Bimbambimbam

Városunkban van –egy órajáték, amire-már írtam, Emma rákattant: rendszeresen el kell menni vele megtekinteni. Egyik nap (és már előző nap is) annyit emlegette, hogy délután bementem vele a városba, hiszen úgy sincs más dolgunk. Megérkeztünk, és már volt ott néhány gyerek szülővel, és persze egyiküknél volt mány- valami kukoricakunkor. Mivel még volt pár perc, Emma persze odarohant, és kért egyet. Ezek után elkezdődött a Müncheni Glockenspiel színvonalával vetélkedő órajáték, kivétel, hogy ez sokkal alacsonyabban van, így a picik is közelebbről láthatják. Szóval elkezdte nézni, és mit látok? Hogy oldalra pillog és közben a ’mány ’ szót ismételgeti. Na, jól dühbegurultam. Itt emlegeti nekem két napja, hogy ’ Bimbambimbam’ és ’ bábu’, bebumlizok vele gatyarohasztó melegben, fájós lábakkal, itt kolbászolunk, amíg el nem jön az ’idő’- majd amikor a kb három perces órajáték megy, nem azt nézi, hallgatja, hanem a másik kislány kunkorára pislog. Szóval megfogtam, mintha még kicsi baba lenne, és a fenekénél fogva odatartottam felfelé, a látvány irányába. Így végül is kibírta két percig. De vajon mit mondott abban a pillanatban, hogy vége lett az órajátéknak, és még tapsolt(tattam) is egy kicsit? Hát igen, azt: ’mány.’ És már vágtatott is a kislányhoz.
Ezek után pár nap múlva megint arra jártunk, bár most nem volt olyan szép idő, sőt, éppen hogy fújt a szél és szemerkélt az eső, igazi hűvös skót idő volt, viszont éppen egy japán forgatócsoport vette fel a jelenetet. Nem turisták voltak, mert volt hivatalos tolmácsuk, meg kísérőjük, meg magyar részről is valaki, aki mesélte nekik a fehérvári tudnivalókat, és mivel kevesen voltak ez alkalommal, elég sokat filmeztek minket is, mint nézőket. Persze, hiszen Emma szép, és milyen jól mutat a japán tévében majd egy szép európai baba, amint tátott szájjal nézi az órajátékot - kivétel, amikor nem éppen köles golyót tol a szájába - amit ez alkalommal én vettem. Na, szóval készül a felvétel, Emma tátott szájjal bámulja a japánokat, azok mutogatják neki, hogy merre- az órajáték- irányába nézzen- én is forgatom Emmát arrafelé, de a köles golyó miatt így is újból és újból a zacskó felé tekintget. Szóval ez már hivatalos, az örökkévalóságnak is meg van örökítve, a japánok is látni fogják a világ másik végén, hogy Zs. Emma, egyetlen magzatom, ivadékom sokkal több érdeklődést mutat a nassolni- és ropogtatni valók irányába, mint a magas kultúra felé.