Valahol olvastam, hogy, amikor a babát nyaralni akarjuk vinni, vegyük figyelembe, hogy a baba nem biztos, hogy akar nyaralni ...Persze nálunk ez máshogy lesz, Emma igazi balatoni lány , már az anyaméhben is itt pihent, és remélhetőleg neki is olyan szép és hosszú balatoni nyarai lesznek, mint nekem, és az itt sétálgató többi anyukának vagy éppen apukának volt. Ez itt kérem a vérében van a gyermekeknek... Igen sokszor el is játszottuk, a pelenkázón azt, hogy : ’ Utazunk, utazunk, hova utazunk?- Nyaraaalni utazunk, Balatonra utazunk, strandolni utazunk..... És mindeközben biciklizéshez hasonló mozdulatokkal tekergettem a lábát, nehogy majd júliusban meglepetésként érje, ha egyszer tényleg elutazunk....A jeles nap előtt pontosan egy hónapig negyven fokos kánikula volt, a lakást nappal alig hagyhattuk el, éjjel pedig tízszer is felébredtünk, felváltva, hol ő, hol én, vizet inni, ablakot kinyitni vagy éppen becsukni az autók miatt, szopizni, pisilni, rémálom volt néha, szauna, és bár mindenki állitotta, hogy nyugodjak meg, ez már a Balaton parton sem élvezet, én szívesen felváltottam volna a faházban lévő 32 fokot az otthoni 44 –gyel. Menni nem volt értelme sehová, az esti séták kivételével és a bevásárláson kívül, a legegyszerűbb megoldást a lakásban való pihegés jelentette egy hét hónapos kúszó-mászó és egy 15 kiló pluszt cipelő, lóként izzadó anya számára. Mosni nem kellett sokat: a gyermek egy hónapig többet volt pelenkában mint bármelyik másik ruhácskájában, és az utcára is az ujjatlan body-kba jártunk, a nyári ruhácskák már melegítették az amúgy kilátszó babacombokat.
Ezek után a csomagolás nem is tűnt olyan nagy dolognak: a négy ujjatlan body-n kivül tulajdonképpen kis esélye van, hogy bármi más is kellhet.... globális felmelegedés, árvízek, jégesők- megbolondult az időjárás, de legalább ez az előnye megvan: szép, forró nyarunk lesz... Persze, mivel egy hónapra készültünk meleg ruhát is pakoltam-de nem sokat, hiszen ha tényleg hideg lesz, hazajövünk, és kész....Megnehezítette a dolgot, hogy egy hónap alatt egy hat-hét hónapos elég sokat nő, tehát fogalmam sem volt, melyik hosszú ujjú felső, pulcsi, nadrág jó még vagy már rá, de mivel sajtkukac gyermekkel áldott meg a sors, megelégedtem azzal, hogy nagyjából hozzámértem, és így csomagoltam. A tavaszi sétaszerkót a kis bundabéléssel ugyan túlzásnak tartottam, de egy bolyhos bundapizsamát elpakoltam, nem is azért, hogy szükség lesz rá, hanem mert pont most nőtt bele Emma, és hát adjuk már rá egyszer kétszer, ha megvan, szép, új, majd jól mutat egy- egy fotón, örüljön a szerb rokonság, hogy hordjuk az ajándékaikat...
Az izgalom fenntartása végett, elöljáróban legyen elég csak annyi, hogy a nyaralás első felében Emma minden éjjel a bundapizsamában aludt, csak akkor nem,amikor már ki kellett mosni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a bundapizsama mentett meg minket attól, hogy három nap után-szégyenszemre- haza kelljen utaznunk, mert ugyan nekem sem volt sok meleg ruhám, cipőm meg aztán egyáltalán nem, és egy kis faház amúgy sem alkalmas arra, hogy napokig benne húzza meg magát két- három ember beleértve a majdnem nyolc hónapos- kúszó- mászó csecsemőt. De nappal azért ,ha nem esik, lehet mozogni, kimozdulni, kirándulni, szomszédolni és nagyokat sétálni. Ilyenkor az idő is melegebb kicsit, de az éjszakák, ha nincs kánikula, még hidegek lehetnek, és egy sajtkukacszerú kisbabát pokrócba is hiába csavarna az ember..... De a bundapizsama! Finom, meleg, és az marad benne a baba is....Aláfér a rendes pizsi, zokni, rá a takaró.... Igen, ez az éves, rendes, augusztusi nyaralásunk, ahol végül is a fő tevékenység Emma meleg ruháinak folyamatos mosása és szárítása. A kertből való bemenekítése a zápor elől, a lakás különböző pontjaira való aggatása, és amikor már csak kicsit nyirkos, az olajradiátoron következik a száritgatás, hogy minél előbb moshassam a következő adagot....
És hajnaltájt, a rendes szopi után következik- nos, már rég nem a szauna szerű izzadás- az meleg pokróc alatt az összebújás, nehogy a baba megfázzon, tüszzögjön, köhögjön, és haza kelljen mennünk, mire visszatér a kánikula...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése