Emma már egyre jobban dumál, és teszi ezt egész nap. Nyelvtanárként fel is fogom használni ezt az élményt arra, hogy motiváljam a diákjaimat- egy gyerek, amikor egy nyelvet tanul, azt napi 24 órában teszi. Reggel, amint felébred, még a kiságyban rákezdi. Ma azt gyakorolta, hogy ...mert...... ( Múlt héten a nem........hanem és a biztos volt a soros: 'Hol van kisbéka biztos?' Kisbéka biztos leesett..... Nem leesett kisbéka, hanem ittvan az ágybanmegvankisbéka....) Aztán még ilyeneket mondott, hogy: Emma ott vagyott...... Emma szereti perecet. Pipi nem szereti perecet. Pipi szereti parizert. Emma is szereti parizertot. Danana nem szereti Pipit. ( Hogy ezt honnan vette?)
Na, a lényeg, hogy tegnap, az év utolsó napján olyan szép idő volt, hogy a tervezettnél többet sétáltunk. Emma meglátott egy kutyust, és szokásához híven, oda ment megsimogatni. De a gazdája -aki éppen másokkal pletykált- nem vette őt észre, és hátralépett, Emma pedig fenékre huppant. Abban a percben lett is nagy ordítás, és persze feltett kézzel jött felém. Nagy nehezen megmagyaráztuk neki, hogy véletlen volt, a néni nem akarta bántani, és menjen bátran vissza. Vissza is ment, mire a kutya felugrott, és -gondolom én- jól megnyalta az arcát. Na, erre lett ám aztán még nagyobb ordítás: 'Megharapotttyutyus, tyutyusmegharapta Emmáááááááááááááát....'. Megint meg kellett neki magyarázni, hogy nem, az nem úgy volt, hanem a kutya csak megpuszilta őt. (Persze később többször is el kelett mesélnie a történetet, és mindig úgy mondta, hogy megharapta őt a kutyus.)
Ezek után egy picit játszótereztünk, eltelt vagy fél óra, és meglátott a távolban egy kutyát, majd úgy döntött, ahhoz is odamegy, megsimogatni. Na, gondoltam, itt a jó alkalom, hogy visszaüljön a lóra, hát, ha ő ezt akarja, nosza menjünk. Odaértünk, Emma leguggol, és abban a pillanatban a kutya megrázta magát, és prüszkölt egy hatalmasat. Mire Emma mit csinált? Igen, ordított, és feltartott kézzel jött felém.
Ekkor megint, a gazdival együtt magyaráztuk meg, hogy nem, a tyutyus nem akarta őt bántani, csak tüsszentett. Végül, sikerült úgy megsimogatnia a kutyát, hogy nem történt semmi. Ezzel megnyugodott a lelke, és mint említettem, azóta is többször elmeséltük, hogy Emmát megharapta/ megpuszilta az egyik kutya, a másik pedig tüsszentett.
Ülünk ma a vacsora maradéka felett, és földi mogyorót török neki, ő elgondolgodva rágicsál. Egyszer csak, miután éppen összeroppantottam egyet, megszólalt: 'Tüsszentett mogyoró.'
