Emma oviba megy ?

Bár az óvodába járás még úgy
tűnik, várat magára- miután megint bevezették újfent azt a szabályt, hogy csak a 3. évét betöltött gyermek mehet oviba- mégis mostanában kell beiratkoznunk illetve az igényünket jeleznünk. Ki is néztem Emmának a katolikus ovit, elsősorban azért, mert gondolom, ott igazán jól és
szeretetteljesen bánnak majd a gyerekekkel, és nem csinálnak olyan dolgokat,
amiktől én rettegek- nem egrecéroztatják, nevelik folyton folyvást vagy dirigálják, nem rombolják az énképét, nem valami buta liba- ám magát nagyon
műveltnek gondoló- óvónő éli ki nevelési vágyát-amely valójában baszogatás- az
én gyermekemen, mert azt nem viselném el. Szóval kellően kulturált közegnek
tartom ahhoz, hogy nagyjából azt kapja, amit tőlem is itthon.
Garancia sajnos nincs arra, hogy felvesznek
minket, bár hangsúlyoztam, hogy az intézmény szellemisége az, ami miatt
elsősorban oda szeretném adni a gyermekemet, és nem az, hogy az ovi nem körzetes:), tehát budapesti lakosként is
nyugodtan pályázhatunk. Mindennek
ellenére, nem élünk házasságban, a
gyerek zabigyerek:),
és apukája is csak egy egyszerű
földműves- még jó, hogy az én végzettségemnek örültek, és megfelelőnek találták
az apácák az intézmény színvonalához. Persze, ha ezt tudom, mondhattam volna,
hogy apa mérnök, de ki a franc gondolta, hogy az ilyent ma nemcsak hogy
megkérdezik, de még le is írják. Mert ugyan az iskoláját még mindig nem fejezte
be, de ha egyszer – a jövő évtizedben talán- elvégzi, akkor viszont mérnök
lesz. A lényeg, hogy úgy érzem, egy öreghegyi orvos házaspárhoz képest
kimondottan hátrányban vagyunk, a jó hír viszont az, hogy a közelben még
pontosan négy óvoda van, amit bejárhatok, és ahová bekönyöröghetem a gyereket a
következő hónapok során, ha ide nem veszik fel.
Hogy mennyire nem vagyok otthon
ebben a világban, az is mutatja, hogy a gyereket sem készítettem fel eléggé.
Amint bementünk rögtön elkezdett játszani, ami még rendben is volt, hiszen
látszik, hogy jól szocializált, kiegyensúlyozott gyerek, ránk sem bagózott, el
volt egyedül, nem az anyukája szoknyájába kapaszkodó, félős nyúl. Na, de
annyira jól játszott, hogy itt is ment fel asztal tetejére- amire mindenkiben
meg szokott hűlni a vér, rajtam kívül- továbbá kiborított a feje fölé emelve
egy doboz duplót- úgy látszik a bölcsiben ezt Ági néniék nem veszik zokon- majd
mindezek után, mikor kérdezgetni kezdték, meg sem szólalt. Ilyen hülyeségeket kérdeztek, hogy pl: ’Mi a
kedvenc játékod? Mivel szeretsz legjobban játszani?’- persze hirtelen én sem
tudtam mit mondani, mivel a héten beteg volt, így főleg szegénykém videókat
nézett az ölemben, bágyadtan, szipogva és cumizva. Szóval hirtelen egyikünk sem
tudta a választ, miközben amúgy meg olyan másfél- két órát tudnék bárkinek
mesélni arról, hogy mit és hogyan szeret játszani, olvasni, csinálni- csak
persze ez senkit nem érdekelne ilyen mélységig.
Jól bemutatkoztunk, ez a lényeg,
szerintem egyikünk sem tett rájuk különösen mély benyomást, főleg, miután szóvá
tettem nemcsak azt, hogy hülyeségnek tartom ezt az új rendeletet (szemben azzal
,hogy akik dec 31- ig születtek, azok már szeptembertől mehetnek)- hanem
kifejtettem abbéli véleményemet is, hogy
nyilván a később születettek így hátrányba kerülnek, amit persze ők
hevesen tagadtak. Persze ezt mint pedagógus, és a hülye rendeletek avatott ismerője mondtam, és nem mint
potenciális szülő, de gondolom, azért nem lettem szimpatikusabb. Mindenki
tudja, hogy az intézmények a gyerekek után fejpénzt kapnak, és azt is, hogy az
ilyen intézmények szegények, tehát minden forrást megragadnak. Nyilván mindig lesz olyan, aki év közben kiveszi a
gyerekét, mert beteges, vagy elköltözik és máshová viszi, és olyankor majd egy
decemberi vagy márciusi gyermek anyukája beviheti a gyerekét a helyére. Olyan
ovi is lehet, ahol nincs ki a harminc gyermek csoportonként, és akkor ők is
felvesznek gyerekeket év közben, de biztos vagyok benne, hogy a ’
jobb’ ovikban, amik híresek arról, hogy jók,
a később születettek hátrányba kerülnek, még akkor is, ha körzetesek.
Amúgy az én negativitásomra jellemző, hogy egy másik anyuka- klubbeli- azon
aggódott, hogy nem veszi e el más –valóban hívő- gyerektől a helyet, mert neki
igazán nem volt fontos, hogy a gyermeke ide járjon, csak a párja szerette
volna. Szóval benne sokkal kevésbé merült fel, hogy nem veszik fel a gyereket,
pedig nem vallásos, nem házas, és a gyermekei apja már elvált, két gyerekkel.
Ami még szintén érdekes, hogy
–miközben azt mondom, hogy semmiképpen nem akarom, hogy a gyermekem majd valami
vizsgagyárba járjon, azt szeretném, ha Emma játszana, amíg csak akar, és még külön
órákra sem akarom járatni, már itt az ovinál így beizgulok. Mert persze- a
lakótelepi játszótérből kiindulva- nem szeretném, ha a gyermekem tudná, hogy mi
az, hogy Minimax vagy Cartoon Network, Barbi baba és Csillámpóni, McDonalds és gumicukor, illetve hogy tudná, és követelné is. Erre pedig egy katolikus óvodában nagyobb
esélyem van, mint a lakótelepiben. Másrészt viszont, ha valójában önfeledt és
teljesítménykényszer nélküli gyerekkort szeretnék neki, akkor lehet, hogy az lenne a
következetes, ha nemcsak óvodába, de még iskolába is a körzetes, prosztó
intézménybe adnám be, ezzel is jelezve, hogy nincs más feladat, mint ’lenni’.
Na, mindegy, várom az eredményt, körmömet
rágva.