Emma beszél

Hát igen, eljutottunk ide is, gyakorlatilag Emma olyan tempóra váltott a beszédtanulásban, hogy én is csak kapkodom a fejem. Azt már régóta tudom, hogy mindent ért, de már nagyon határozottan kommunikál is, és irányít és kinyilatkoztat. Mondjuk, részben az az én hibám, hogy olyan dolgokat is megkérdezek, amiket nem kellene: ’ Kezet moshat anya?’ –mondom neki, mikor hazaérek valahonnan, és már rángatna is be a szobába játszani. ’NEM.’ mondja teljesen határozottan. És ha valami megfelel neki: ’Jó.’ Kérsz csokit? ’jó.’ De olyan gyorsan fejlődik, már tudja azt is, hogy igen, de még nem tudja teljesen jól használni, mint a fenti példa is mutatja. És fantasztikus, hogy ha megkérdezem tőle, hogy ’ merre?’ (van a bolt, ahová megyünk, és amerre a motorral fordulni kellene). Rögtön rávágja, hogy ’arra’. De ha azt kérdezem, hogy hol?- akkor tudja, hogy ’ott.’ Azt is tudja, hogy ’oda’, és azt is, hogy van itt és ott, ide és oda, szóval hihetetlen, de főleg az, hogy ma szeptember 23- a van, és határozottan tudom, hogy szeptember 3-án, amikor a Halászléfőző versenyen voltunk, annak, amit ma mond, a felét sem tudta. Főleg főneveket mondott: levél, dinnye, de nem lehetett vele úgy társalogni, mint ma, három héttel később. Ez vajon azt jelenti, hogy három hét múlva folyamatosan fog dumálni? Egyik barátnőm mesélte annak idején, hogy milyen hihetetlenül gyors folyamat ez, hogy egyszer mondunk neki valamit, és megjegyzi, de akkor sem hittem volna, hogy tényleg így megy. Azt, hogy mit eszik, természetesen most már egyedül dönti el ( na jó, persze az ebéd azért kivétel lesz, hiszen ott főzök valamit, és azt kell enni ). a határozott nemek és ’jó’ segítségével, még abban is dirigál, mit énekeljek, vagy mit mondókázzak. Jó oldala is van a dolognak, hiszen egyre több mindent meg lehet neki magyarázni. Például azt, hogy vagy motorozik, és haladunk, vagy be kell ülnie a babakocsiba. Ezt megérti, és nekiáll rongyolni a motorral ( öt métert, aztán persze újra talál valami baromi érdekeset, amiért meg lehet állni…….). Minden esetre jó, hogy már lehet vele egyezkedni, ’szabályokat’ alkotni.
Egyébként ezzel párhuzamosan más téren is lehet látni, ahogy nyílik ki az értelme. Megismer embereket az utcán, korabeli gyerekek neveit jegyzi meg a játszótérről, szóval kezd szocializálódni is – tőlem függetlenül. Eddig csak azt látta meg a világból, amit én, vagy a nagymama, nagypapa mutatott meg neki, most kezd már saját felfedezéseket tenni: a gyógyszertárba bemegy a pult mögé, az orvosnál is a hátsó szobákba, másik orvos rendelőjébe, felmászik egy szimpatikus néni mellé a padra, vannak kedvenc boltjai, tehát már saját kis döntései vannak. A hűtőből kiveszi, ami neki kell, sőt, már ruhánál is volt, hogy mondta, hogy ’nyányásat’ szeretne felvenni, de mondjuk ezt még csak akkor, ha megkérdezem tőle. Szóval mostantól fogva még inkább észnél kell lenni. Na, mondjuk emiatt volt is a minap anyámmal egy veszekedésem, mivel mostantól fogva még inkább egy követ kell fújnunk. Ha a gyerek ugyanis azt érzi, hogy mi nem vagyunk egy véleményen, akkor ezzel vissza tud élni. Ha az, amit én teszek, nem tetszik neki, rohan majd, hogy ’ mama, mama ’- és persze fordított eset is elképzelhető, bár persze többnyire én vagyok a szigorúbb. Szóval nem lehet Emmát összezavarni, és következetlennek lenni.