Szóval, az úgy szokott lenni, hogy én Pünkösdkor lemegyek a Balatonra, hiszen három nap, míg Budapesten laktam, ezért már érdemes volt annyi időt utazással tölteni- akkor a vonatok még 30 km/ óra sebességgel tették meg a kb 120 km-es utat- és ilyenkor volt a szezonindítás, legalább is részemről. Aztán megszületett Emma, és kihagytam pár évet, mert macerás lett volna egy kisbabával, totyogóval három napra- 10 napi tiszta ruhát és egyéb kelléket lecipelni. Szerencsére, a városunkban gyönyörű virágfesztivál van ilyenkor, szóval annyira nem is bántam, már az első alkalommal beleszerettem.
És lassan ott tartok, hogy már csak akkor fogok lemenni Pünkösdkor a Balatonra, ha kánikulát igérnek- mert annyira élvezem azt, hogy a belváros ilyenkor ténylek igazi közösségi tér lesz. Lehet azt mondani, hogy ' menjünk be, úgyis összefutunk valakivel'- nem is kell megbeszélni. Bár mi a négy napból háromban bementünk- mindig találkoztunk valakivel, és mivel az utóbbi időkben elhanyagoltuk a városi sétákat, most volt is mit pótolni. Az elmúlt másfél évben olyan sokat dolgoztam, hogy most rá is kellett jönnöm, hogy nem fogok többé ennyit- egyrészt, mert rámegy az egészségem és a lelkem, másrészt, meg nem marad idő a gyermekemre, harmadrészt, mert a kevesebb több- ha több időm marad átgondolni a lehetőségeimet, a jövőmet, az életemet, lehet, hogy a kevesebbel többre jutok. Persze ez most kivételes alkalom volt, mert ilyen nagy óraszámú tanfolyamok nem lesznek a jövőben- de jó lecke is volt nekem. A lényeg, hogy most ebben a három napban ezt is ünnepeltem- egy kis semmittevéssel- sétálgatással, lézengéssel. 
A csúcs egy bábelőadás volt az Igézőben, ami egy nagyon kellemes hely, kultúrprogramokkal, kiállításokkal, és Emma ide jár minden szerdán rajzórára- szóval igazán otthon érzi itt is magát. Mivel eredetileg a darabot a szabadtérre tervezték, a bábok is gondolom úgy készültek- nagyon félelmetes sárkány és ördög báb volt. De a rossz idő miatt bent tartották, ráadásul a színészek nagyon felspanolták a kisskacokat, akik fel is pörögtek rendesen. Mivel szerintem mindenki nagyon félt a báboktól- a feszültséget ordibálással vezették le, és a végén majdnem rádöntötték a paravánt a színészekre, annyira meg akarták fogni az ördögöt. Emmát is le kellett fogni:)- hogy ne nyomuljon ott, és a végén kijött egy ott dolgozó, hogy visszaültesse őket, ha megindulnának- de hát nagyon vicces volt. Itt a képen még csak az eleje látható, még én is kedélyesen fotózgattam, később jobban eldurvult:), akkor állítottuk meg őket, amikor már a párnákat is hozzájuk- mármint a bábokhoz akarták vágni....
. A szülők ugye nem nagyon akartak meg nem is tudtak közbeavatkozni, mert mi fent ültünk székeken, a gyerekek meg lent a földön párnákon- ráadásul nem is tudták szerintem sokan, mennyire gáz a helyzet, nem akartak ünneprontók sem lenni, meg talán azt gondolták, majd kezelik a színészek a helyzetet- na mindegy, végül is sikerült őket kicsit lecsillapítani, és végigjátszani a darabot, de az egyik szereplő a végén úgy jött ki, hogy csurom víz volt. Láttuk már őket máskor is, a végén még mindig jópofizni szoktak, meg élvezik a tapsot- most igen rövidre fogták ezt a részt is, szerintem teljesen kikészültek, hazamentek, és megittak egy üveg bort.:) Fejenként. Elég sokat kellett rögtönözniük, meg kiszólni a gyerekeknek, meg velük ' beszélgetni'- szóval még azt is el tudom képzelni, hogy kihagytak valami részt, csakhogy be tudják fejezni, de amúgy így is egy óra volt. Nekem ez tuti örök emlék marad, és kicsit lelkiismeret furdalásom is van, mert ha itt, az elején leültetjük őket, akkor nem szabadult volna el ennyire a pokol.
Ma pedig felültünk a kisvonatra, és turistást játszottunk a saját városunkban. Bár elég húzós volt kettőnknek az ára, de nagyon jó volt, ez is örök emlék marad, szóval nem bánom. Régóta igérgettem Emmának, hogy persze, majd egyszer felülünk, és végül is most jött el a napja, mivel idegenvezetés is volt, méghozzá nagyon élvezetes- én is sokat tanultam, amit remélhetőleg nem is felejtek el, mivel én is szoktam a tanítványaimat városnéző túrákra vinni.
Emma közölte hazafelé- miközben még a délutánt egy fagyival is megkoronáztuk- bár baromi hideg volt- hogy ez volt élete legjobb napja. Ilyen neki átlagban két havonta van, mondjuk szülinapkor, vagy ha sok ajándékot kap, vagy amikor valami jó helyre kirándulunk- ha jól emlékszem, ezt először a Sobri Jóska kalandparknál mondta.... Szóval neki is tetszett Mindent összvetve, nagyon jó kis hétvége volt, sétával, túrával, kézműveskedéssel, bábelőadással, ismerősökkel, koncerttel, új ismerősök szerzésével és kellemes élményekkel, és megerősítve engem azzal a hittel megint, hogy jó helyen vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése