Már tavaly írtam, ha jól emlékszem, hogy szeretném, ha Emmával lennének hagyományaink- és az egyik ilyen, hogy a szülinapja - karácsony táján jótékonykodjunk. Na, idén azt találtam ki, hogy gyűjtsünk a megyében található gyermekotthonoknak, pontosabban én a városinak akartam, de egy telefonhívás után kiderült, hogy az egy igen frekventált intézmény, mindenki nekik akar segíteni, míg a kis vidékiek jóval rosszabb helyzetben vannak, tehát persze, hogy majd ők eldöntik a megyénél, mit csináljanak az adományainkkal. ( Nem én voltam amúgy az egyetlen, akinek ez eszébe jutott, a Vöröskereszt is komolyan támogatta idén a Gyermekotthonok 800 gyermekének karácsonyát.:)))))) )
Szerencsére a klubunkban mindenki lelkesedett, és így körülbelül 15 doboz játékot, gyermekruhát és egy doboz édességet gyűjtöttünk össze. Emma persze igazán ebből semmit nem érzékelt, az adományokat a pincében tároltuk, papírdobozokban- max annyit látott, hogy anya dobozokba tuszkol dolgokat. Igen ám, de az utolsó napon az egyik anyuka még átküldött két nagy dobozt és két szatyrot- ezek pedig az előszobában landoltak. Az egyikben, egy gyönyörűszép babaház volt- én önkéntelenül kiemeltem, és felkiáltottam: 'Azta, micsoda szuper babaház, ba--us, ez a Móni, még ilyent is küldött nahát........'-valami ilyesmit. Nem tudom, ez volt e Emmára akkora hatással- mert az már megfigyeltem, hogy az ajándékoknál nagyon fontos neki a körítés- vagy az, hogy a házban egy kis cica lakott- igazából kutya, de tényleg nincs nagy különbség- és Emma meg megőrül az ilyen kis mütyürökért.
A ház kb fél ötkor érkezett hozzánk, Emma még fél 10 kor is azzal játszott. Az egész világról megfeledkezett. Nyitogatta, csukogatta az ajtókat, ablakokat, a cica kinézett az erkélyen, három fotel volt még a berendezés. azokat is pakolgatta- mondtam neki, hogy ez nem az övé, és holnap elvisszük- de egyre jobban fájt a szívem. A gyerek Bogyó és Babócát sem akart nézni, semmit nem akart, csak a ház előtt guggolt és 'cica, cica' felkiáltással játszott.
Egész este a Vaterát meg a Tesz-veszt néztem, de így karácsony előtt minden szóba jöhető babaház már le volt foglalózva- a többi meg drága volt vagy vacak. Másnap is még gondolkodtam mi legyen, a végül felhívtam az anyukát, és megkérdeztem tőle, egy jelképes összegért cserébe megtarthatnánk e a házat. Vázoltam a helyzetet, és persze megengedte, hogy megtartsuk- megyegyeztünk, hogy a jövőre esedékes gyűjtéskor tovább adjuk- feltéve, ha a gyerek addig ráun. Mert persze nekem amúgy lelkiismeretfurdalásom lenne, hogy kisajátítok egy gyermekotthoni játékot, de így, hogy csak úgy élem meg, hogy kölcsönvettük egy évre- már más a helyzet.
Szóval azóta is töretlen a lelkesedés. A minap a börzén nagyon olcsón hozzájutottam egy Thomas-os párkeresőhöz, amit amúgy imád- én is nagyon klasszat vettem neki szülinapjára- a Mikulás hozott egy jó kis könyvet, a szerbiai nagynénitől egy kis játékkonyhát kapott- és még sorolhatnám- de semmi nem ér fel ezzel a kis műanyag babaházzal, meg a marokra fogható kis cicával, amit ingyen és kölcsönbe kaptunk egy jótékonysági gyűjtőakció keretében:)))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése