6 éves nagylány -iskolába megy

 Repülnek az évek, Emma iskolába megy. Jelenleg még persze az óvoda utolsó hónapjait tapossa, nagy élvezettel, mert igazán jól érzi magát. Szerintem én sokkal jobban izgulok, mint ő.  

Nagyon jó kis iskolát választottunk,  az ő személyiségének megfelelőt,  és az új tanító nénik is szimpatikusnak tűnnek. Egy olyan kislánynak, aki szépen énekel, táncol, folyton mozog de ugyanakkor rajzolni is imád- természetesen művészeti iskolát kellett választani, nem küldhettem valami versenyistállóba, ahol már az első évben 45 percből 45-öt kell esetleg egy helyben ülni. 

Amit bírok amúgy, hogy ilyenkor mindenki elkezdi mondani a magáét,  az óvodai anyukák is felfújják magukat, aztán dől belőlük az okosság..... Jó volt ez a három és fél év arra nekem is, hogy megedződtem, és már csak elnézően mosolygok, nem szeretnék velük vitába szállni. Végtére is tanárként én töltök lassan 20 éve napi rendszereséggel több órát oktatási intézményekben, ők meg ugye már jó néhány éve nem.....

Az egyik ilyen kedvencem : ' tanítsák meg írni ,számolni, az a lényeg. Hiába csilivili minden, ha aztán olvasni meg nem tud.....' A másik kedvencem a ' jó szigorú tanító néni', de azt is szeretem, hogy ' én is egy egyszerű, vidéki általános iskolába jártam, aztán tessék, ét diplomám van..... ' Persze nem gondolom azt, hogy én tudom a tutit, de legalább én a  gyerekem személyiségéhez választottam iskolát, mert mondjuk az a gyerek, aki mindennap fél órát tölt a tükör előtt, és azt ordítja ,hogy ' let it goooo, let it goooo....' az menjen zenei tagozatra, és óbégasson a színpadon. Meg persze- miután én is ilyenben nőttem fel, tudom- ez egy közeg is. itt van egyben táncos, néptáncos, zenész, színpadi ember, színész, festő, egyéb művészlelkek, szóval itt neki is könnyebb lesz majd megtalálni azt, ami valójában érdekelni fogja. És aztán persze legyen állatorvos vagy tudom is én - könyvelő, de tudja, hogy mik azok a dolgok, amiben ő örömét leli, amivel feltöltődhet vagy kikapcsolódhat. És járjon majd színházba, hangversenyre, Operába meg táncházba úgy, ahogy mi tesszük, és ahogy teszem én még ma is az általános iskolai osztálytársaimmal. Olvasni ugyan mindnyájan tudunk, közülünk került ki a városi gyerekkönyvtáros, a hírlap egyik szerkesztője, van könyvelőnk és nem mellesleg lassan világhírű operaénkesnőnk is, számítőgépes szakember,  jogász, zenészek  laboráns, óvónő és sorolhatnám még bőviben, de ami a lényeg, hogy mindnyájan a mai napig a művészetekben  és a kreatív tevékenységekben találjuk meg a hétköznapokban az örömöt. Szóval lehet, hogy hazabeszéltem, amikor végül a gyerekemet az én iskolám jogutódjába adtam be - ami ma már teljesen más iskola, a szellemisége mégis ugyan az- de szerintem olvasni majd megtanul velem este az ágyban mese olvasás közben, számolni meg elég, ha tud százig- de tuti soha nem fog unatkozni életében, ugyanúgy , ahogy én sem teszem, és a fő tevékenysége nem a tévénézés lesz felnőtt korában sem.