Mint kiderült, be lehet itt fogni a teraszon is a falu közös internetjét, nem kell a Tourinformig elmenni, tehát írhatok innen is. Ugyanis hiába van itt parkokban, itt -ott vétel, az én gyerekem háromszor életveszélyes helyzetbe kerül, amíg csak végignézem, hogy kaptam e érdemleges levelet. De így, ugye,mindjárt más. Na, amiről így az elején írni akartam, az igazán az, hogy milyen szuper kis strandot csináltak a strandunkból. Látszólag az a célja, hogy rájöttek, ma már a strandok nem csupán fürdésre és napozásra szolgálnak, hanem egész egyszerűen- nem virtuális- közösségi terek, igazán értékes és fontos központjai a nyaralőközösségek társadalmi életének.Ugyebár folyton azt halljuk, hogy ne napozzunk, fürdeni sem lehet egész nap, a büfék drágák, egy-egy fröccs meg lángos még belefér,de az sem tölt ki egy napot, nem is szólva arról, hogy milyen gyakran nincsen jó idő, és akkor is kellene valahol lenni. Ez a része a nagyon jó ötlet, mert van könyvessarok, fedett játszóház, egy másik a egyik büféhez csatlakozva, kis házzal, amit Emma imád, van két játszótér, homokozó, kis partrész a gyerekeknek, ahol szintén elmolyolhatnak esetleg rosszabb időben is- szóval a lényeg, hogy ha beüt a két és fél hét rossz idő, mint pl tavaly, akkor se haljon ki a falu. Ami viszont mögötte van, az nyilván az, hogy ilyenkor is lehessen belépőjegyet venni. évtizedek óta az ugyanis a gyakorlat, hogy ha mondjuk 24 fok alatt van a hőmérséklet, az emberek már csak egyet sétálni, nézelődni- éppen, hogy találkozni- sörözni stb mennek le, és azért már csak nem lehet elkérni a jegyet mondjuk egy egész családtól, hogy a büfében megebédeljenek. Így azonban már igen, hiszen mondjuk otthon is fizetünk a játszóházban. Szóval jól kifundálták ezt, de én minden esetre örülök neki, mert pont azóta kezdtek el baromira a családosokra fókuszálni, amióta nekem gyerekem született. Addig csak volt néha egy kis gyöngyfűzés, meg néha egy-egy gyerekdarab, oszt ennyi, most azonban tényleg jó a helyzet. Van két színpad is- ez is jó, mert eddig a koncerteket végig kellett állni, meg vadidegenekkel préselődni a padon, ha jutott egyáltalán , msot meg szépen körbeveszi az gyik színpadot két büfé, és asztalok, székek, azt is le tudom képzelni, hogy koncertek alatt majd jön a pincér, és nem nekünk kell szintén- a koncert egyharmada alatt sorban állni, ha megkívánunk egy boros kólát.
Annak idején kultúrális antropológiából tanultam ezt, hogy mennyi mindenre lehet következtetni abból, hogy az ember a rendelkezésére álló teret és helyet hogyan használja ki, és ha megnézzük, milyen volt a strand mondjuk 35 éve, aztán 20 éve, meg ma, akkor nagyon szépen kirajzólódnak a társadalmi változások is. Annak idején, volt egy hatalmas homokozó a strand közepén, ott fociztak a pasasok, a szélén a gyerekek- köztük jómagam is - homokoztunk, a nők pedig napoztak. Volt kb egy büfé, és a burzsujok ettek csak benne. Na, meg a fiatalok palacsintát. Ezen kívül egy jeggyel lehetett bemenni egész nap, tehát a többiek szépen hazakeccsöltek enni, a cuccot ott hagytuk, max. letakartuk. Aztán húsz éve, a rendszerváltozáskor, megszaporodtak a büfék, és az egész strand arról kezdett szólni, hogy minél több legyen a bevétel, azaz a füves terület. Hátra tették a homokozót, ahol a pasik fociztak, hogy ne zavarják a többieket, na, meg elöl csináltak egy kicsit a gyerekeknek. De még a büfék is a strand kerítéséhez közel, inkább a parkoló felé épültek, hogy maga a strand minél nagyobb maradjon. És ma, a fogyasztói társadalom legközepén, az uv sugárzás pánikjában- egyre kisebb a napozóterület, egyre inkább egy parkra, egy szabadidő központra kezd hasonlítani a strandunk, hatalmas területtel a vendéglátósók számára, ott vannak a színpadok, a lebetonozott részek- a hétvégi táncparkett, a sportpályák, a három homokozó- már alig van hely, legalább is az én gyerekkoromhoz képest. A lényeg nem azon van, hogy feküdjünk, oszt pihenjünk, hanem, hogy fogyasszunk. És, fogyasztunk is.
Emma amúgy nagoyn sokat felejtett a tavalyi élményekből, tk semmire sem emlékszik, ma meséltem neki, hogy milyen sokszor etettük a hattyúkat pl, de se kép, se hang. A strandra sem emlékezett, de arra, hogy hol a fagyi, na, arra igen. Ma motorral ment le, és megígértem neki, ha siet, kap egy fagyit, és rögtön arra fordult, amint bementünk, pedig imádja a játszótereket is. Egyelőre jól érezzük magunkat, tegnap szar idő volt, de ma már akár egész nap strandolhattunk volna. Az akklimatizálódás jegyében ezt kihagytuk, de holnap már megyünk ezerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése