Mazsola és Tádé
Itt, a mi kis városunkban elég ritkán van olyan (kultúr) program, amelyet esetlegesen egy két éves is élvez. Ilyen a Babaklub és a Gyerek táncház, talán a játszóház is, minden esetre nagyon megörültem neki, mikor megláttam, hogy ide látogat a Mazsola és Tádé bábelőadás. Főleg, mivel Mazsola nekem is a fő kedvencem volt kicsi koromban. Rohantam is jegyet venni, mert késtem én már le Halász Juditot, meg Alma koncertet is, ami amúgy nem nagy baj, hiszem megyünk még eleget.
A lényeg, hogy amint elkezdtem emlegetni Emmának, hogy megyünk bábszínházba, az volt a válasz, hogy : ’Emma fé.’ Pontosabban ezt már én húztam ki belőle, miután azt kiabálta, hogy ’Nemmegyünkbábszínházba! Nem kell! Nem kell!’- ezt használta a ’nem akarom’- ra mostanság, pont a héten kezdett el nemakaromozni- az én tanításom nyomán. Aztán persze rájöttem, hogy az a baj, hogy annak idején, amikor még egészen pici volt, mindig úgy báboztam neki, hogy elváltoztattam a hangom, na, milyenre, persze, hogy mélyre. Idővel, viszont pont a mély hangtól kezdett el félni- talán azért, mert ritkán találkozik igazán mély hangú emberekkel- és nyilván így a félelem áttevődött a bábokra is Ebben a korban amúgy is bármilyen képtelenségtől képesek félni, de Emma a hangokra van kiélezve. Mit volt, mit tenni, be kellett kapcsolni you tube- on Mazsolát,hadd lássa Emmababa, miről is van szó, ne má’ hogy élete első bábszínházában bőgni kezdjen.
Természetesen ez is szerelem lett első látásra, különösen Tádéval, aki természetesen cica. Amúgy nálunk még mindig nagy siker a Dzsungelmánia, a könyv is, és a megmaradt sok matrica is, egy külön dobozban vannak, és rendszeresen nézegetjük őket. Hát, hogy mennyi cica él a dzsungelben! A repülőkutyától a tigrisen keresztül a makikig és mókusokig Emmának minden második állat ellentmondást nem tűnően cica. Nem csoda, ha Tádé is az.
Így már megnyugodva indultunk –volna – a bábszínházba, de valami miatt- lehet, hogy az izgatottságtól- Emma aznap délután egy szemhunyásnyit sem aludt- ami amúgy jóformán soha nem fordul elő. Így aztán az előadáson pontosan 10 percet volt képes az ölemben ülni, addig, amíg tartott a zacskó ropi és a két deci juice, amit uzsonna gyanánt vittem. Utána fel alá rohangált, illetve azt nézte, mások hogyan nézik a darabot. Persze azért követte az eseményeket, közben sokszor percekig is figyelt, de aztán megint rohangálni kezdett.- a legtöbb mesét ismerte is már addigra, tehát nem kellett guvadtan ülnie. Mivel elég hátul ültünk, előre mentem , hátha onnan jobban követi, na meg onnan jobban láttam, merre megy, nem zavar e valakit stb. Igazából nem mondhatom, hogy mindez tehát azért volt, mert kétévesen még nem érett egy 60 perces előadásra, hiszen nála kisebb babák is szépen végigülték a darabot. Sajnos rá a fáradtság így hat, amúgy is sajtkukac, és nem gondolom, hogy végigülte volna, ha alszik előtte, de mondjuk a felét biztos.
A végén azért nagyon meglepődött, amikor kijöttek az emberek a paraván mögül, talán akkor figyelt a legkoncentráltabban.
És minden jó, ha jó a vége, Emma azóta is lelkes, ha szóba kerül a bábszínház, és már akart is menni a holnapi Kipp-Kopp-ra is, a lépcsőházban van egy reklám róla, és mindig figyeli - amúgy még a fél hetes előadásra kaptam is volna jegyet- de két hetente sajnos nem fogunk menni, még fejlődjön egy kicsit az egyhelyben ülési rekordja. De azért örülök, hogy jó élmény volt neki, és ő is lelkes Mazsola rajongó lett, főleg azért is, mert a két Mazsola könyvet még kb. 10 éve vettem meg jövendőbeli gyermekemnek azzal a tudattal, hogy EZT biztos, hogy nem hagyhatja ki.
Telepátia
Budapesti kirándulás
Itt, a mi kis városunkban elég ritkán van olyan (kultúr) program, amelyet esetlegesen egy két éves is élvez. Ilyen a Babaklub és a Gyerek táncház, talán a játszóház is, minden esetre nagyon megörültem neki, mikor megláttam, hogy ide látogat a Mazsola és Tádé bábelőadás. Főleg, mivel Mazsola nekem is a fő kedvencem volt kicsi koromban. Rohantam is jegyet venni, mert késtem én már le Halász Juditot, meg Alma koncertet is, ami amúgy nem nagy baj, hiszem megyünk még eleget.
A lényeg, hogy amint elkezdtem emlegetni Emmának, hogy megyünk bábszínházba, az volt a válasz, hogy : ’Emma fé.’ Pontosabban ezt már én húztam ki belőle, miután azt kiabálta, hogy ’Nemmegyünkbábszínházba! Nem kell! Nem kell!’- ezt használta a ’nem akarom’- ra mostanság, pont a héten kezdett el nemakaromozni- az én tanításom nyomán. Aztán persze rájöttem, hogy az a baj, hogy annak idején, amikor még egészen pici volt, mindig úgy báboztam neki, hogy elváltoztattam a hangom, na, milyenre, persze, hogy mélyre. Idővel, viszont pont a mély hangtól kezdett el félni- talán azért, mert ritkán találkozik igazán mély hangú emberekkel- és nyilván így a félelem áttevődött a bábokra is Ebben a korban amúgy is bármilyen képtelenségtől képesek félni, de Emma a hangokra van kiélezve. Mit volt, mit tenni, be kellett kapcsolni you tube- on Mazsolát,hadd lássa Emmababa, miről is van szó, ne má’ hogy élete első bábszínházában bőgni kezdjen.
Természetesen ez is szerelem lett első látásra, különösen Tádéval, aki természetesen cica. Amúgy nálunk még mindig nagy siker a Dzsungelmánia, a könyv is, és a megmaradt sok matrica is, egy külön dobozban vannak, és rendszeresen nézegetjük őket. Hát, hogy mennyi cica él a dzsungelben! A repülőkutyától a tigrisen keresztül a makikig és mókusokig Emmának minden második állat ellentmondást nem tűnően cica. Nem csoda, ha Tádé is az.
Így már megnyugodva indultunk –volna – a bábszínházba, de valami miatt- lehet, hogy az izgatottságtól- Emma aznap délután egy szemhunyásnyit sem aludt- ami amúgy jóformán soha nem fordul elő. Így aztán az előadáson pontosan 10 percet volt képes az ölemben ülni, addig, amíg tartott a zacskó ropi és a két deci juice, amit uzsonna gyanánt vittem. Utána fel alá rohangált, illetve azt nézte, mások hogyan nézik a darabot. Persze azért követte az eseményeket, közben sokszor percekig is figyelt, de aztán megint rohangálni kezdett.- a legtöbb mesét ismerte is már addigra, tehát nem kellett guvadtan ülnie. Mivel elég hátul ültünk, előre mentem , hátha onnan jobban követi, na meg onnan jobban láttam, merre megy, nem zavar e valakit stb. Igazából nem mondhatom, hogy mindez tehát azért volt, mert kétévesen még nem érett egy 60 perces előadásra, hiszen nála kisebb babák is szépen végigülték a darabot. Sajnos rá a fáradtság így hat, amúgy is sajtkukac, és nem gondolom, hogy végigülte volna, ha alszik előtte, de mondjuk a felét biztos.
A végén azért nagyon meglepődött, amikor kijöttek az emberek a paraván mögül, talán akkor figyelt a legkoncentráltabban.
És minden jó, ha jó a vége, Emma azóta is lelkes, ha szóba kerül a bábszínház, és már akart is menni a holnapi Kipp-Kopp-ra is, a lépcsőházban van egy reklám róla, és mindig figyeli - amúgy még a fél hetes előadásra kaptam is volna jegyet- de két hetente sajnos nem fogunk menni, még fejlődjön egy kicsit az egyhelyben ülési rekordja. De azért örülök, hogy jó élmény volt neki, és ő is lelkes Mazsola rajongó lett, főleg azért is, mert a két Mazsola könyvet még kb. 10 éve vettem meg jövendőbeli gyermekemnek azzal a tudattal, hogy EZT biztos, hogy nem hagyhatja ki.
Telepátia
Budapesti kirándulás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése