De mégis, mennyire kellene valakinek negatív beállitottságúnak, pesszimistának lennie, hogy úgy álljon hozzá a nyaralásához, hogy egy hónapi kánikula után, azon a napon, amikor ő lemegy, bizonyára húsz fokot fog sülllyedni a hőmérséklet, viharos szél tép, ami nem csak azt akadályozza meg, hogy kitegye a lábát a házból, de ingerültté is tesz mindenkit, és ki tudja hány napra hűvössé, esőssé és változékonnyá, megbízhatatlanná válik?- Ezt már gyermekem apjától kérdezem, ordítva, valami ahhoz hasonló kérdésére válaszolva, hogy miért nem tettem be sokkal több meleg ruhát Emmának- pontosabban meleg játszóruhát, hiszen szép öltözetei vannak, de azt talán mégsem adom rá ahhoz, hogy itt bent a házban kússzon -másszon és portörlő rongyként funkcionáljon....Egészen véletlenül találtam két rugdalózót- azaz lábfejes nadrágot- hiszen ő már nagylány, és nem kell ilyesmit hordania- ezek is igazi kinccsé váltak azonnal- a bundapizsama mellett....
De persze mire odáig eljutottam, hogy artikulálatlanul, magamból kikelve ordítsak a nyaralás talán második napján- sok nap állt mögöttem, ami semmi másról nem szólt, mint pakolásról, takarításról és a szükséges dolgok beszerzéséről.... Mindeközben Emma papijait készitettem, naponta ötször szoptattam és négyszer etettem, főztem, bevásároltam, vigyáztam arra, hogy gyermekem se az állólámpát sem egy márványszobrot ne rántson magára, és próbáltam minél kevesebb felesleges dolgot elpakolni. Igy is tíz táska lett- ebből kettő az élelem, egy a takarók, hordozókendők, a kenguru, egy a játékos bőrönd, ruhák, laptop, kozmetikai cikkek, pelenka, könyvek, csoda, hogy esődzsekinek és bakancsnak már nem jutott hely?
És a célpontot elérve mint tudjuk, a pakolás kezdődik elölről: mindennek helyet találni, biztonságba helyezni, hogy a nyolc hónapos – aki már áll is -ne rántsa le, ne kapja be és mindeközben kéznél is legyen ha kell, meg is találjuk.
Amikor öt perccel az érkezés után- Emma az ágyról fejjel leesett miközben én a kiságyat próbáltam használhatóvá varázsolni- már éreztem, hogy előbb –utóbb eljön az a pont, amikor üvölteni fogok...
De persze mire odáig eljutottam, hogy artikulálatlanul, magamból kikelve ordítsak a nyaralás talán második napján- sok nap állt mögöttem, ami semmi másról nem szólt, mint pakolásról, takarításról és a szükséges dolgok beszerzéséről.... Mindeközben Emma papijait készitettem, naponta ötször szoptattam és négyszer etettem, főztem, bevásároltam, vigyáztam arra, hogy gyermekem se az állólámpát sem egy márványszobrot ne rántson magára, és próbáltam minél kevesebb felesleges dolgot elpakolni. Igy is tíz táska lett- ebből kettő az élelem, egy a takarók, hordozókendők, a kenguru, egy a játékos bőrönd, ruhák, laptop, kozmetikai cikkek, pelenka, könyvek, csoda, hogy esődzsekinek és bakancsnak már nem jutott hely?
És a célpontot elérve mint tudjuk, a pakolás kezdődik elölről: mindennek helyet találni, biztonságba helyezni, hogy a nyolc hónapos – aki már áll is -ne rántsa le, ne kapja be és mindeközben kéznél is legyen ha kell, meg is találjuk.
Amikor öt perccel az érkezés után- Emma az ágyról fejjel leesett miközben én a kiságyat próbáltam használhatóvá varázsolni- már éreztem, hogy előbb –utóbb eljön az a pont, amikor üvölteni fogok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése