Igen büszke voltam magamra eddig, hogy körültekintő és figyelmes anyuka vagyok, aki nem várja meg, amíg a baj bekövetkezik, hanem megelőző lépéseket tesz. Mióta egy vadbarom majdnem elgázolt minket a zebrán- miközben a másik sávban megállt nekünk egy egész sor – bizony ötször is körülnézek, és hiába integetnek kedvesen az egyik oldalról, én bizony nem indulok el, ha közben a másikról hatvannal közelít valaki, aki az autóstársadalom azon fajtájához tartozik, aki úgy gondolja, a Kresz szabályokat ő adott esetre revizionálva alkalmazza.... Sajnos rengetegen vannak ilyenek....
Mikor Emma először kezdett forgolódni, rögtön rádöbbentem, hogy innentől fogva, mondjuk fél percnél tovább nem hagyhatom az ágyon egyedül, és akkor is egészen be, a falhoz kell helyeznem.... A játszóterület rögtön lekerült a földre, játékostul, gyerekestül.... Amikor lefejelte- pontosabban leorrolta a padlót nagy örömében, hogy meglátott, és persze azért, mert hasra fordulva még nem tudja a fejét korlátlan ideig tartani-rögtön még két pokróc került alá- fejeljen bele puhább rétegbe... És persze közben bepárnáztam a sarkokat, az első pillanatban eltávolítottam a szobából egy vaslábú forgószéket.... Szóval mindenre gondoltam és figyeltem...Ma, azonban, mikor gyermekem elszunnyadt a franciaágyon, úgy gondoltam, úgyis nyafog majd, ha felébred, akkor majd besietek, és így nem lesz semmi gond.... Igen, persze, az én lányom a kiságyban mindig nyafog, ha felébred, sőt, hangosan kiabál... Most nem.... Illetve dehogynem: hatalmas sírás-ordítás –és akkor már tudtam, hogy ha benyitok- rohanva, loholva a szobába, hol kell keresnem... Ott is volt: a szoba közepén, lilán az ordítástól... Hát persze, hogy legurult.... És bár szerencsére az ijedség nagyobb volt, mint a fájdalom, azért ilyenkor- mint a padló lefejelésekor is – utána mindig kicsit szomorú, nehéz őt felvidítani, nem gőgicsél, nem nevetgél, szemmel láthatóan rajta ül az esemény...
Azt hiszem, ilyenkor egy kicsit kiábrándul ebből az egyébként szépséges életből- ahol a nénik az utcán mosolyognak rá és megdicsérik, milyen édes, ahol nagymama sétálni viszi minden délelőtt, ahol gyönyörű, színes virágokat mutogatnak neki, és anyával összebújva lehet táncolni, énekelni, bohóckodni, nagyokat kacagni, és minden olyan biztonságos...
Hát akkor ezért is fontos, hogy mindig figyeljünk, és amit lehet, megelőzzünk.... Mert mondhatjuk ugyan,, hogy nem is igazi gyerek az, aki nem gurult még le egy ágyról, ez a legjobb családban is előfordul....Meg azt is, hogy később sem védhetjük meg mindentől, és az állandó aggódással, féltéssel csak szorongó és félénk gyereket nevelünk, tehát többet ártunk neki, mint amennyit néhány kis fejreesés, lebucskázás.... És ebcsont beforr.... De talán kicsit korai még , hogy rájöjjön arra- amire- akárhogy is szeretném megakadályozni- előbb utóbb úgyis rá fog jönni: hogy az életben néha pofára esünk - és bizony, olyankor senkinek nincs kedve mosolyogni....
Hát akkor ezért is fontos, hogy mindig figyeljünk, és amit lehet, megelőzzünk.... Mert mondhatjuk ugyan,, hogy nem is igazi gyerek az, aki nem gurult még le egy ágyról, ez a legjobb családban is előfordul....Meg azt is, hogy később sem védhetjük meg mindentől, és az állandó aggódással, féltéssel csak szorongó és félénk gyereket nevelünk, tehát többet ártunk neki, mint amennyit néhány kis fejreesés, lebucskázás.... És ebcsont beforr.... De talán kicsit korai még , hogy rájöjjön arra- amire- akárhogy is szeretném megakadályozni- előbb utóbb úgyis rá fog jönni: hogy az életben néha pofára esünk - és bizony, olyankor senkinek nincs kedve mosolyogni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése