Szerepjáték

Ma délután, amíg hagymalevest főztem, Emma feltűnően jó volt- nem tudom, nem lesz e beteg?- és életében először- legalábbis itthon- szerepjátékot játszott,ráadásul legalább fél óráig. Betakarta magát az ágyon lévő takarókkal, továbbá a Bá-t és Co-t-t, két kedvenc plüssét- és csak ennyit hallottam: alszik. Alszik. Elég hangosan, nyomatékosan. Miután később odamentem rendet rakni, láttam, hogy még kb 10 db szappant is lefektetett és betakart- egyik kedvenc játéka ugyanis a szappanozás. Mármint, hogy a szép színes szappanokkal játszik. Nem nagyon értem amúgy, miért pont ez a momentum van rá ekkora hatással- talán az lehet, hogy a bölcsiben, mikor kicsit később megyek érte- akkor végigasszisztálja, amint a bölcsisnénik lefektetik a többieket- mert itthon még be sem takarom, mivel zsákban alszik. De persze azért ez is elég nagy szertartás nálunk, mese van, játék van, éneklés van, macskasimogatás van, szóval nagy feneket kerítünk neki, ráadásul ebben tényleg következetes vagyok, mert hiszen amíg alszik addig tudok a saját dolgaimmal foglalkozni, a kedvteléseimnek hódolni. Szóval lehet, hogy ez az, amit neki is 'tovább kell adni'. Ez egy biztos pont az életében, délután és este alvás van, hasonló szertartással- a többi dolog- beleértve az étkezést is- elég képlékeny- a feljebb már ismertetett étkezési problémák miatt- a lényeg, hogy nagyon élveztem, és szerintem mindig is élvezni fogom, amikor megleshetem, hogy mit molyol, amikor egyedül játszik.

Apa, a Jótündér

Minap bevásárolni voltunk- ezt úgy átlag kétnaponta megtesszük- de most egy olyan boltban voltunk, ahová csak ritkábban- mondjuk kéthetente -járunk. Elkövettem azt a hibát, hogy csak motorral mentünk- így aztán Emma végig randalírozott a boltban. Ez úgy szokott kinézni,hogy járkál vagy motorozik összevissza, majd mindent odahoz nekem, ami megtetszik neki, kacsafaragót, babapiskótát pudingot- és aztán szépen megbeszéljük, hogy ezt most visszatesszük. Na, most egyszer csak előkerült egy olyan 20 cm-es Hello Kitty plüssfigurával- nagy nehezen megtaláltam az árát- kb 3000 Ft volt, de amúgy az a típus, amivel Emma biztos, hogy szívesen játszana, aludna, bepelenkázná, szóval mondtam neki, hogy most ugyan nem vesszük ezt meg, de mi lenne, ha apának szólnék, hogy hozzon neki egy ilyent, mondjuk születésnapjára. Jobbnak találom ugyanis, hogy javaslatokat tegyek neki arra vonatkozóan, hogy minek örülne Emma, minthogy beállítson valami tök felesleges és érdektelen cuccal, mert hát ha egy apa egy évben ötször látja a gyerekét, akkor azért annyira nem tudja, mit is szeret. És mindkettőjüknek jó, ha aztán nagy az öröm.

Szóval Emma rögtön bólogatott, hogy hát persze, majd ezek után vadul rohangálni kezdett a boltban, mindenre rámutatott vagy megérintette- de szalvétára, meg kávéra is, bármire, ami megtetszett neki - és fennhangon ordította: 'Apa, szól, apa szól!!!!!!!'

Hallhatóan és láthatóan extázisba esett a gondolattól, hogy létezik valaki, akinek csak elég szólni, és minden kívánságát teljesíti- persze ki ne villanyozódna fel egy ilyen lehetőségre? Hát, majd pár év múlva azért fel kell világosítanom, hogy ugyan van ilyen, de azt aranyhalnak vagy jótündérnek, esetleg dzsinn-nek hívják, és sajnos csak a mesében létezik.

Kötés

Mostanában- úgy húsz év kihagyással újból- kötögetek, és persze, kinek másnak, mint Emmának. Na, nagyon hálás érte. Kérdezem tőle egyik nap: 'Ki kötötte neked ezt a sálat?' A válasz: 'Mamama'- Na, ezt mondjuk nem is tudom, honnan vette,mert anyám már nem is köt...... Szépen állunk, mondom neki....... Ma reggel egy új pulcsit adtam rá, már régebben elkészült, de csak most varrtam össze, gondoltam, büszkélkedjünk a bölcsiben. Nagy boldogan kérdezem: 'Emma, ki kötötte neked ezt a pulcsit?' És a válasz: 'Dédanya.'

Hát azt hittem, nem hallok jól. Tudni illik, Emmának egyetlen életben lévő dédmamája sincs, az egyik nemrég halt meg, de igazán rá is csak fénykép alapján emlékezik, egy másiknak a képét szokta rendszeresen 'bimballózni' a nagymama szobájában a falon- és aztán élvezi, ahogy hintázik.

De aztán rájöttem.

Nemrég a lomtalanításkor találtunk egy babát- bölcsővel- még az enyém volt, és meséltem neki, hogy a poncho-t, ami a babán van, az én nagymamám- az ő dédmamája kötötte, szép norvégmintás, még emlékszem, hogy én kértem meg rá, hogy csináljon neki egy ilyent. Szóval neki ez ragadt meg, kötni csak nagymamák, és dédmamák szoktak, de anya, az soha. Hát persze így jár az az anya, aki csak gyermeke alvásidejében hódol bármi kedvenc tevékenységének.

A szakácsnő

Emma nagyon szereti nézegetni Stahl Judit ’Büntetlen örömök’ c. könyvét- ’néni, néni’ kiáltással szokta kérni, hogy vegyem le neki…….Ma együtt is megnéztük, legjobban a babapiskóta tetszett neki, végigmondogattam neki, melyik képen mi látható. Persze néha azt is megkérdeztem, enne e ilyent, -na nem az édességeknél- többnyire nem volt a válasz, kivétel a pizza. Ez ugye jó hír, tekintve, hogy egy olyan gyermekről beszélünk, aki összesen kb. tíz féle ételt eszik meg, és ebben már a dió és a mogyoró is benne van. Kérdeztem tehát, hogy mi legyen a pizzán? A válasz: gyingyi= levesgyöngy, és tyumpi= sült krumpli. Szóval, lehet, hogy a lányomból egyszer híres szakács lesz, és főzőműsorokkal fogja elkápráztatni a nagyérdeműt, minden esetre gasztronómiai érzéke ma még annyira nem mutatkozik meg. Az viszont látszik, hogy melyek a kedvenc ételei.

Bevásárló lista

Akkor holnap mit is kell vennünk a boltban? Veszünk neked virslit, de krémtúrót akkor nem , mert nem eszed, akkor más tulajdonképpen nem is kell, csak még kenyér. Vagy igen? ( költői kérdés, anya magában beszél.)
Emma- miközben eszik-: tyutyóó, tyutyó!!!!!!!
Na, még jó, hogy emlékeztetett.

A hét törpe

ANYA: Szendi, Szundi..
EMMA: Vidóóóóóóó.......
Tudor
Vidóóóóóó.........
.....
.......
Haptyi
.....
Vidóóóóóóóó
Morgó...
TYUTYAAAAAAAAA!
.

étkezés

Az étkezéssel kapcsolatban a alábbi új szabályok születtek:

1. Napközben nincs szénhidrát, azaz kenyér vagy keksz sem, max. ebéd vagy vacsora után desszertnek.
2. Napközbeni nyammognivalónak felkockázott gyümölcs van kirakva tálkában számára elérhető helyen,esetleg dió, mazsola.
3. Ha valamire azt mondja, hogy 'nem'- akkor az nem. Nincs győzködés erőlködés. Ha ez ebéd vagy reggeli helyett van, akkor kiveszem az etető székből, és mehet.
4. Nincs gyümölcslé, mist űgyis szépen eszi a gyümölcsöt.
5. Semmilyen édességféle nincs, este sem.
6. Étkezés közben nincs kommentálás , győzködés,( anyám féle kritizálás- jajMimikehát nemeszel semmit stb) csak normális beszélgetés illetve segítek neki, ha látom, hogy kell.
7. Nem beszélek senkivel arról, eszik e, mit eszik.

Eddig ezek úgy tűnik múködnek, de leginkább a 'nem.' Most volt pár nap, amikor mindenre folyton nemet mondott, de amióta hallgatok rá- tehát pl elteszem a kaját vagy kirakom az etetőszékből, csodás módon lecsökkent a nemek száma.