Emma, aki igazi állatimádó, tegnap egy újabb élménnyel lett gazdagabb: a kukoricán, amit Mami szervált a piacon, találtunk egy hernyót. Emma nagyon lelkesen nézegette, és mivel a Bogyó és Babócában is van nevük az állatoknak, Hernyót elneveztük Henriknek, megtekintettük a szemét, ( temeeeeee) a lábait, az orrát, (ojjaaaaaa) fülét, száját, majd leültünk ebédelni. Persze nem akartam, hogy a randa, zöld henger ott kunkorodjon, amíg eszünk, tehát belehajítottam a szemetesbe, gondoltam, csak lesz majd vele valami. Igen ám, de a kupac tetején éppen egy szép fehér papír volt ( hoppá, hát igen, még nem gyűjtünk minden papírt szelektíven), és ezen landolt az állat. Ezután persze az étkezés úgy nézett ki, hogy Emma minden kanál előtt felállt, hátranézett és hangos 'Henrik!' azaz 'Henji' kiáltással nyugtázta, hogy még megvan. Ezek után még egy krémtúrót is elfogyasztott, az is bekerült a szemetesbe, és úgy 10 percre elfelejtődött Henrik. Elalvás előtt azonban újra Emma eszébe jutott, mire én is megtekintettem mi történt vele: Hát belemászott a krémtúrós dobozba, és ott lehelte ki lelkét. Hogy a cukros sziruptól elfogyasztásától e, vagy beleragadtak a kis lábai,nem tudom, minden esetre Emmának megmutattam, hogy MÁR bizony Hernyó Henrik is alszik. ( De még hogyan......).
Azóta időnként eszébe jut, és ' Kuka! Kuka''- azaz kukac felkiáltással követeli- mire azért pontosítunk, hogy most vajon Henrikre gondol e? És ha igen, megmutatom neki, hogyan, és hol mászott ki az ablakon, mert hát a hernyók nem szeretnek ám bent a házban, csak kint a zöld fűben, a szép természetben. Erre Emma kinéz az ablakon, hátha meglátja, majd lemondóan újabb tevékenységbe kezd. Nagyon megszerette a kis zöld hernyócskát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése