Emma nem alszik...
Holnap elutazunk,csak egy napra.... Nekem még meg kell sütnöm egy adag süteményt, mert a délutáni próbálkozásommal nem akarom terhelni a vendégség többi résztvevőjét. Még este hétkor leszaladok a boltba a hozzávalókért. Ehhez képest mégis időben megy Emma fürdeni, minden a szokásos módon történik. Az esti szopizás után azonban nem alszik el. Vadul cuclizik, a szemét dörzsöli. Játszik a kezemmel. Megfordul. Visszafordul. Beszélget, gőgicsél, megfogja a feje fölötti párnát, játszik vele. Tekereg. Becsúszik az ágy és a fal közé, vigyorog. Megfordul. Vadul cuclizik. Elkapja a kezem, azzal játszik.... Adok a kezébe takarót, nem kell neki... Hozom a maciját, ezt már végső elkeseredésemben, nem alszik.... Fejét felemeli, kinyomja magát, térdre emelkedik ( ezt ma kezdte!!!!) közben gőgicsél, berreg.... Gondolom, zavarja, hogy meleg van.... Gondolom, zavarja, hogy nyitva az ablak és behallatszik a péntek esti autózaj.... Lehúzom a redőnyt, bár kint már egy órája sötét van... Becsukom az ablakot...Közben időnként a lelkére beszélek.... Néz rám, fogja a kezemet, jól érzi magát....Megszoptatom még egyszer... elszunnyad, majd gyorsan felélénkül.... Játszik a kezemmel még egyszer... Forgolódik.... Bekapcsolom a számitógépet, a zúgásától hátha elalszik, mint sokszor máskor.... A lelkére beszélek... Már kilenc óra... Negyed tíz... Odabújok megint hozzá....A szobát nem tudom elhagyni, mert félek, hogy legurul az ágyról.... Csak mocorog, mozgolódik, forgolódik.... Már tisztába is tettem.... Mi lehet vele? Kávét nem ittam, túl nem altattam, nyugodt napunk volt ( talán az a baj???? ) A süteményt nem tudom megsütni... Háromnegyed tíz.... Na jó, elég volt, beteszem a kiságyba, nappal ott alszik, hátha most is elfog, de ha nem, legalább ott biztonságban van, míg én a konyhában tüsténtkedem....A melegtől eltekintve tényleg csak arra tudok gondolni, hogy a gyakori szemdörzsölés, vad cumizás és nyűgösség ellenére ma nem fáradt ki... Délelőtt voltunk sétálni, és azt végigaludta, tehát ott sok inger nem érte, itthon pedig már unalmas neki a játszószőnyeg- konyha- kiságy- anya-nagymama öle ötszög.... Délután is sétáltatni kell, hogy lásson, telítődjön, talán többet emberek közé menni.... De az is lehet, hogy átragadt rá az én utazási lázam, a ’ mindent elraktam e ’( négy pelenka, váltóruha, ünneplőruha, fényképezőgép....) és a ’ még gyorsan kiteregetek- vasalok- porszívózok pörgése....
Emma ma negyed tizenegykor aludt el, a kiságyában, ahol napközben is alszik.... Még szerencse, hogy azért szoktam igyekezni, hogy időben lefektessem( este 8), mert utána jön az én időm, amikor azt csinálok, amit csak akarok!!!De sebaj, nem is az a lényeg, hogy elvesztettem a mai napi saját időm, hanem, hogy mindeközben egy pillanatra sem vesztettem el a türelmem, és nem lettem kicsit se mérges.... Büszke vagyok magamra....A gyerekem amúgy is teljesen levesz a lábamról: ha kicsit hangosabban szólok rá vagy magyarázok neki valamit, rámmosolyog, sőt: vigyorog, azt hiszi, viccelek.... Ő még nem érti, mi az, ha valaki mérges rá, és ez olyan jó.... És persze ezzel engem is mindig helyre tesz: hogy is lehetek vele ingerült, és hogyan is várhatnék el tőle még bármiféle tudatosságot.... Hiszen még csak most tanulja az életet.... És persze, ezzel együtt, az elalvást is.
Holnap elutazunk,csak egy napra.... Nekem még meg kell sütnöm egy adag süteményt, mert a délutáni próbálkozásommal nem akarom terhelni a vendégség többi résztvevőjét. Még este hétkor leszaladok a boltba a hozzávalókért. Ehhez képest mégis időben megy Emma fürdeni, minden a szokásos módon történik. Az esti szopizás után azonban nem alszik el. Vadul cuclizik, a szemét dörzsöli. Játszik a kezemmel. Megfordul. Visszafordul. Beszélget, gőgicsél, megfogja a feje fölötti párnát, játszik vele. Tekereg. Becsúszik az ágy és a fal közé, vigyorog. Megfordul. Vadul cuclizik. Elkapja a kezem, azzal játszik.... Adok a kezébe takarót, nem kell neki... Hozom a maciját, ezt már végső elkeseredésemben, nem alszik.... Fejét felemeli, kinyomja magát, térdre emelkedik ( ezt ma kezdte!!!!) közben gőgicsél, berreg.... Gondolom, zavarja, hogy meleg van.... Gondolom, zavarja, hogy nyitva az ablak és behallatszik a péntek esti autózaj.... Lehúzom a redőnyt, bár kint már egy órája sötét van... Becsukom az ablakot...Közben időnként a lelkére beszélek.... Néz rám, fogja a kezemet, jól érzi magát....Megszoptatom még egyszer... elszunnyad, majd gyorsan felélénkül.... Játszik a kezemmel még egyszer... Forgolódik.... Bekapcsolom a számitógépet, a zúgásától hátha elalszik, mint sokszor máskor.... A lelkére beszélek... Már kilenc óra... Negyed tíz... Odabújok megint hozzá....A szobát nem tudom elhagyni, mert félek, hogy legurul az ágyról.... Csak mocorog, mozgolódik, forgolódik.... Már tisztába is tettem.... Mi lehet vele? Kávét nem ittam, túl nem altattam, nyugodt napunk volt ( talán az a baj???? ) A süteményt nem tudom megsütni... Háromnegyed tíz.... Na jó, elég volt, beteszem a kiságyba, nappal ott alszik, hátha most is elfog, de ha nem, legalább ott biztonságban van, míg én a konyhában tüsténtkedem....A melegtől eltekintve tényleg csak arra tudok gondolni, hogy a gyakori szemdörzsölés, vad cumizás és nyűgösség ellenére ma nem fáradt ki... Délelőtt voltunk sétálni, és azt végigaludta, tehát ott sok inger nem érte, itthon pedig már unalmas neki a játszószőnyeg- konyha- kiságy- anya-nagymama öle ötszög.... Délután is sétáltatni kell, hogy lásson, telítődjön, talán többet emberek közé menni.... De az is lehet, hogy átragadt rá az én utazási lázam, a ’ mindent elraktam e ’( négy pelenka, váltóruha, ünneplőruha, fényképezőgép....) és a ’ még gyorsan kiteregetek- vasalok- porszívózok pörgése....
Emma ma negyed tizenegykor aludt el, a kiságyában, ahol napközben is alszik.... Még szerencse, hogy azért szoktam igyekezni, hogy időben lefektessem( este 8), mert utána jön az én időm, amikor azt csinálok, amit csak akarok!!!De sebaj, nem is az a lényeg, hogy elvesztettem a mai napi saját időm, hanem, hogy mindeközben egy pillanatra sem vesztettem el a türelmem, és nem lettem kicsit se mérges.... Büszke vagyok magamra....A gyerekem amúgy is teljesen levesz a lábamról: ha kicsit hangosabban szólok rá vagy magyarázok neki valamit, rámmosolyog, sőt: vigyorog, azt hiszi, viccelek.... Ő még nem érti, mi az, ha valaki mérges rá, és ez olyan jó.... És persze ezzel engem is mindig helyre tesz: hogy is lehetek vele ingerült, és hogyan is várhatnék el tőle még bármiféle tudatosságot.... Hiszen még csak most tanulja az életet.... És persze, ezzel együtt, az elalvást is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése