Emlékszem, amikor Emma megszületett, a Suttogóban volt egy felosztás, hogy milyen babatípusok vannak- és bár az én gyermekemre a Talpraesett baba jellemzője is ráillett, mivel rengetegett bőgött, kis súllyal született, nyeklett és nyaklott, és olyan kis szerencsétlen, törékeny volt- nem gondoltam, hogy ez a jó választás és inkább egy másik kategóriába soroltam. Sajnos a könyvet azóta kidobtam, mert teljesen használhatatlannak bizonyult- de most visszagondolva- ezt eltalálta- a gyerek tényleg baromi talpraesett. Ez részben jó, hiszen pl ami én Balatonon a kertet irtom, elindul a faluban és két percen belül összebarátkozik valakivel, és ezt már 4 évesen is megcsinálta- csak akkor még felnőttekkel barátkozott- főleg kutyásokkal- ma meg már korabeli barátokra lel. És így nekem sokszor könnyebb, hiszen csinálhatom a dolgom, nem kell őt szórakoztatnom. Másrészt meg folyton aggódom- és mások is mindig szólnak- hogy ez a túlzott bizalom sem jó, meg persze a túlzott önállóság, magabiztosság sem. Itt a házban- ahol másfél éve lakunk- is mindenkit ismer, jóban van, és van pár kedves szava- persze ezek a szavak nagyrészt őróla szólnak- hogy most ő mit fog csinálni, hova megy, mit fog kapni és mi fog történni- esetleg tegnap mi volt, honnan jön, mit csinált. Egy tízperces séta alatt tíz kutyát megsimogat, a környék összes kutyáját ismeri név szerint, eljutni az óvódába- a csoportig- az öt perces út számunkra 15 percig tart- mert megáll dumálni mindenkivel, mindenhová beköszön, szóval eszméletlen pofa. És én nekem nincs szívem ezt kinevelni belőle- szerintem idővel úgyis elnövi- viszont annyi szeretetet és pozitív visszajelzést kap, amennyit én úgysem tudnék egymagam adni, tehát ebből a szempontból is jó dolog .Nemrég lepattantunk a Velencei tóhoz, ahol rögtön öribari lett egy kislánnyal, akihez nem csak apuka ,de két kutya is tartozott:
Olyan furcsa, hogy még a mi gyerekkorunkban simán lehetett 6 évesen a boltba menni kenyérért meg fagyizni a haverokkal, addig mára különlegesen érdekes egy kislány, aki ugyanezt teszi., szóba áll idegenekkel, kutyát simogat, rollerozik... Ha a gyerekem egyedül biciklizik előttem 10 méterre, már tuti elkezdenek a felnőttek forogni, hogy hol van a szülő, és sokszor csúnyán néznek rám, én vagyok a felelőtlen, aki megengedi neki, hogy előtte bringázzon 10 méterrel.... Brrr... Hanyag, szörnyű anyuka...Persze, folyton magyarázni kell neki, hogy merre meddig, mit szabad és mit nem ,és arra is emlékeztetni kell, hogy ő még csak 6 éves, és nekem is a gyomromba áll a görcs, mikor eltűnik a Plázában- vagy felnézek a mozgólépcsőre, ahol 10 perce mozgólépcsőzik, és nincs ott....De mindennek ellenére én inkább örülök, hogy ilyen, és büszke vagyok rá....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése