Holnap indulunk nyaralni- jön a rosszidő- gyorsan leírom a mai élményem, mert aztán a balatoni nyár a feledés homályába mossa...... Szóval elmentünk bevásárolni, egy olyan boltba, ahová ritkán járunk. Emma járt- kelt nagy önállóan, egyszer csak hoz egy darab almát, hogy ' Ezt vegyük meg!' jól van, mondom, nem fogom a gyümölcsfogyasztásról lebeszélni. Erre hozott egy paradicsomot is. Azt is beraktam, a többi közé. Ezt ugyan nem szereti, csak biztos megismerte, hogy az mindig van otthon, ugyanis én utálom hidegen, így a konyhaasztalon tartom, a legnagyobb melegben is. Na, egy perc múlva nézek bele a kosárba, hát ott egy Túró Rudi is. Na itt már röhögtem, de jó, megvettük, mert régen kapott már. De nem szóltam semmit, és itt jön a poén, hogy este, az ágyban felemlegette, hogy ő egyedül vásárolt, beletette a kosárba az almát, a paradicsomot meg a Túró Rudit, és ' a néni kifizette'- sajnos még nem érti, hogy a néninek adjuk ,de -sajnos- nem ő fizeti. Annyira örültem, mert ezzel lehet legjobban önbizalmat növelni, ha nem teszünk megjegyzést egy tettre, csak elfogadjuk, hogy ok, ezt csináltad, rendben van. Nyilván itt azért dicsérni veszélyes lett volna:) de hegyibeszédet tartani meg hülyeség.
Amúgy kipécézett magának egy Hello Kitty plüsst, és eldöntötte, hogy akkor ezt most vegyük meg. Mire ugye én mindent megvettem, meg körülnéztem, ő már vagy 10 perce abban a hitben élt, hogy ezt hazavisszük, szóval nehéz lett volna ledumálni, de ugyanakkor most rengeteg mindent kapott Szerbiában, és amúgy is rengeteg játéka, vicik- vacka van. De az is igaz, hogy mindig azokat a játékokat szereti a legjobban, amiket ő választott, ő akart. Szóval nem tudtam mit csináljak, aztán eszembe jutott a malacpersely, amiben egy plüsscicára gyűjtöttünk. Mondtam tehát neki, hogy válasszon, az a bizonyos plüsscica, vagy ez, mert csak a malacperselyből vagyok hajlandó megvenni- 800 Ft volt benne, ezek nagy részét huszasokból dobáltuk be kb fél év alatt. Persze ezt választotta, és szerintem nem érti, hogy mit jelent a dolog, nekem mindenesetre megnyugtató, kiürítettem a malacperselyt, és kész. Az már az enyém:) Szerintem nem is hitte le, hogy megvesszük, mert álltam a sorban, kiabálok neki, hogy jöjjön, de semmi. Mikor már fizettem, jön be kintről a fotocellás ajtón. Kérdezem a nőt, aki gondolom becsalogatta, hogy kint volt? Mondja igen. Szóval kimenekült a boltból a még ki nem fizetett plüsscicával, és kint lefektette, betakargatta, hogy tuti az övé legyen:) persze aztán visszavittük, kifizettük, de hát ebből is látszik, mennyire kicsi még. Csak játssza a nagyot.
Ma amúgy mondtamis neki, mert ' tusigombócot' evett vacsorára, ami fasírtgolyó, és én csinálom neki, mert azt szívesen megeszi. A mostani adagba tettem paradicsomot is, csak úgy, kisérletképpen. Na, ő ezt rögtön kiszúrja, és kérdezgeti, hogy az mi? Meg hogy " Anya, még mi van benne? " Mondom, ne szórakozzál, két és fél évesen, nekem mikor jutott volna eszembe megkérdezni, egy ételről, hogy miből van? Tuti azt gondoltam, a fasírtfáról szedik , mint az almát vagy tudomisén, de hogy a hozzávalókról faggatózzam, és attól tegyem függővé, hogy elfogyasztom e? Hát vagy tetszett az állaga, illata, vagy nem. Ha igen, szó nélkül megettem, ha nem , akkor meg a világért sem lehetett volna belémimádkozni. De hogy így analizáljak valamit, na szóval szerintem az nonszensz. Ebből is látszik, hogy míg Emma bizonyos dolgokban le van maradva- szerintem- mint a bilizés vagy a cumizás, az önállóan alvás- mondjuk ezt nem bánom- addig más dolgokban meg elképesztően okos, ahogy beszél, a sok dal, mondóka, a gondolkodásmódja, és az önállósága, bátorsága, szóval ez meg félelmetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése