Talán az év utolsó napján illik számot vetni az elmúlt évvel kapcsolatban, és különösen akkor, ha az az egy év majdnem egybeesik az anyasággal eltöltött első évvel is. Nos, bár azt hiszem, elég sok mindent alárendeltem ennek a helyzetnek- nem jártam szórakozni, nem készítettem el az egyetemi szakdolgozatomat, nem fejeztem be a tanulmányaimat- mert mindez Emmától vett volna el nemis annyira időt, mint inkább türelmet- azért van lelkiismeretfurdalásom is. Elsősorban azért, mert ennyire rosszul bírtam az éjszakai felkeléseket- és még ma is ingerült vagyok, ha úgy alakul, hogy egy-egy éjszaka többször kell felébrednem hozzá. Szeretném azt hinni, hogy ez a korom miatt van-míg huszonévesen az ember egy átmulatott éjszaka után simán beül egy előadásra vagy elmegy dolgozni- az évek során ez egyre rosszabbul megy- és ez igaz a korai kelésre, az alváshiány tolerálására, a nappali közérzet fokozatos romlására is.Ráadásul a kávé és aszpirin –mint megoldás –nem jöhetett szóba, sem az az egyszerű dolog, hogy a következő nap vagy hétvégén addig alszom, ameddig bírok. Igen, talán ez volt a legnehezebb, tizenhárom hónapja alig egyszer-kétszer tudtam addig aludni, amíg én szerettem volna- azt hiszem az idegeknek ez árt a legtöbbet- nem lehet magamat azzal nyugtatgatni, hogy oké, most nehéz, de ekkor és ekkor jobb lesz- hiszen, mire végigalussza Emma az éjjeleket, eljut a reggel hétkor kelős a korszakba- amikor annyira izgalmas lesz számára az élet, hogy az első kis kinti zajra kipattan majd a szeme....
A másik dolog, amivel nem vagyok még teljesen elégedett- az a nassokhoz való hozzáállás-bár ezt kezdem szigorúbban venni- és tk sikerül is.
Rájöttem, hogy rettenetesen elveszi Emma étvágyát minden tésztaféleség- pogácsa, keltkifli stb- és szintúgy a kekszek is- a babakeksz is- minden, amibe cukor vagy akár méz van- egy egyébként egészségesnek mondható mézeskalács is- ha reggel pl. kap egy kekszet, egész nap rosszul fog enni. Tehát minden ilyesmit csak este kaphat – csokit, édességet amúgy sem nagyon kap, de persze az is csak vacsora után jöhet szóba. Nyilván most azért foglalkoztat ez, mert a december kimondottan a nagy kajálásokról, vendégeskedésről és sütizésről szól- és most került ez előtérbe- a lényeg, hogy a személyes példa is számít- de egyszerűen ezeket a dolgokat el kell tenni, tovább kell ajándékozni vagy ki kell dobni és kész- nem etethetem meg sem vele- sem fogyókúrázó magammal sem-akkor sem,ha közben fáj a szívem azért az emberért, aki dolgozott vele, pénzt költött rá és örömet akart okozni.
Nyilván, ami még szintén nagyon fontos- és javításra szorul- az a körülöttünk élőkkel való békés együttélés- illetve Emma apai ágával való jó viszony ápolása. Közben persze fontos azt is tudni, hogy a nem méltó embereket nem kell beengednünk az életünkbe, illletve jogunk van elvárni egyfajta emberekhez méltó, tiszteletteljes viselkedést a másiktól- nem állatok vagyunk-és ezt akár már most, egy éves korban is lehet érzékeltetni. Azt hiszem- főleg, ha a személyes példában hiszek- itt még nekem is van tanulnivalóm- sokszor konfrontálódom jobban, mint kéne, sokszor pedig gyáva nyúl módjára hallgatok, vagy csak később bukom ki.
Nos, hogy meg is dicsérjem magam, jó volt, hogy rátaláltam a hordozásra- bár igazából az első négy –öt hónap után már csak ritkán hagyta Emma magát kendőben tartani-a testkontaktus, a cipelés, az összebújás máig is fontos és alapvető részét képezi a kapcsolatunknak- szintúgy a szoptatás- aminél megfogadtam, hogy ő fogja eldönteni, meddig szeretné .( Apa szerint az esküvője napjáig- ha rá bízom,-ebből is látszik, hogy a civilizáltabb kultúrákban mennyire nem hagynak semmiféle beleszólást a babáknak abba, hogy hogyan és mitől is éreznék magukat jól- ettől van aztán ez a rengeteg életképtelen érzelmi nyomorék köztünk- akiktől aztán mindenki szenved- és persze ők is szenvednek önmaguktól.
Ami még új dolog és a jövő évben folytatólagosan figyelnem kell rá- az Emmánál az önálló játék megtanítása- ami már lassan fél órától egy óráig kell hogy tartson. Mivel evidens számára, hogy ha egyikünk nem foglalkozik vele- megy tovább Mamihoz, esetleg ordít, hogy tessék vele foglalkozni- időről időre be kell tennem a kiságyába játszani- ez ment is eddig persze ilyen tíz –tizenöt percekkel- és ’szoktatni’- hülye szó- ahhoz, hogy feltalálja magát. Azt mondjuk észrevettem, hogy csak olyan játékokkal , könyvekkel játszik el jól, amikkel együtt is szoktunk játszani-ez minden esetre jól esik- hogy ennyit számít a közös foglalkozás. Azt olvastam, hogy ha egy gyerek nem tanulja meg, hogy egyedül játsszon, akkor a közösségben sem fogja magát feltalálni illetve mindig a társait fogja nyaggatni, szórakoztattatja magát- mintha csak Emma apukájáról lenne szóJ-
Egy ilyen családban, mint a mienk, ahol többnyire ketten vannak otthon- Apáéknál többen , testvérek, rokonok stb- nagy a veszélye, hogy a gyereknek tényleg mindig van hová fordulnia, és felnőttként is képtelen lesz az egyedüllétre. Nemcsak apa ilyen, a húgom sem bír ki egy estét sem egyedül-rögvest leissza magát, és a második napon már aggódik, nem alkoholista eJ És ha jól emlékszem, neki sem kellett soha egyedül lennie....
Szóval igy legalább be tudok iktatni egy zuhanyzást akkor is, ha ébren van- és nem kell mindent abba a másfél órába préselnem, amig alszik....
Nos, persze egy év minden sikerét és kudarcát lehetetlen egy röpke fél óra alatt leírni, de számomra a legmeghatározóbb dolgok mégis ezek voltak: az altatás, hordozás, szoptatás és a magam alvásproblémái- a hozzátáplálás, a szerb családdal való kapcsolattartás és az, hogy ezen a kicsi helyen hogyan tudunk úgy együttélni, hogy ne menjünk egymás agyára és mindent se kelljen a személyiségemből feladnom.
Jövőre talán többet kellene- lehetne kimozdulni- kirándulni, eseményekre járni, Bp-re utazni és élményeket gyűjteni- úgy gondolom ennyit lenne egészséges változtatni, mert lassan kezdem magam úgy érezni, mint a kisnyugdíjas, aki túl fáradt és túl szegény ahhoz, hogy bárhová is elmenjen.
Továbbá várom, hogy folyamatosan csússzanak le rólam a kilók- bár már nagyon keveset eszem- ez még mindig csigalassúsággal megy- de remélem, a legrosszabb esetben is a tavaly nyári és idei nyári súlyom között tíz kiló lesz a különbség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése