Nyelvi sokszínűség , avagy Emma -továbbra is- beszél

Emma már felfogja, hogy apa és anya nem egy nyelven beszélnek, pontosabban már szóvá is teszi.

Ha tüsszent, megkérdezi: ’ Apa mit mond? ’- ’Pisz macsa!’
’ Anya mit mond? ’– ’Hapciiiiiiii!’
Na, de persze tovább is van, hiszen a családi napköziben komolyan veszik a szociális nevelést, tehát :
’Ági néni mit mond? ’- Egészségedre!!!!!!’

Fordítva is játszunk, anya kérdez, Emma válaszol. Ekkor a vége így hangzik:
’ Ági néni mit mond?’- ’ Édességedre!’

Naná. Így legalább van valami értelme.

Legújabb dumák:

’ Egyszer egy királyfi, mit dondót magába, hihihi, hahaha, mit dondót magáába ..
Fel kéne öltözni , gazdag bíró lányát, hihihiiiii, hahaha…….. gazdag bíró lányááááááááát

esetleg: meg kéne kéretni, kocsisi ruhába, hihihi, hahahahaaaaaaaaa

Emma már borzasztó sok dalt tud, hol jobb, hol gyengébb szövegtudással, de nekem nem szabad beleszólnom. Vagy abbahagyja rögtön, vagy ordít: ’ Anyanemongya, anyanemongya. Amúgy is nagyon szeret rövidíteni, így ebből idővel az lett, hogy : ’ Anyamongya….. Anyamongya…..’- Így aztán nem könnyű kitalálni, mikor,mit akar. Egyéb rövidítések: ’ penka- pelenka, nyalka- nyalóka.

A csúcsok csúcsa ma az volt, amikor -nem is vettem észre- rábólintottam, amikor megakadt a szövegben, majd folytatta. Persze azért, mert segíteni már nem merek, csak feszülten vártam, mi lesz. Erre abbahagyta, majd rámszólt: ' anya ne csináljon így, hogy : -és bólintott egyet.'. majd miután megígértem, hogy persze, nem fogok, újból elkezdte a dalt.
Általában elég nehéz megérteni, mit mond, főleg, ha még cumit is tuszkol a szájába. Ezzel együtt nagyon sokat tanul nap mint nap, új szavakat, és néha már ki is javítom, pl. ha kétszer ragoz ( Emmátot)- illetve az új ’hiba’: ’megmutati’ és társai. Már szavakat is lehet neki tanítani, mindent megért, nagyon okos. Most, hogy Bp-en voltunk- erről majd írok külön- levett mindenkit a lábáról azzal, hogy vadidegenek csak olyan költői módon nekiszegeznek egy kérdést- pl. ’Hát te hová utazol?’ –mire ő szabatosan válaszol: ’ Budapestre megyek.’ A másik ilyen az volt, mikor odarohant a Bogyóbabócás standhoz, ahol szintén megkérdezték: ’ Mit szeretnél?’ – Erre ő közölte, hogy ’ Mazsolát és Tádét.’ Mire én odaérkeztem, már ott szorongatta mind a kettőt a kezében.
Ez persze azért is van, mert kisebb egy picit méretre, mint a többi 24-27 hónapos, ezért persze meglepő, amikor kiderül, hogy már így dumál.
Amúgy már nézünk angolul nursery rhyme-okat is, és azokat is teljes természetességgel hívja a címükön, próbálja énekelni, tanulgatja a szövegeket ugyanúgy, mint a magyarokéit, és szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarja, hogy ez egy másik nyelv. Mondjuk én mindig is azt gondoltam, hogy a korai nyelvtanulásnak ennyi értelme van, hogy természetessé teszi azt, hogy nyelvek léteznek, és azokat el lehet sajátítani. Mondjuk Emma már az anyaméhben legalább három nyelvet hallott, szóval neki ez tényleg természetes, de jó látni, hogy ennyire.

A minap megtaláltam azt a papírt, amire annak idején feljegyzeteltem ,hogy mely dalokat szoktam neki énekelni ill. verseket mondani. Ez még azelőtt volt, hogy az ilyen jellegű könyvekből bevásároltam volna, tehát azok voltak főleg, amik eszembe jutottak, ill. amik a Cini-cini muzsikában benne voltak, szóval olyan 5-6 hónapos koráig főleg innen mazsoláztam. Most kisérletezek vele, hogy egyet-egyet eléneklek vagy szavalok, amiket már régen -akár másfél éve is- nem hallott- mert mások vették át a helyüket. Mindegyiket imádja, és kéri, hogy ismételjem, tehát, nagyon mélyen nyilván emlékszik rájuk. És sokkal hamarabb- néhány ismétlés után- már mondogatja őket. Én élvezem, hogy így kísérletezgetek, a nyelvekkel is, meg a kis memóriájával is.