Lecsófőzelék-fesztivál

' Én szeretem a lecsófőzeléket anya, szeretem...'- közölte Emma, miután a lecsófőző balhén senki nem kínálgatta lecsóval, mert én mondtam, hogy ő nem eszik, kár a gőzért.  Mindenki békésen falatozgatott körülötte, beszélgettünk, ő meg rágta a száraz kenyeret. Ilyenkor persze nagy a szája. De ha eléraknánk, rögtön bevallaná, hogy nem szeretni.

Amúgy a Lecsófesztivál külön érdekessége volt a háttérben egy árnyékrendezvény, gyönyörű környezetben az Órabörze. Míg ugye a fesztivál igazi prolivircsaft körhintával, kínai bóvlit áruló árusokkal, törökmézzel meg sok fröccsöző emberrel- és persze vagy 200 bográccsal- itt antikváriusok voltak kipakolva, órákkal, nagyi porcelánjával, egyéb régiségekkel, nagy  Magyarország térképekkel, ezzel- azzal, és maga a Püspök úr is idesétált   néhány reverendás kísérőjével- hátha sikerül valami szép darabra szert tenni- a saját fülemmel hallottam.  Hogy a rendezvény  az egészen jobboldali emberek és értékek őrzőinek  kis  finoman burkolt szombati találkája volt, azt leginkább csak onnan lehetett tudni, hogy  feltűnően sok embernek volt kackiás kihúzott bajsza, és két utcával arrébb Jobbikos  újságot osztogattak- szóval aknamunkát végeztek a Lecsófőző miatt a városba beszivárgott népesség között.:) Hangulatos volt minden esetre.:)

 

A fesztiválozásnál mi pedig eljutottunk oda-lévén a gyermek már lassan három éves- hogy ki kell alakítanunk a magunk kis szabályait, ha nem akarom, hogy állandó cirkusszal , ' Anya ezt is akarom meg azt is akarom' felkiáltásokkal és frusztrációkkal  teljenek ezek az események. Vagy hogy ne akarjak menni, mert a gyerekkel nem lehet bírni. Vagy hogy 5000 Ft-ot költsek alkalmanként hülyeségekre.

 

Van egy baráti család, akik azt csinálják, hogy elmennek az első wurstliig, az első édességesig és léggömbösig, mind a három gyerek választhat valamit, majd egy óra múlva távoznak a helyszínról, és az ilyen napokra- mint ugye pl. a május 1-je  - általában valami nagymama látogatást vagy hasonlót terveznek be, hogy a gyerekek még szerencsésnek is érezhessék magukat, hogy előtte egyáltalán kilátogattak. Így apuka laza 8000-ből megússza az egészet, és nincs nyafogás meg döntésképtelenség. Persze három gyereknél nyilván nem is megy máshogy, de nálunk ugye csak egy van, másrészt meg igazából én is élvezem az ilyen alkalmakat, főleg, ha kézműves vásár is van.

 

Szóval azt találtam ki, hogy az a szabály, hogy mindenből egyet lehet- tehát egy ugrálóvár vagy körhinta vagy egyéb - egy édesség, és egy ajándék- szerencsére elég sok lufit szoktak ilyenkor osztogatni, szóval remélem ezeket a 2000 Ft- os ezüstcsodákat megúszom. Ha nem, akkor az az ajándék.

Már most is így csináltuk- és teljesen jól jött ki- ajándékot is normálisat vettünk- egy kis Hello Kitty-s  posztótarisznyát, nagyon édes, és végre Emma odadugdoshatja a cumiját meg az egyéb feltétlenül magunkkal szállítandó  apró mütyürjeit. És egy hazai kézművestől vettük a sajátkészítésű dolgát, nem valami kínai csodát, és  drága sem volt.

 

Amúgy nagyon jól lehet már a gyerekkel  egyezkedni, ebben is sokat változott- mintha kezdene kilépni a dackorszakból- meg lehet vele ilyeneket dumcsizni- akár már előző este- egyre többet segít az összepakolásban, beteszi a ruháit a szennyesládába,  áthozza a cuccait a másik szobából. Mondjuk most kicsit beteg vagyok, és erre hivatkozva kértem meg, hogy segítsen, mert tényleg nincs erőm egész nap utána pakolni. És nagyon jó érzés, amikor látom, hogy  akkor most  tényleg fele annyi idő alatt leszünk készen, mert ő is rakodik.

 

Szóval nagyon jó kislány lett, ha szépen, türelmesen magyarázok neki, akkor csinálja is, néha azért rá kell szigorúan nézni, vagy éppen kiabálni,  de akkor is mondja, hogy ' jó leszek' meg ' többet nem csinálok ilyent' .- Amúgy nem megfélemlítve mondja, hanem kicsit színészkedve, szóval már tudja, hogy mi az, ami ' bejön.' És a mütyürjeivel is ilyent játszik- hogy az egyik mondja neki, hogy ne csinálja, de az csak csinálja, és akkor  az bizony rossz. Szóval egyik mütyürje neveli a másikat. ' Nem szabad a kakit megenni...' ' De én szeretem a kakit'- ' Nem szabad a kakit megenni, az egészségtelen, és megfájdul a pocikád...'

Amúgy az is észrevettem, hogy tényleg fontos, hogy ha van egy-két eseménydúsabb nap, akkor itthon is legyünk, meg ne történjen semmi, mert akkor dolgozza fel az élményeit, így, játszva, és azt olvastam, hogy azok a gyerekek lesznek figyelemzavarosak, akiknek nem adatik meg ez a feldolgozás.

Na, visszatérve a Lecsófőzésre, sikeresen lebonyolítottuk első olyan közös vásárunkat, amiben már ő is saját akarattal, komoly szókinccsel és elképzelésekkel vett részt, és sikerült mindenben ügyesen kompromisszumot kötnünk.