Ma nagy öröm ért : amikor elmentem a fényképekért- amiket amúgy azért csináltattam, mert Emma kedvenc tevékenysége mostanság a fényképalbum nézegetés- a Fényszövös hölgy közölte, hogy menjünk nyárom fényképeztetni, mert a gyerek olyan szép- és minden évben rendeznek szépségversenyt. Emlékszem, gyerekkoromban mekkora szám volt, ha valaki valamelyik fényképész kirakatába kikerült- már persze nem én meg az osztálytársaim, csak valakinek a valakije- mentünk csoportosan megnézni mondjuk az osztálytársam nagymamájának a szomszédjának az esküvői fotóját, és irigykedtünk, meg nyilván titokban arra gondoltunk, hogy hátha egyszer mi is kikerülünk... Erről jut eszembe, nem is abba a Fényszövbe kéne akkor vinni a gyereket, hanem a Fő utcaiba, ott mégis jobban lehet büszkülni...:)
Szóval tudom persze, hogy fizetni kell érte, meg minek nekünk beállított műtermi fotó, mikor térdig járunk a digitálisokba, de hát az anyai hiúság ugye... És ráadásul legalább meg lesz egy évig, mit adunk a rokonoknak ajándékba....De mégis, a szülők tényleg sokszor a gyerekeikbe élik ki a saját álmaikat. És mig később már esetleg káros lenne- öt évesen ne legyen nekem kis majom, aki dicsekszik a nagycsoportban, hogy őt kirakták a kirakatba, mert olyan szép- addig most még örülhetek helyette nyugodt lélekkel én. Amúgy a múltkor egy előadáson hallottam, hogy amikor az én generációmhoz tartozó anyukák sokat és sokáig szoptatnak- mi, akiket viszont nem, vagy alig szoptattak, mert akkor nem vették még ezt olyan tragikusan- szóval, hogy ilyenkor mi is gyógyulunk- nem csak a testkontaktus miatt- amit szintén nem kaptunk meg- hanem mert visszaállitjuk a világ kerekének helyes forgását. Tehát számomra ilyesmi lesz ez a kirakat dolog is- ha már én nem kerültem ki, legyen ott a gyerekem.:)
A másik ilyen a keresztelő.
Van ugyanis egy elméletem- amit a saját kis életemmel tudok példázni: ha valaki valamit nem ott és akkor csinál meg, amikor annak ideje van, akkor utána vért kell izzadnia, hogy bepótolja. A legutóbbi példám az egyetem: míg egy tanárképző és egy bölcsészkar elvégzése között a különbség egy év, és nulla forint huszonévesen, ez később pontosan három év, több százezer forint és vért izzadás, munka és gyerek mellett, ráadásul mindezt a szabadidőben kell elvégezni. De ilyen az autóvezetés is: 17-18 évesen lazán, iskola után megcsinálják a kölykök- felnőtt fejjel már sokkal nehezebb ez is. Na, és persze a keresztelő. Ha valaki templomban szeretne esküdni, és nincs megkeresztelve- szintén hónapokig tartó procedúráknak néz elébe.
Na, nem mintha már az alig egy éves gyermekem esküvőjére készülnék, de én megfogadtam, hogy Emma mindent akkor fog csinálni, amikor annak ideje van, már, ami rajtam múlik. Babakorában lesz megkeresztelve, középiskolában szerez jogositványt, és minden egyébben is támogatom, ami a jövőjéhez fontos lehet. Persze nem bankigazgatót szeretnék belőle faragni, hanem olyasvalakit, aki lehetőség szerintolyan dolgokkal tölti az életét, amelyeket maradéktalanul élvezm legyen az hobby vagy munka, karrier vagy magánélet. És akkor megint csak én fogok gyógyulni....:)
Igy aztán most anyám közel hetvenéves barátnője, aki igen talpraesett - magára vállalta, hogy szerez nekünk egy jófej papot, akit nem zavar majd sem az, hogy én nem vagyok megkeresztelve, sem Emma zaklatott családi állapota és ortodox keresztény apja- és összehoz bennünket. Én eddig csak elméletben terveztem a dolgot- mivel egy templomba belépve azt sem tudom, hol kell a papot keresni- anyám meg tól képmutató ahhoz, hogy pl a saját egyházközségében bevallaná János atyának, mondjuk azt, hogy ő nem kereszteltette meg a gyerekeit- szóval hiába fizet ott ezer éve adót, Mimike addig állhatottt volna féllábon, mig ő egy szót is szólt volna az érdekünkbe a keresztelőről. Na, mondjuk mindig is ilyen volt, nem tudom, nekem is hogy jutott eszembe őt megkérni- nyilván csakis a már befizetett adó miatt:)-de szerencsére végre sinen van a dolog, remélem simán fog menni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése