Gyerekbeszéd

Nos, most csak gyorsan a legújabb szavakat, nehogy elfelejtődjön, ugyanis beindult azt hiszem Emmánál a beszédfejlődés: gyingyi -gyöngy. Mennye- a menjünk, vegye- a vegyél fel. És mindez kb két nap alatt. Az anya már két hete megy, ja és a nevek:Mija- Mira, Annya- a Hanna, azokkal próbálkozik csak, akiket lát az albumban. Már nagyon 'tudatosan' beszélek hozzá, út közben is énekelek, mert azt hiszem, most a legfontosabb. Ssssszzzzzzzzzzzzz- ez pedig a szia. Imádja ezt a hangot, a 'mátkám assssszzzzzzzzony' az egyik kedvenc szava.)))))

internetes rendelés- kiegészítés

Nos, azt el is felejtettem, hogy természetesen a legutóbbi klubalkalomkor meg is érkeztek a közösen rendelt játékok, nagyon sok, szerintem ennyit a fajátékboltos olyan három nap alatt ad el, nem túlzok, két -három nagy doboznyi cucc volt. Úgy látszik, mindenki pont a gyerekjátékon akar sprórolni. Én, ha valamin spórolni akarok, inkább nem veszem, meg, persze nem biztos, hogy én csinálom jól, tekintve anyagi helyzetem és pénzügyi tehetségemet.

Egy szó mint száz, és nagyon nem szeretem az 'akarom is, de ne is kelljen érte fizetni vagy ne sokat' attitűdöt. Minden esetre, úgy tűnik, boltot ebben a városban nem nagyon érdemes nyitni, persze valószinüleg máshol sem. Amúgy tényleg csodálkozom, bizonyos boltok hogyan élnek meg, vevőket alig látni, van, ahol még jóformán soha nem láttam, pedig azért mi elég sokat járunk a városba sétálgatni. A plaza persze kivétel, de még ott is vannak boltok, ahol többnyire soha nincs senki. És mindeközben indegyik tele van eladókkal.

Na, erről jut eszembe, vége a gyerekkel való shoppingolásnak, ami persze takarékoskodás szempontjából nem rossz. Ezentúl felírom egy listára, mi kell, és egyszer havonta elmegyek, és megveszem, kivétel, ha neki kell pl. cipő, ahhoz azért ő is kell. A minap az Alexandrában olyan sipákolást végzett, igazi hisztit, mivel nem vele foglalkoztam, és ki sem mehetett randalirozni... Régebben kicsit eltotyogott, ma már kirohan a szebe lévő boltba vagy az utcára. Ha ő szalad be valahová, mire én utána megyek, kicsit nézelődni kezdenék, már el is ment... És az utcára ugye azért rohanni kell utána... A babakocsiban pedig tehát hisztizik. Régebben a könyvesboltban kapott egy könyvet, és elolvasgatta, ma egyenesen a földhöz vágja dühében, és rázza a fejét, hogy nem kell... Szóval ezentúl séta van, vásárlás meg majd egyedül....

Április

Nos, az áprilisi bejegyzések elmaradtak, egész egyszerűen azért, mert nem történt semmi. Befejeztem a szakdolgozatot, el is küldtem, most pedig az államvizsgára készülök. Mindeközben anyagi romlásba döntettem, és még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy majd jobb lesz. Néha azt hiszem, ez már mindig így lesz, ez rendeltetett. Ami persze nem olyan vidám, ha az embernek van egy gyereke, akiről gondoskodni szeretne, és akinek nem szeretné elrontani nélkülözéssel a gyerekkorát.

A baba már nem is olyan baba, pontosan a tizenhetedik hónap végén abbahagytuk a szopit. Igazán már nem érdekelte, és gondoltam, megpróbálom, megnézem, keresi e, de azóta sem keresi, és mivel mindig is nyüsszögős, nyűgös fajta volt, én bizony nem látok különbséget a mostani és a régebbi viselkedése között, tehát azt hiszem, simán levált.

Végre lefogyhatok, bár kinozni nem fogom magam, azért sportolgatok, mivel az éhezésből már elegem van. A fogyás hét és fél kiló után megállt, és hónapok óta stagnált, kiváncsi vagyok, lesz e most majd valami folytatás.

A húsvát jól sikerült kerti nyuszival, állatotthoni nyúlsimogatással, ahol persze kutya és macska is volt, tehát azt hiszem kihoztuk belőle a maximumot.

Továbbra is nagy kedvenc Nyányá, már egyedül eteti parizerrel, nagyon édes, ahogy csinálja, a minap meglestem. Mindig kiveszi a hűtőből a felvágottakat, és hangos 'Nyányá 'kiáltással vinné neki. Ha rajta múlna, a macska már nem tíz, hanem húsz kiló lenne. Persze ilyenkor kicsavarjuk a kézéből, és csak néha vihet neki. Azt viszont zokon veszi, ha az állat, minden haverság ellenére máskor meg odacsap, ha pl a farkát akarja meghúzogatni, vagy rossz helyen simogatja.

Már tudja, és mondja is mi az a bibi, beléptünk abba a korba, amikor mindkét térde folyamatosan sebes, foltos, karcolásos lesz.