( A cím onnan ered, hogy Emma Katica lesz a farsangon, azaz Emma Katicafarsangó. Így értelmezte, legalábbis.)
Az egész úgy kezdődött, hogy még tavaly, az egyik turkálóban megláttam egy rakás gyerekjelmezt. Nosza, el is döntöttem, hogy az elkövetkezendőkben innen fogok mazsolázni, ha majd eljön az ideje. Idén már januárban el is mentünk, hogy még megelőzzük a februári rohamot, ám nagy csalódásomra csak Halloween tökjelmezekkel volt tele az egész hely. Gondoltam, csak nem égetem a gyereket ilyen cuccban, viszont nagy szerencsémre megpillantottam egy pont nagyjából Emmára passzoló katicás gumicsizmát, amiért fájt volna a szívem, ha ott hagyom, mivel Emmának katicás esőkabátja is van. Ezt még tavaly vettem a Brendonban, és mivel igen drága volt,- legalább is ahhoz képest, hogy jó esetben hányszor lesz rajta- két számmal nagyobbat vettem, hogy legalább 3 éves koráig jó legyen rá :). Így jött tehát az ötlet, hogy Emma katica legyen a farsangon, így a csizmát is nyugodt lelkiismerettel megvehettem, és a jelmezkérdés is meg volt oldva. Persze őt is megkérdeztem a tárgyban, és rögvest rá is bólintott, annak ellenére, hogy nem igazán tudhatta még akkor, hogy miről is van szó. A szilveszteri fejdíszek kiárusításán vettünk még csápokat is, és teljes lett a kép.
Nos, eljött a bölcsis- azaz családi napközis –farsang, én már vasárnap sütöttem zabpelyhes kekszet, és bevonultunk anyámmal együtt, mert én munkából siettem csak oda. A gyerekek nagyon édesek voltak, mindenki szépen ült az asztalnál, és várták, hogy történjen valami, szemmel láthatólag fogalmuk sem volt róla, hogy most mi lesz. Volt, akit nem is öltöztettek be, de persze ők is tudták, hogy buli lesz. Aztán szép lassan beindult a dolog, először a sütik kipakolásával- Emma rögtön eldöntötte magában, hogy jó dolog ez a farsang- aztán volt zene, tánc, jelmezes felvonulás, majd játék, ezerrel. A végére mi, szülők is beszélgettünk, lazultunk, szóval nagyon jól sikerült.
Ezek után Emma már lelkesen készült a második farsangra is, ami viszont a táncházban volt. Mivel a bölcsiben az egyik kislány tündér jelmezben volt, és Emma teljesen beleszeretett, voltak próbálkozások az irányban, hogy ő a farsangon Tündér lesz, de aztán sikerült meggyőznöm, hogy az majd csak jövőre lesz, most pedig legyen inkább még egyszer katica.
A táncház alatt végig a kis esőkabátjában, a kapucnival és fejdísszel rohangált, táncolt, figurázott, tök meleg volt, de őt ez nem zavarta, és a végén itt még egyenként be is mutatták őket, volt zsűri és díjkiosztás. Nagy örömömre Emma – a legkisebb katica- az első helyezettek között végzett- kapott ’tyutyótyotyit és nyalkát.’ Ez volt a legnagyobb szám, mivel életében először evett nyalókát, hazafelé a babakocsiban el is nyalogatta. Szóval nagyon jól sikerült a farsangi időszak, és nagyon örülök, hogy Emma jó emlékekkel élte meg élete első ilyen alkalmait. Bár mi nem böjtölünk, de mint már írtam, fontosnak tartom, hogy az életünknek minden szempontból legyen ritmusa, napirend, hetirend, az évkörben is legyenek hagyományaink, és ebbe a farsangi időszak nagyon szépen belepasszol. Amúgy is meggyőződésem, hogy sokkal könnyebb a telet átvészelni, illetve az élet sokszor eseménytelenebb időszakait tartalommal megtölteni, ha a téli és nyári szüneten kívül is van az életünkben olyan dolog, amit érdemes várni, és amire jó szívvel lehet visszagondolni. Szóval a január ezentúl a farsangra készülés ideje lesz, a jelmez kitalálásával, adott esetben elkészítésével, és már most várom a következőt.:).
Az egész úgy kezdődött, hogy még tavaly, az egyik turkálóban megláttam egy rakás gyerekjelmezt. Nosza, el is döntöttem, hogy az elkövetkezendőkben innen fogok mazsolázni, ha majd eljön az ideje. Idén már januárban el is mentünk, hogy még megelőzzük a februári rohamot, ám nagy csalódásomra csak Halloween tökjelmezekkel volt tele az egész hely. Gondoltam, csak nem égetem a gyereket ilyen cuccban, viszont nagy szerencsémre megpillantottam egy pont nagyjából Emmára passzoló katicás gumicsizmát, amiért fájt volna a szívem, ha ott hagyom, mivel Emmának katicás esőkabátja is van. Ezt még tavaly vettem a Brendonban, és mivel igen drága volt,- legalább is ahhoz képest, hogy jó esetben hányszor lesz rajta- két számmal nagyobbat vettem, hogy legalább 3 éves koráig jó legyen rá :). Így jött tehát az ötlet, hogy Emma katica legyen a farsangon, így a csizmát is nyugodt lelkiismerettel megvehettem, és a jelmezkérdés is meg volt oldva. Persze őt is megkérdeztem a tárgyban, és rögvest rá is bólintott, annak ellenére, hogy nem igazán tudhatta még akkor, hogy miről is van szó. A szilveszteri fejdíszek kiárusításán vettünk még csápokat is, és teljes lett a kép.
Nos, eljött a bölcsis- azaz családi napközis –farsang, én már vasárnap sütöttem zabpelyhes kekszet, és bevonultunk anyámmal együtt, mert én munkából siettem csak oda. A gyerekek nagyon édesek voltak, mindenki szépen ült az asztalnál, és várták, hogy történjen valami, szemmel láthatólag fogalmuk sem volt róla, hogy most mi lesz. Volt, akit nem is öltöztettek be, de persze ők is tudták, hogy buli lesz. Aztán szép lassan beindult a dolog, először a sütik kipakolásával- Emma rögtön eldöntötte magában, hogy jó dolog ez a farsang- aztán volt zene, tánc, jelmezes felvonulás, majd játék, ezerrel. A végére mi, szülők is beszélgettünk, lazultunk, szóval nagyon jól sikerült.
Ezek után Emma már lelkesen készült a második farsangra is, ami viszont a táncházban volt. Mivel a bölcsiben az egyik kislány tündér jelmezben volt, és Emma teljesen beleszeretett, voltak próbálkozások az irányban, hogy ő a farsangon Tündér lesz, de aztán sikerült meggyőznöm, hogy az majd csak jövőre lesz, most pedig legyen inkább még egyszer katica.
A táncház alatt végig a kis esőkabátjában, a kapucnival és fejdísszel rohangált, táncolt, figurázott, tök meleg volt, de őt ez nem zavarta, és a végén itt még egyenként be is mutatták őket, volt zsűri és díjkiosztás. Nagy örömömre Emma – a legkisebb katica- az első helyezettek között végzett- kapott ’tyutyótyotyit és nyalkát.’ Ez volt a legnagyobb szám, mivel életében először evett nyalókát, hazafelé a babakocsiban el is nyalogatta. Szóval nagyon jól sikerült a farsangi időszak, és nagyon örülök, hogy Emma jó emlékekkel élte meg élete első ilyen alkalmait. Bár mi nem böjtölünk, de mint már írtam, fontosnak tartom, hogy az életünknek minden szempontból legyen ritmusa, napirend, hetirend, az évkörben is legyenek hagyományaink, és ebbe a farsangi időszak nagyon szépen belepasszol. Amúgy is meggyőződésem, hogy sokkal könnyebb a telet átvészelni, illetve az élet sokszor eseménytelenebb időszakait tartalommal megtölteni, ha a téli és nyári szüneten kívül is van az életünkben olyan dolog, amit érdemes várni, és amire jó szívvel lehet visszagondolni. Szóval a január ezentúl a farsangra készülés ideje lesz, a jelmez kitalálásával, adott esetben elkészítésével, és már most várom a következőt.:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése