Hát, eljutottunk ide is.
'Emma, mondj valami vicceset!'
- 'Kaki!'
'Mondj még valami vicceset!'
-'Pisi!'
És persze gurul a nevetéstől.
Mostanában esténként az ágyban nem csak mesélni, de mondókázni, verselni és énekelni is szoktunk, aminek én örülök, mert amióta- több mint egy éve- visszaálltam a munkába, a felét sem énekeljük annak, amit előtte, és nagyon örülök annak, hogy Emma igényli is, és élvezi is. Szóval énekelünk: ' Ég a gyertya ég...' ' De anya, úgy is lehet, hogy : ' ' Ég a kaki ég....' és így tovább. Minden dalt megpróbált így átalakítani, ezért megbeszéltük, hogy először rendesen énekeljük, majd viccesen. Tehát : ' Elvesztettem -kakis- zsebkendőmet, szidott anyám érte....' vagy : Mamáéknál a legények kiöntötték a KAKIT! ' Megy a kaki a Dunán, lemaradt a kapitány....'
De a legjobb ilyenkor a fejét látni, szerintem az egésznek az a lényege, hogy borzasztó élvezettel ejti ki magát a szót, tehát a tudat, hogy ezt a szót ki lehet mondani, maga az örömforrás, és már előre annyi feszültséget generál, hogy azért dől a nevetéstől.... Meg persze a saját kis kreativitásától, hogy milyen ügyesen tudja belekombinálni a történetekbe....Néha még rímel is, meg a ritmusa is kijön, szóval nagyon kis ügyes....
Remélem, hamar elmúlik, mivel néhány tizenöt éves tanítványom még mindig benne van a korszakban, nem tudom, meddig fog ez tartani, de annyira mégsem aggódom, mert reményeim szerint az én lányomnak már most magasabb az intelligenciaszintje, mint ott néhánynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése