez valójában. Mert az elmúlt két hónap megmutatta- persze előbb is rájöhettem volna- hogy erőteljes összefüggés van a között, hogy Emma átalussza e az éjszakát és a között, hogy én milyen idegállapotban vagyok- azaz felemelem e a hangom, kiabálok e valakivel. És hát persze, annyira egyértelmű- hiszen számára én jelentem a biztonságot- és ha én elvesztem - ő is elveszti.... Felsír éjszaka többször is, én próbálom nyugtatgatni, és a másnapi eredmény egy lehetőleg még fáradtabb, még kimerültebb –és ingerültebb anya.... Szóval mondhatni, hogy az elmúlt két hónapban két dolgot is bizonyítottam empirikus módon: az egyik, hogy a kisgyermekek esetleges alvási problémái összefüggenek szüleik lelkiállapotával, a másik pedig az, hogy a babák tényleg sokkal ingerültebbek, mozgékonyabbak, és nehezen kezelhetők lesznek, ha megszokott kis környezetükből kimozdítják őket.... Rosszabbul esznek, alszanak, anyásabbak lesznek, kevésbé játszanak el egyedül és még sorolhatnám: kiegyensúlyozott angyalkákból hisztis kis ördögök lesznek. És ez sajnos még az egy napos kirándulásokra is igaz.... Szóval mi most egy darabig nem megyünk sehová, ha nem muszáj....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése