Mesetakaró

http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=1482445504334034055#editor/target=post;postID=3178259493816499286

 

Itt látható a címben szereplő darab... Miután nagyon szerencsésen karácsony előtt egy nappal szánkózás közben elveszítettem az amúgy teljesen új fényképezőgépemet- csak így tudom megjeleníteni, mivel visszamentve valahogy fájl lett belőle- na mindegy, van még mit tanulnom.

 

Szóval az történt, hogy tegnap este blogokat nézegettem, és nagyon megtetszettek azok, amelyek valami olyan dolgot mutattak be, amit a szerző  hozott létre, mondhatni teremtett- és rájöttem, hogy mivel én is szoktam csinálni ilyesmit, itt fogom ezeket is bemutatni, egyrészt büszkélkedni, másrészt  eltenni az öröklétnek.:)

Na persze azért nem lesz gyakran, egyrészt, mert most még le sem tudom őket fényképezni- másrészt meg egyre kevesebb időm van ilyesmire.

 

Szóval ez a takaró minden koncepció nélkül készült- pontosabban annyi koncepcióval, hogy nem ágytakaró lesz, hanem sima takaró, ha pl. majd  egyszer a saját lakásomban ücsörögve könyvet olvasok téli estéken:)- ebbe fogok burkolózni és így tovább. Azt sem tudtam mekkora lesz, és igazából még most is nyugodtan lehetne tovább alkotni- és nincs kizárva, hogy egyszer folytatni is fogom. A jó benne, hogy bármikor lehet öt- tíz percig csinálni egy kockát, és bármikor abba lehet hagyni- nekem egy kicsit a kockák megkötése olyan volt, mint régen, mikor elszívtam egy cigit- azaz pl. munka után hazatérve, tavaly, amíg csak félállásom volt, amíg Emma fel nem ébredt- fél órácskát kötöttem, vagy annyit sem. Így aztán nagy munkának tűnik, de ha az ember nem köti határidőhöz, napi egy kockával, fél év alatt már  iszonyú nagyot lehet készíteni, hiszen az mondjuk 180 db körül is lehet. Ez talán nincs annyi, de pontosan soha nem sikerült megszámolni.És a fonalak vétele is olyan kis napi öröm- ha rossz kedvem volt, és fel akartam magam dobni- hopp, beugrottam a fonal boltba és vettem egy gombolyagot.... Szóval jó szórakozás volt, de nekem csak így volt érdekes, hogy semmi féle kötöttsége, határideje, koncepciója nem volt.

Aztán persze az ágyneműt kezdtem vele letakarni, mert bár van ágyneműtartónk, de minden reggel ledobni az ágyról a sok  plüssállatot nagy strapa lenne,  na meg este is, tehát úgy döntöttem, hogy jobb ez így, ráadásul a tarkasága miatt igazán feldobta a szobát.

Aztán egyik este mondtam Emmának- nyilván én voltam az, aki fázott- hogy bújjunk már alá, és úgy meséljünk, mert ez a mesetakaró, és így kell mesélni. és annyira bírom a gyerekekbe, hogy  mindent készpénznek vesznek, mindent elhisznek- Emma is telejsen elfogadta, hogy ez kérem a Mesetakaró, és azóta is mindig alábújunk, bár ő amúgy zsákban alszik.

Aztán rájöttem, hogy -szerintem ezek a klassz dolgok a gyerekkorban, én is úgy örülök, ha megtalálok valamit vagy eszembe jut valami nagyon személyes dolog, ami csak az enyém volt, nekem szólt- szóval most már örülök, hogy annyit dolgoztam vele, és a végén még  egy jó kis funkciót is találtam neki.

Advent és szülinap

Mint látható, Emmának- már már szokás szerint:)- három tortája is volt. Itt az advent, megint minden alkalmat megragadunk, hogy sétálhassunk a belvárosi adventi sokadalomban, igazán hangulatos- mint mindig. Eddig minden hétvégén bementünk, és most is fogunk .Voltunk koncerten, Emmának van egy kedvenc kajája, ezért, ha arra járunk, ott is ebédel- vacsorázik, mikor mit-

 

Amúgy régebben mindig csak ilyentájt- 20-a körül kezdtem rájönni, hogy mindjár itt a karácsony- és ez - a város díszbe öltöztetése- azért is olyan jó, mert már hetekkel előtte el lehet készülni ráhangolódni- és a karácsony este  meg a két utána következő nap már tényleg a csúcspont és nem a kezdet- mint ahogy én sokáig megéltem.

 

Szóval megvettem az ajándékokat, sőt, be is csomagoltam őket,  ma sütöttünk mézeskalácsot,  szombaton korcsolyázni megyünk, és vasárnap is adventi gyerekprogramra- kézműves foglalkozásra és vásárra. Már csak pihenni kellene elkezdeni valamikor.

A szülinap meglepően jól sikerült- a szerb család részvételével. Az első alkalom volt, amikor minden rendben ment, sem ők nem csináltak semmi hülyeséget, sem én nem húztam fel magam- továbbá kedves mama nem dödögött semmit, és minden jó volt neki úgy, ahogy én csináltam- terveztem. Nem is igazán értettem miért. Egyetlen gondolatom  az volt-hogy mivel megszületett a lányánál is a kisbaba, most szembesült vele- mert ugye az anyák nagymama korukra azért eléggé elfelejtik, milyen strapa is egy gyerek- hogy esetleg ott anyuka és apuka ki van mint a liba, úgy is, hogy nekik két nagymama is csatasorba állítható bármikor- és, hogy mekkora parasztság is volt részükről engem annnak idején teljesen magamra hagyni. Na ja, meg esetleg látja, hogy négyszáz -hatszáz  euró egy  normális  babakocsi, mennyi a pelenka, az egyéb cuccok... Na, nem is sorolom, de valószínű, hogy elszégyellte magát, hogy idejött félévente, aztán dödögött meg elégedetlenkedett, ahelyett, hogy értékelte volna azt, amit mi itt anyámmal teszünk. A barátnőim szerint azonban csak egyszerűen  most végre kidödögi magát ott, a lányánál.... Az is lehet, hogy ő is leállítja, és most látta be, hogy felesleges bármit is mondani, mert az anyák úgy is azt teszik, amit ők jónak látnak.

Szóval nem tudom, de most kevesebb pénzt is kaptam, lehet, hogy eddig amiatt volt akkora szája- úgy gondolta, ha pénzt adnak, belehuhogni is lehet, most, meg hogy alig csordogál a lé- mert hogy rossz évet zártak- hát csendesebb lett. Bármi is volt, ebből is látszik, hogy elég primitív szegény- ha ezt előbb tudom, lehet, hogy nem is fogadtam volna el régebben  pénzt- ha csak ennyi kellett volna,  hogy békén hagyjon.

Na, a lényeg, hogy most béke volt és nyugalom- ami nagyon kellett, mert mostanában- főleg mióta Emma ovis lett- nagyon szervezetten élek-rengeteg a dolgom, feladatom,  és nem igazán esett volna jól, ha annyi szervezkedés, készülődés na, meg költekezés után rosszul sült volna  el a dolog.

Első hét

Az első hetet egész jól megúsztuk, jelen pillanatban orrfújás és sípoló levegővétel van, de amúgy jókedvűen, lelkesen lett vége a hétnek. Pénteken azt mondta Emma, hogy ' nagyon jól' érezte magát. Kérdeztem, hogy  M. néni és Á. néni szigorúak -e, mondta, hogy igen, és hogy egyformán szigorúak. Aztán kérdeztem, hogy a Mama szerinte szigorú- e. Mondta, hogy nem. És én? Anya? ' Te sem.'- Szóval  ez van- ez a két óvónő ilyen igazi vaskalapos, régivágású pedagógus, aki kussba tartja a hároméveseket, meg mindenért szól. Nem lehet a galéria lépcsőjére ülni, nem lehet akármelyik játékkal játszani stb. Ugyanakkor persze mindig kettőn áll a vásár, az én gyerekem minden nap az udvaron elesik, beleesik, beleakad valamibe és aztán visít- persze, hogy jobban rajta tartják a szemüket. Vagy állítólag fogta, és elhajította a felvágottat a zsemléről, majd mikor mondták neki, hogy akkor egye csak margarinosan, azt is odébb hajította. Akkor kérdezték tőle, hogy magában megeszi e, és akkor közölte, hogy igen, úgy jó lesz. Szóval erre nem lehet felkészülni, itthon- velem nem nagyon esik bele semmibe- még motorral is csak néha töröl- és nem kap semmi olyant, amit nem szeret, tehát nem is vagdalózik vele.Nyilván éhes volt, és ingerült lett, hogy nincs mit enni.

Csütörtökön jött a Mikulás- na, az nagyon bejött Emmának- állítólag annyira felpörgött, hogy alig bírt délután elaludni. Szóval nagyon izgalmas hete volt- óvodákkal, Mikulásokkal és ajándékcsomaggal, több kiló édességgel ,havazással , mínusz öt fokkal- múlt hétvégén Apával Dananával meg szülinapi kényeztetéssel, tortával- ezen a hétvégén meg ugyanez papáéknál. Szóval nem csoda, hogy kicsit ki van fordulva magából még úgy is, hogy egész héten nem nézhetett laptopot- meglátom  a következő két hétben hogyan alakul az ovihelyzet.

Első nap az óvodában

Már a reggel viccesen indult. Óvodás- kiáltottam Emmának- és jól megpuszilgattam, mire ő gyengéden megsimogatott, és lágy hangon azt mondta:  ' Anya, ugye Te is jól megnőttél, anya, ugye???' Hát igen, az elmúlt három év rajtam is öregített egy kicsit, asszem.

Öltözésnél azért volt egy kis birkózás, mivel pisiléskor levette a bugyit, amit ráadtam, de nem találtam sehol, ezért egy másikat kerestem. Na, és ekkor jött a hiszti, hogy ne azt, hanem az előzőt. Na, mondok, ez nem fogja velem ezt csinálni, mikor mostantól fogva nekem is kevesebb időm jut a készülődésre- én ugye nem mosok hajat, alig reggelizek stb- ő meg majd itt végigcirkuszol minden ruhadarabot. Ettől eltekintve azonban szépen, ügyesen összekészülődtünk, és még Mama is velünk jött, hogy ebéd után betaláljon a csoportba.

Nagy műgonddal készülődtem, rengeteg ruha, cucc, egyéb bevásárolnivaló .és bevinnivaló  volt, oviszsák,  mesepárna, festőkötény, vizesüveg, tornazsák, kiskutyafüle - még nagyítót és fogkrémet nem is vittem.... Ráadásul a jelet is mindenre rá kellett írni, rajzolni stb.

Emma rögtön becsatlakozott, reggeli torna volt-   játékosan persze, de néma csöndben- szóval elég gáz. Ő egyelőre nagyon élvezi, hogy mindent szabályosan kell csinálni- élvezi a kis vécét és hogy mindenki egyszerre nyomul- a torna is tetszett neki- szóval egyelőre tetszik neki  még a szófogadás is. Kérdeztem, hogy rendet kellett e rakni a játékoknál játék után, és mondta, hogy bizony, igen.

Aztán persze én ott hagytam, és csak a mama mesélte itthon, hogy sikerült belefeküdnie egy pocsolyába rögvest az első napon- mindkét nadrágja vizes lett- és az egyiket meg is szárították. Na, képzelem a két óvónénit- akik ugye folyton fegyelmeznek meg néma csöndben tartják ezeket a piciket- hogy ki lehettek akadva az én lányomon. Igazából nem derült ki hogy volt, mint volt, csak annyi, hogy valaki föl akarta segíteni Emmát, és akkor feküdt bele, lehet, hogy visszaengedte, vagy visszacsúszott, nem tudom. Én persze mentem a bőröndnyi holmival, és nadrágból nem vittem pótot, mert volt ugye az utcai, meg a benti , na és még harisnya is alatta- erre ezek ráadták a farmer alá a benti gatyát, oszt jól vizes lett mind a kettő. harmadik meg ugye nem volt. Este a kádban azért játszott valami 'ez a cica nagyon rossz volt, és a Margit néni megszidta....' jellegű játékot, meg most este is elég nehezen aludt el, ráadásul az volt, amitől féltem, hogy itthon volt olyan, mint a zsizsik, nem bírt magával, mert persze egy gyerek, ha lefojtják az óvodában az energiáit, otthon lesz hülye. Ráadásul tél van, még kint sem lehet eleget rohangálni.

Minden esetre most este Emma azt mondta, hogy 'menjünk megint a Margitnénises  oviba'- bár gondolom, főleg a játékok csábítják- mert hát neki az mind új, és gondolom, napi fél órát, ha játszhat velük- miután mindig csinálnak valamit- tornásznak, udvarra mennek- esznek- és ő ebéd után jön haza.

Ebédre megetették valami ' Kókuszpók' gombóccal- nem tudom, mi lehetett, de  meg - és bekajálta, az a lényeg. És megtudtuk, hogy van egy kislány, akit Milánkának hívnak.  Ja, az óvónénik mindenkit becézgetnek, így aztán délután, mikor ő is sorba tette a plüsseit, akik óvodások voltak, ő pedig az óvónénianyukájuk- akkor így beszélt hozzájuk ' Tádécska, idefigyelj rám Tádécska....'

Szóval ez volt az első nap, kíváncsian várom a folytatást.:)