Kipp-Kopp

Újfent bábszinházban voltunk, és nagy örömmel jelenthetem, hogy a gyerek megérett rá. Annak idején a Mazsolát végigrohangálta, és amikor a végén megkérdeztem, hogy kivonuláskor megsimogatja e a Mazsola bábot, nagyon határozottan rávágta, hogy ' NEM'!- most viszont végignézte az egészet. A felét az ölemben, a másik felét egyenesen a színpadra helyezve az állát- ké-három másik kisgyerekkel. Sőt, még azt is megértette nagyrészt hogy miről szólt- bár persze azért nem teljesen.  A végén pedig nyomult a tömegben, és percekig simogatta a bábokat- különösen a kislány gesztenyelány tetszett neki.

Ami viszont furcsa volt, hogy mekkora zaj volt. A Mazsola annak idején egy sokkal kisebb színházteremben volt, ahol tök sötét volt- a rohangáló gyereket alig láttam, mindig kúsznom kellett utána- és nagyrészt csönd. Nem mondom, hogy némaság, de teljesen normális halk neszezés- itt viszont majdnem hogy folyamatos ordibálás, zaj, akkora, hogy majdnem megfájdult a fejem a végére. Csak azért nem lettem ideges, mert jön az őszi szünet, és már lelazultam rá.:) De nem csak a zaj volt érdekes, hanem, hogy senki nem szisszegett, pisszegett- senkit nem zavart- legalább is azon a felén, ahonnan a zaj jött. Szóval igazából büszke is voltam Emmára ,hogy előre ment a színpadhoz ,mert lehet, hogy ő sem tudta úgy élvezni onnan távolról, ahol ültünk, a zaj miatt.

A jegyirodás pasi mondta amúgy- amikor mondtam neki, hogy nem baj, ha nem egymás mellé hanem egymás elé szól a jegyünk, mert Emma úgyis közlekedni fog közben- hogy a mai gyerekeknek nagyon magas az ingerküszöbjük, és nehéz áttörni. Most egy kicsit meg is sajnáltam a bábszínházat, mert tényleg nagyon népszerű- mi, szülők lelkesen visszük a gyereket, hiszen nekünk is nagyon jó élmény volt annak idején- de a mai gyerekeket már alig köti le. Talán majd a kőszínházakban, ahol lehet komoly díszleteket csinálni, meg baromi nagy bábokat és effekteket- megmarad, de ezek a kis vándorbábosok, aki egyedül vagy kétszeméllyel mennek a kis hagyományos bábjaikkal  majdnem, hogy ugyanúgy pusztulásra vannak ítélve- mint a vándorcirkusz- a rajzfilmek, az animációk megölik őket- már persze, ha hagyjuk.

 Bekeményítettem amúgy megint a  filmnézéssel- rájöttem, hogy még szigorúbbnak kell lennem- pont emiatt az ingerküszöb-dolog miatt. Napok óta alig nézhetett Emma bármit is- talán ennek is köszönhető, hogy úgy bámulta a bábelőadást- mert észrevettem, hogy egyre rövidebb ideig köti pl. le egy-egy könyv- míg régebben két hétig is néztünk egyet- egyet, ma-mióta könyvtárba járunk-  három nap után megunja- ugyanígy van a játékokkal is- mondjuk ott annyival jobb, hogy kis szünet után később megint élvezi.

Szóval, hogy ha sok újdonság éri- újabb és újabb kis filmek, könyvek, játékok, egyre rövidebb ideig tart a varázs. - A két hete börzézett nagypónival már jóformán nem is játszik- mondjuk azért, mert mütyürözni szeret inkább- ugyanez a helyzet a Fifi babával, de pl a puzzle-okat ugyanúg kirakja minden nap- mert abból csak kb négy van, és nem kap hetente újat . Tehát azokkal játszik, ami van.

Szóval, most meg is nyugodtam egy kicsit, mert látom, hogy míg egyrészt kellenek az ingerek bizonyos szempontból a fejlődéshez- ugyanakkor bizonyos mennyiségű inger meg már visszavet- legalább is egy háromévest. Tegnap tehát szétvágtam apróra egy csomó szívószálat, és abból csináltunk kígyót , hétvégén meg egy papírfarmot hajtogattam neki állatokkal- ezzel egész héten játszott- és csak 350 Ft volt.:) Csináltunk képeket színes levelekből meg rózsasziromból- amit együtt szedtünk- és így tovább- most kezdek ilyen jellegú játékokra ' hajtani'- és a gyermekem ingerküszöbét a való világban található dolgokhoz igazítani-a virtuális helyett.Persze annak azért örülök, hogy a kedvenc filmjei a Vuk és a Szilaj.:) -