Emma 22 hónapos, és eljött az ideje, hogy családi napközibe menjen. Elsősorban azért, mert amennyiben én munkába állok - ha lassan és vonakodva is- nyilván nehéz lesz azzal együtt mondjuk beszoktatni őt, tehát most sokkal kényelmesebb ez így, hogy csak erre koncentrálhatunk karácsonyig, a többit pedig utána meglátjuk: lesz e rá keretem, nem lesz e beteges és így tovább.
Amiért azonban nagy hirtelenjében úgy döntöttem, hogy máris elkezdjük, -még ha heti két napban is- annak két másik oka is volt. A legfőbb az, hogy egyszerűen már nagyon elegem lett abból, hogy mindent, ami számomra fontos- legyen az szórakozás vagy éppen kötelező jellegű tanulás- mindig este, hullafáradtan kell csinálnom, és ez már lassan két éve így megy. Amióta Emma megszületett én egyfolytában tanulok- befejeztem az egyetemet, szakdolgozatot írtam , államvizsgáztam, és már csak egy kis incifinci nyelvvizsga lenne hátra. És eltelik egy nap, délután, míg alszik vagy az óráimra készülök, néha pihegek is egy kicsit- vagy főzök, mosogatok, pakolok- és mire leülnék mondjuk németezni- felébred, vagy el kell mennem. Megszólal a fúrógép. Becsönget a népszámláló. Nem folytatom. És este, mire ágyba teszem, sokszor már kilenc óra. Még nem nyitottam ki az internetet aznap, nem olvastam híreket, leveleket, nem csináltam semmit, amit szeretek, pl blogírás, olvasás, kötés- még el kell pakolnom, és talán fél tizenegykor le is tudnék ülni németezni. Baromi jó. Viszont , amíg az incifinci nyelvvizsga nincs meg, nincs bruttó –váááááááá- 12 ezer forint fizuemelés, magasabb kategóriába lépés, és nyilván limitáltabbak lesznek az álláskeresési lehetőségeim is. Ezzel együtt persze nem is vagyok benne biztos, hogy akarok én középiskolában tanítani, de ez más téma, még érlelődik.
Szóval, kitaláltam, hogy beadom Emmát, és amíg ott van, lesz olyan három órám,de akár négy is- amíg csak a tanulásra koncentrálhatok, délelőtt, frissen, üdén. Meg persze mást is csinálhatok, pl átgondolhatom, megtervezhetem a napokat, készülhetek órákra- mindezt az olvasóteremben, a bölcsitől öt perc sétára. Este korábban fekhetünk, reggel korábban kelhetünk, és így könnyebb lesz majd visszaszokni nekem is a munkába.
A másik ok viszont az volt, hogy úgy éreztem, egy kicsit többet is kellene már látnia a világból, mint engem meg anyámat itt a panelban, hogy mindhármunknak jót tenne, ha kicsit ritkábban lennénk összezárva. Anyám agyába, testébe a kritika olyan szinten berágta már magát, hogy onnan már soha többé senki ki nem veszi, szó szerint a vérévé vált. Állandóan kritikus megjegyzéseket tesz pl. Emma táplálékára, aki emiatt feljogosítva érzi magát arra, hogy nemet mondjon nekem. Emiatt az evés pl. tiszta kínszenvedéssé vált- állandó hasgörcsöm van attól, hogy na, ma vajon mit nem fog megenni, mit utasít el. Nos, erre tökéletes lesz ez a heti két nap: látja, hogy ott mit kínálnak neki, a többi gyerek mit eszik, vagy éppen hogyan- és talán ő is elfogadóbb lesz az itthoni étellel kapcsolatban is,meg általában az ételekkel kapcsolatban, mert most az, hogy válogatós, az nem írja le, hogy mit művel az étkezéseknél.
A másik, hogy egy kicsit szocializálódik, nevelődik- nem azért, mert én itt itthon nem bírok vele- szerencsére elég jó gyerek- hanem egyszerűen mert abból tanul, hogy mások között van, és másokat lát. Ez egy kis családi napközi, két néni van 7 gyerekre, szóval igazán jó helye lesz, és pl. megtanul dolgokat kérni, megköszönni stb- amire itthon a füle botját sem mozdítja.
Mivel Emma nagyon önálló gyerek, és imádja a közösséget, a játszóházakat, a pörgést és nyüzsgést, ma, az első nap meg voltam győződve róla, hogy nem lesz semmi baj. Azonban két dologgal nem számoltam- a korai kelés- na, ma még csak fél tízre mentünk, és szerintem később sem megyünk fél kilenc előtt- amitől a gyerekek kicsit kábábbak és anyátlanabbak, mint máskor- és az, hogy most osztoznia kell a felnőttek figyelmén másokkal- ez igazán még soha nem fordult elő. Amikor mentem érte- egy órára hagytam csak ott- simán jött velem, nem akart maradni, szóval ebből látszott, hogy ez még fura lesz neki egy darabig. De hát épp azért szánok rá sok időt- aztán majd meglátjuk hogyan alakul.
hordozóhét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése