Összes oldalmegjelenítés

2010. május 9., vasárnap

Sétálunk, sétálunk....


A séta nem csak arra jó, hogy a baba igazán kialudja magát, és a friss levegőn töltött órák miatt az éjszakát is jobban átaludja, hanem arra is, hogy anyuka végre újból embernek érezhesse magát.... Én bizony kisminkelem magam, és még nyakláncot is teszek, ha sétálni indulunk, boltokba járok akkor is, ha semmire nincs szükségem, így tartom a kapcsolatot a való világgal, miközben gyermekem édesdeden alszik, esetleg nézelődik és berreg, nyálbuborékokat fújva...És egy alapos, két órás séta alatt nem csak anyuka regenerálódik, de a ’Mit kezdjek a nyüsszögő- unatkozó gyermekemmel? ” probléma is megoldódik...Mert a gyermek főleg akkor nyafog, ha álmos....Mindeközben még arra is van idő, hogy begyűjtsük a dicséreteket a boltban dolgozóktól, utcán idegenektől, mely szerint igen jól sikerült a gyermek, sőt, mit több, egy valóságos kis tündér, angyal és ’Odanézz jujdeédes’! A legtöbb ’ Jujjdeédest” azonban garantáltan hordozókendővel érhetjük el. Míg mi elmélyülten nézelődünk például a vásári forgatagban, gyermekünk hátunkon a kis batyuban vagy hasonlóan érdeklődve kandikál kifelé, vagy félrenyeklett fejjel alszik: bármelyiket is teszi, a siker garantált, hiszen itt szemünk fénye gyakorlatilag egy vonalban van a többi felnőttel... Habár itt cserébe mellőznünk kell a nyakláncot és a sminket- úgyis leolvad a hatkilónyi gyerek hordozásától, egy-két óra után a hajunk is csapzottan lóg, és mackószerelés és edzőcipő dívik a gyermek háton viseléséhez - így legalább egy kis ( nem bébi) háj is legyalulódik, és legközelebb még büszkébben viselhetjük nőiességünk egyéb- nem gyerekből lévő- jelképeit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése