Kötés

Mostanában- úgy húsz év kihagyással újból- kötögetek, és persze, kinek másnak, mint Emmának. Na, nagyon hálás érte. Kérdezem tőle egyik nap: 'Ki kötötte neked ezt a sálat?' A válasz: 'Mamama'- Na, ezt mondjuk nem is tudom, honnan vette,mert anyám már nem is köt...... Szépen állunk, mondom neki....... Ma reggel egy új pulcsit adtam rá, már régebben elkészült, de csak most varrtam össze, gondoltam, büszkélkedjünk a bölcsiben. Nagy boldogan kérdezem: 'Emma, ki kötötte neked ezt a pulcsit?' És a válasz: 'Dédanya.'

Hát azt hittem, nem hallok jól. Tudni illik, Emmának egyetlen életben lévő dédmamája sincs, az egyik nemrég halt meg, de igazán rá is csak fénykép alapján emlékezik, egy másiknak a képét szokta rendszeresen 'bimballózni' a nagymama szobájában a falon- és aztán élvezi, ahogy hintázik.

De aztán rájöttem.

Nemrég a lomtalanításkor találtunk egy babát- bölcsővel- még az enyém volt, és meséltem neki, hogy a poncho-t, ami a babán van, az én nagymamám- az ő dédmamája kötötte, szép norvégmintás, még emlékszem, hogy én kértem meg rá, hogy csináljon neki egy ilyent. Szóval neki ez ragadt meg, kötni csak nagymamák, és dédmamák szoktak, de anya, az soha. Hát persze így jár az az anya, aki csak gyermeke alvásidejében hódol bármi kedvenc tevékenységének.