'Lipem lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz, burkós bot a kezébe, kaskalap a fejébe...'
' Anya, tudóóód, vannak jó gonosz mostohák is....'
( Mindezt azután, hogy előző nap elmagyaráztam neki, hogy mit jelent a mostoha szó, és hogy vannak édes mostohák is....:))
Ök egyre jobban magasak....
Ők is kipezsegték magukat, ugye? ( az én pezsgőtablettáimra)
Ma azzal fogadták mamát az oviba, hogy nem szabad kilakkozott körömmel menni- Emma pedig hozzá tette, hogy az csak a nagylányoknak való.
Komolyan az értelmetlen szabályhalmaztól már sikítógörcsöt kapok néha. A minap közölték, hogy n em lehet akármilyen folyékony szappant vinni, mert vannak allergiás gyerekek.
Természetesen nem kínai piacon vásárolt Kermi által nem látott vegyszeres pacsmagot vittem, de nem volt jó. Hogy néhány anyuka sznobizmusát miért a többiekkel fizettetik meg , nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy van olyan szülő, aki nem visz semmit, végül is mit tehetnek ellene?
A minap meg ki kellett tölteni egy olyan papírt, ami tulajdonképpen csak azt nem kérdezték meg, ohgy a gyermek milyen pozícióban fogant. Természetesen nem töltöttem ki, és nem vittem vissza, a mai napig nem is kérték.
Amúgy elégedett lettem az ovival, miután- kb három hete- az egyik óvó néni hiányzik. Ez ugyanis zt jelenti, hogy a másik óvó néni vállvetve a dadussal, ketten birkózik meg a 20 körüli gyerekkel, tehát kevesebb idejül marad a hülyeségekre- nem fegyelmeznek annyit, és azt hiszem, a humorérzéküket is jooban elő kellett venni. Talán az is benne van, hogy most kevesebb rajtuk a nyomás, ha hibáznak esetleg, azért most igazán nem vehetik őket elő- tehát emiatt is lazábbak lehetnek. Legalább is én így vettem észre- nemcsak a gyerekemen- hogy kevésbé hisztis, és kevesebb 'nem szabad" kezdetű történetünk van- de az óvónénin és dadusnénin is, ha éppen arra járok.
Szóval, érdemes ezen is elgondolkodni, mikor az alapján választunk ovit, hogy egy gyermekre hány óvó néni jut- mert a felesleges fegyelmezés legalább olyan ártalmas lehet, mint ha nagyon szabadjára vannak engedve.
Még mindig tart a tél- bár már megkezdődött a meteorológiai tavasz- ennek következtében nem igazán járunk sehova- és én most még beteg is vagyok. Igazából nem is csodálkozom rajta- január óta 30 órám van, és a lemaradásaimat úgy tudom kb kényelmesen behozni, hogy most húsvétig- majdnem két hétig itthon vagyok. Szóval a mai pedagógusnak meg kell betegedni ahhoz, hogy a feladatait elvégezze, és engem a tantervkészítésbe még nem is vontak bele- szóval azzal én még nem is foglalkozom.
Viszont tavaly ilyenkor pontosan ugyanígy kidőltem- csak akkor Emma is meg muter is- a rotavírus miatt- Pipi betegsége is akkor lett komolyabb- pontosabban akkor láttuk, hogy jobb már nem lesz- szóval elég retek időszak volt, és ehhez képest ez a mostani egész kellemes. Csak hát már mindenkinek elege van a télből, hóból, süvítő szélből- nekem speciel a fülemre is ráment a jeges szél- szóval nagyon várjuk már a tavaszt. Igazából logikus, hogy ilyenkor dőlök ki, hiszen élből olyan ember vagyok, aki tavasztól őszig van elemében- és nagy nehézségek árán viseli el a telet- tehát a tél utolsó rúgásai azok, amelyek ledöntenek a lábamról- eddig bírtam, küzdöttem hősiesen, most már hgyjon mindenki békén.
A február és március két említésre méltó eseménye. a farsang, és múlt héten apa látogatása. Ez utóbbiról még nincsenek képeim, de a legjobb az volt benne, hogy elmentünk a pentelei erdőbe, és végigsétáltunk a tornapályán. Éppen szép ídő volt, és mindnyájan nagyon élveztük. Emma ugyanis pár nappal előtte érdeklődött, hogy milyen az erdő- szóval feltétlenül szükségét éreztem, hogy elvigyük és megmutassuk neki.
Voltunk továbbá a táncházas farsangon is, és egy Megajátszóház nevű programon, ahol hatalmas ugrálóvárak és csúszdák voltak- az itéletidőben, a három napos ünnepen ennyi programot tudtunk bepréselni.
