A tíz és fél hónapos baba
Annyi minden történik velünk, és annyi élmény ér Emmával kapcsolatban, mégis, amikor arra gondolok, milyen régen írtam, hirtelen nem jut semmi az eszembe. Vagy pontosabban, azt gondolom, hogy semmi érdekes nem jut az eszembe. Mégis, amikor valakivel beszélek, ha valaki kérdez róla, csak úgy ömlenek a történetek, hogy mennyire édes, és milyen vicces dolgokat csinál, órákig képes lennék sztorizni.
Mivel még teljesen újdonságként hat az, hogy lehet vele kommunikálni, hogy megérti ,amit mondok,és-ha úri jó kedve úgy tartja, követi is az utasitásokat, az egész nap az olvadozással telik. Nagyon nagy élmény, hogy amikor kérem, ,mutasson meg valamit, megmutatja, hogy minden este integet a fogmosó nyuszinak- és már tudja, mi a különbség a harapás és a rálehelés között. Lányom agya –szerencsére-olyan, mint a szivacs- olyan dolgokra is emlékszik, amik hetekkel ezelőtt történtek vagy hangzottak el.
Van humorérzéke- legújabbmutatványa, hogy ha áll a kiságyban, amikor bemegyek- hasra vágja magát- és nevet. Tudja, hogy én is viccesnek találom, hogy ilyen átlátszó módon akar átvágni-ő tulajdonképpen alszik, ő vele semmi probléma nincs....
És manipulálható- amióta mindig megpuszilgatom orrszívás után, hogy milyen ügyes volt ( ordít teli torokból, és tekeredik, mint a kígyó...), várja is a dicséretet, a megölelgetést, teljesen elhiszi magáról, hogy ő egy hős, aki ezt a tortúrát ilyen ’szépen” viseli, és megérdemli az alapos ölelgetést- anyjától, akinek a háta és nyaka fáj, ereje nincs, és egyik fülére megsüketült. Szerencsére azt is érti, hogy nem azért történik mindez, mert rosszat akarunk- szükséges ’muszáj’, amit anya sem szívesen csinál.
Amásik manipuláció a ’desszert’- aki szépen ebédel, ezt kap. Ez lehet gyümölcs vagy joghurt ill. tejbegríz- néha esetleg sütiszerűség- a lényeg, hogy nem csoki- de azt az illúziót keltse, hogy édesség . Rájöttem, hogy nem misztifikálhatom a csokit illetve az édességeket előtte- ha én meg is próbálok nem enni - mindig lehet olyan helyzet- mint nyáron, a strandon- amikor mások körülötte azt esznek, lesznek ünnepi ebédek, vendégségek- és nem szeretném, ha nem tudná majd normálisan kezelni a helyzetet. Ha azt hinné, az valami olyan dolog, amit csak a nagyoknak szabad- és ezért akár agresszivan is- kiharcolná magának. Megpróbálom tehát a desszert fogalmán keresztül életünk normális részévé tenni az édes finomságokat- de persze elsősorban az egészségeseket. Szerinte amúgy is minden, ami barna, az csoki- a megbarnult banánpép is, és a véres hurka is.
Élvezetes látni a nyiladozó értelmét, a beszéd próbálkozásait, a fantasztikus memóriáját- de a legcsodálatosabb mégis csak az, amikor hozzám bújik –odahajol- és pusziféleséget nyom az arcomra.
Annyi minden történik velünk, és annyi élmény ér Emmával kapcsolatban, mégis, amikor arra gondolok, milyen régen írtam, hirtelen nem jut semmi az eszembe. Vagy pontosabban, azt gondolom, hogy semmi érdekes nem jut az eszembe. Mégis, amikor valakivel beszélek, ha valaki kérdez róla, csak úgy ömlenek a történetek, hogy mennyire édes, és milyen vicces dolgokat csinál, órákig képes lennék sztorizni.
Mivel még teljesen újdonságként hat az, hogy lehet vele kommunikálni, hogy megérti ,amit mondok,és-ha úri jó kedve úgy tartja, követi is az utasitásokat, az egész nap az olvadozással telik. Nagyon nagy élmény, hogy amikor kérem, ,mutasson meg valamit, megmutatja, hogy minden este integet a fogmosó nyuszinak- és már tudja, mi a különbség a harapás és a rálehelés között. Lányom agya –szerencsére-olyan, mint a szivacs- olyan dolgokra is emlékszik, amik hetekkel ezelőtt történtek vagy hangzottak el.
Van humorérzéke- legújabbmutatványa, hogy ha áll a kiságyban, amikor bemegyek- hasra vágja magát- és nevet. Tudja, hogy én is viccesnek találom, hogy ilyen átlátszó módon akar átvágni-ő tulajdonképpen alszik, ő vele semmi probléma nincs....
És manipulálható- amióta mindig megpuszilgatom orrszívás után, hogy milyen ügyes volt ( ordít teli torokból, és tekeredik, mint a kígyó...), várja is a dicséretet, a megölelgetést, teljesen elhiszi magáról, hogy ő egy hős, aki ezt a tortúrát ilyen ’szépen” viseli, és megérdemli az alapos ölelgetést- anyjától, akinek a háta és nyaka fáj, ereje nincs, és egyik fülére megsüketült. Szerencsére azt is érti, hogy nem azért történik mindez, mert rosszat akarunk- szükséges ’muszáj’, amit anya sem szívesen csinál.
Amásik manipuláció a ’desszert’- aki szépen ebédel, ezt kap. Ez lehet gyümölcs vagy joghurt ill. tejbegríz- néha esetleg sütiszerűség- a lényeg, hogy nem csoki- de azt az illúziót keltse, hogy édesség . Rájöttem, hogy nem misztifikálhatom a csokit illetve az édességeket előtte- ha én meg is próbálok nem enni - mindig lehet olyan helyzet- mint nyáron, a strandon- amikor mások körülötte azt esznek, lesznek ünnepi ebédek, vendégségek- és nem szeretném, ha nem tudná majd normálisan kezelni a helyzetet. Ha azt hinné, az valami olyan dolog, amit csak a nagyoknak szabad- és ezért akár agresszivan is- kiharcolná magának. Megpróbálom tehát a desszert fogalmán keresztül életünk normális részévé tenni az édes finomságokat- de persze elsősorban az egészségeseket. Szerinte amúgy is minden, ami barna, az csoki- a megbarnult banánpép is, és a véres hurka is.
Élvezetes látni a nyiladozó értelmét, a beszéd próbálkozásait, a fantasztikus memóriáját- de a legcsodálatosabb mégis csak az, amikor hozzám bújik –odahajol- és pusziféleséget nyom az arcomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése