Minap bevásárolni voltunk- ezt úgy átlag kétnaponta megtesszük- de most egy olyan boltban voltunk, ahová csak ritkábban- mondjuk kéthetente -járunk. Elkövettem azt a hibát, hogy csak motorral mentünk- így aztán Emma végig randalírozott a boltban. Ez úgy szokott kinézni,hogy járkál vagy motorozik összevissza, majd mindent odahoz nekem, ami megtetszik neki, kacsafaragót, babapiskótát pudingot- és aztán szépen megbeszéljük, hogy ezt most visszatesszük. Na, most egyszer csak előkerült egy olyan 20 cm-es Hello Kitty plüssfigurával- nagy nehezen megtaláltam az árát- kb 3000 Ft volt, de amúgy az a típus, amivel Emma biztos, hogy szívesen játszana, aludna, bepelenkázná, szóval mondtam neki, hogy most ugyan nem vesszük ezt meg, de mi lenne, ha apának szólnék, hogy hozzon neki egy ilyent, mondjuk születésnapjára. Jobbnak találom ugyanis, hogy javaslatokat tegyek neki arra vonatkozóan, hogy minek örülne Emma, minthogy beállítson valami tök felesleges és érdektelen cuccal, mert hát ha egy apa egy évben ötször látja a gyerekét, akkor azért annyira nem tudja, mit is szeret. És mindkettőjüknek jó, ha aztán nagy az öröm.
Szóval Emma rögtön bólogatott, hogy hát persze, majd ezek után vadul rohangálni kezdett a boltban, mindenre rámutatott vagy megérintette- de szalvétára, meg kávéra is, bármire, ami megtetszett neki - és fennhangon ordította: 'Apa, szól, apa szól!!!!!!!'
Hallhatóan és láthatóan extázisba esett a gondolattól, hogy létezik valaki, akinek csak elég szólni, és minden kívánságát teljesíti- persze ki ne villanyozódna fel egy ilyen lehetőségre? Hát, majd pár év múlva azért fel kell világosítanom, hogy ugyan van ilyen, de azt aranyhalnak vagy jótündérnek, esetleg dzsinn-nek hívják, és sajnos csak a mesében létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése