Emma szülinapja

Nos, csak röviden, hogy ezt is megőrizzük az utókornak. Emma második születésnapja nagyjából ugyanúgy zajlott le, mint az első: két torta a két nagymamától, a szerb rokonok érkezése, rengeteg ajándék kipakolása- bár én mindig kérem, hogy fejenként csak egyet hozzanak, de persze ha évente kétszer jönnek, ezt nem tudják betartani. Apa akkor már majdnem egy hete itt volt, vele is vettünk egy csomó dolgot- de azt elraktuk karácsonyra, meg már abból is, amit ő hozott előörsként- de még így is igazi játékdömping hullott a gyerekre ebben a pár hétben, így, karácsony előtt. Igazából fel sem fogja, van olyan könyv, amibe még bele sem nézett, és nem is erőltetetem, hiszen így lesz meglepetés később is. Szóval két torta, vacsora, reggeli, másnap séta a városban- Emma pedig természetesen nagyon is élvezte. A csúcsok csúcsa megint a tüzijáték volt a tortán - amikor is megszólalt a fúrógép. Tuti ugyanazok a hülye szomszédok voltak, akik végigfúrták az októbert - na de szombat délután fél ötkor!!!!!!!!! Meg van örökítve, ugyanis a videón is hallatszik. Emma annyira meg volt illetődve az ölemben, hogy fel sem tűnt neki, pontosabban szerintem azt hitte, a gyertyához tartozik a hang. Na, mondjuk az volt a szerencse, mert igen csak mentem volna megint ordibálni a szomszéd lépcsőházba.

A szerb rokonokban amúgy az a jó, hogy mindig produkálnak valamilyen kusturicai vagy inkább hrabali sztorit, és így jól megférnek itt a blogban. Miután nyáron ugye anyukának sikerült kierőszakolnia, hogy a két hét esős idő alatt jöjjenek a faházunkba minket meglátogatni a Balatonon, lett köztünk kisebb fajta összezördülés. mert az ilyen ember olyan, hogy megy a hülye feje után, nem hallgat senkire, és amikor kiderül, hogy tényleg hülyeséget csinált, akkor gyorsan próbál valamit találni a másikban, ami miatt gyorsan rá lehet kenni a dolgot, hogy ő jól jöjjön ki belőle. Nálunk ugye az volt, hogy nagymama, aki évi mondjuk háromszor három napig látja a kis unokáját, be akarta bizonyítani ,hogy jobban ért a gyermek táplálásához, mint én, aki 365/ 24 -ben nyomom- többnyire egyedül. Miután ezt szóvá tettem, megsértődött, és hazament. Ebben csak az volt a jó, hogy Emma apukájának is mennie kellett, aki amúgy egy hetet szeretett volna a lányával tölteni.

Na, ezek után nagymama olyan fél évet gondolkodott azon, hogy nem volt teljesen fair amit csinált- azért ebben én is és Emma apukája is segítettünk neki- és ezért most egészen szépen viselkedett. Azon kívül, hogy megkértem, hogy ne bontsuk ki Emmának mint a 8 szatyor ajándékot- de ő nagy vidáman megtette- más nincs a rovásán, erre meg nyeltem egy nagyot. Ja, és az egy szatyornyi ételt- pontosabban édességnek látszó tárgyat- műkaját meg diplomatikusan visszaküldtem vele. Mondtam, hogy nagyon köszönjük, de mi ezt nem fogjuk soha megenni, én fogyókúrázom, Emma nem kap ilyesmit ( pl mű mézeskalács volt meg négercsókhoz hasonló borzalmak....)-náluk viszont biztosan elfogy, tekintve, hogy Emma apukájának is max két évre van a cukorbetegségtől, a 107 kilójával és a napi egy csomag gumicukorkájával. ( gondoltam, legközelebb elviszem a DM-be, és közlöm vele, hogy itt bármelyik kaját megveheti nekünk:)))))))- ha már ilyen táplálási ingere van.)

Na, szóval a hrabali sztori mostanra az volt, hogy éppen a belváros szépségeit mutogattam nekik, az adventi forgatagban sétálgattunk, amikor hirtelen Emma nagybácsija közölte, hogy indulás hazafelé, mennek. Én erre sem szóltam, mert eredetileg is azt mondták, hogy dél körül indulnak, de azért gyanús volt ez a hirtelen felindulás. Nyomták a dumát, hogy hamar sötétedik, meg Igor fáradt stb- tudtam, hogy ezek nyilván, shoppingolni akarnak menni, valami Tesco-t útbaejteni. Az nem is esett le, hogy most Bp felé mennek, mert vettek autópálya jegyet- szóval, hogy oda akarnak beugrani.

Elmentek, integettünk, és másnap reggel anyós riadtan hív, hogy fontos dolgot kell, hogy megtudjak. Na, mondom, már megint milyen baromságba keveredtetek.

Kiderült, hogy persze, hogy shoppingolni mentek, és persze, hogy Bp-en, ámde még a magyar hiperszuper elektronikai áruházakban sem lehet ám Euro-val fizetni- legalább is készpénzzel- szóval szépen elbattyogtatták őket váltani. És igen, az történt: valami csaló átvágta őket a váltó előtt a jobb ajánlatával- és kb százezer forintjukkal meglógott. 140 ezer helyett ajánlott 145-öt, és valahogy úgy lehetett, hogy a két húszezres megvolt, de közötte ötszázasok voltak, tehát kb ennyit vesztettek. Persze nagyon sajnálom őket, mert nem érdemelték ezt meg, ők is sokat dolgoznak a pénzükért, és keményen.

Csak két dolog volt érdekes- az egyik, hogy előttem titkolták, hogy odamennek- nyilván azért, mert ők is érezték, hogy nem valami fair eljönni az unoka szülinapjára, majd fél nappal előbb lelépni egy szaros fényképezőgép vásárlása miatt- ráadásul itt, nálunk is van Média Markt, -az adventi vásártól öt perc sétára- ezért nem kellett volna Bp-re menni. Mi itt főzünk, sütünk, strapáljuk magunkat, ők meg csak a vásárlásra tudnak gondolni.:)))))) És ugye égett a képük ezek után ezt bevallani.

A másik, hogy mindezt nekem azért kellett bevallani, mert ha a rendőrség engem hív, akkor tudjak a dologról, engem adtak meg, mint kontaktot. Na, itt már aztán tényleg kacagtam. Most ezek komolyan gondolják, hogy a magyar rendőrség foglalkozik egy percig is ezzel az üggyel? Ha esetleg véletlenül meglesz a pasas, és tanúk kellenek, akkor sem hiszem , hogy egy szerb állampolgárt hívnak majd ide szembesítésre, tolmáccsal, költségtérítéssel stb.

Szóval igazán kacagtató volt a naivságuk, de persze, mint mondtam, közben nagyon sajnáltam is őket, hiszen ezek szerint ők hittek benne, hogy esetleg még történik valami.

Na, a lényeg, hogy lesznek anekdotáink, amiken majd könnyesre röhögjük magunkat Emmával, ha felnövünk illetve megöregszünk.