Lassan vége a nyaralásnak, és
igazán most kezdem csak élvezni. Kissé idétlenre sikerült ebben az évben, mert
minden héten valamiért el kellett mennem, ráadásul megint anyagi katasztrófa fenyeget. Ami ugye elég szar, ha pont a
nyaralásra esik, ez nem a garasoskodás ideje. De már túltettem magam rajta
lelkileg, próbálok arra koncentrálni, hogy más annak is örül, ha egy hétre
eljut valahová. Mondjuk mi nem is
nyaralunk túl intenzíven, egy majdnem három éves mellett ezt nem is lehet.
Egyrészt ő nem azt igényli, hogy
utazzunk, kis falvakat látogassunk meg vagy folyton kiránduljunk- ezt inkább én
élvezném- másrészt meg ez is csak társasággal
jó, ami itt nekünk most itt nincs. Emma azt szereti, ha a strandon
rohangálhat, a játszóházban lehet, a szomszédban lehet a kis újdonsült
barátnőivel- pontosabban azok játékaival- a Pipacs utcában szaladgálhat,
labdázhat, fogócskázhat. Amúgy pont az e
heti Nők lapjában volt, hogy a gyerek tényleg nem igényli a folytonos
programokat- ez kell neki, a szabad rohangálás, tevékenykedés. Másrészt nekem
itt is házimunka van- bár főzni igazából nem nagyon szoktam- de rendrakás,
bevásárlás, mosogatás, mosás- szóval fél napot is el lehetne itt molyolni a
házban, ha nem figyelnék arra, hogy ugyebár mi most tulajdonképpen nyaralunk. És
a harmadik dolog, hogy Emmának még nagyon szüksége van a délutáni alvásra- ez
pedig minden programot- még a strandolást is megnehezíti. Nem akarok nagyon
negatív lenni- de ha délelőtt megyünk le- akkor befelhősödik, és délutánra kezd
ragyogni a nap- amikor már nem érdemes lemenni, mert mondjuk Emma ötig
alszik, és utána még
összeszedelőzködünk, a játszóház pedig hatkor zár. Ha délutánra tervezem a
lemenetelt- akkor tuti délelőtt ragyog, és délutánra felhősödik be. Ha pedig
egész nap ragyog- akkor én Budapestre vagy haza utazom- vagy éppen
visszafelé- Emmával vagy nélküle, de a
strandolás mindenképpen kiesik. Ez a nyár ilyen volt. Minden évben el szokott jönni az idő- amikor
mondjuk a nyaralás felénél vagyunk vagy egy kicsit már túl rajta,- amikor egy
reggel úgy kelek fel, hogy jaj de jó, ezer éve itt vagyunk összefolynak a
napok, az események, és még egy csomó hátra van- na számomra ez az igazi nyár,
és ez az igazi nyári élmény. Amikor kényelmesen reggelizünk, teszünk veszünk-
pl virágot locsolunk- játszunk vagy olvasunk egy mesét reggel is az ágyban - szóval ez az érzés, idén- még eddig kimaradt. Volt egy –két jobb
nap, ilyen szétfolyós, pihenős,de ez a ’hú de hosszú még a nyár’- szóval ez
elmaradt.
Emma összehaverkodott szomszéd kislányokkal, ami igazán annak
köszönhető, hogy két napra az apukájukra lettek bízva, aki úgy gondolta, hogy
ha már a három lány ilyen jól érzi magát együtt, hát nyomuljunk együtt strandra
le, fel stb- végül is így könnyebb. Jó is volt, de előfordult, hogy nálam az ő
kettője játszott,festett, evett- nála meg az enyém- de legalább lesz min
röhögni tíz év múlva. A strandon is persze egyszerre csináltak a gyerekek
mindent- mentek trambulinozni- a második napon Emma apának szólította a szomszéd
apukát, de csak azért, mert gondolom, a lányokat utánozta, akik kifelé
ordibáltak neki az ugrálóból. Röhögtem, mondtam neki, na, ezt megnyerted-
reméljük azért a gyereknél ez csak egy múló szeszély volt. A szomszédék
egyébként sokkal rendszeresebbek meg rendesebbek, szabályosabbak mint mi, és ez
jót tesz Emmának- pl. már rá lehet
beszélni néha, hogy kis copfot, frizurát csináljak neki reggelenként, aztán
néha már cipőben is hajlandó járni- mióta itt vagyunk tk folyton mezítláb van- hiszen a szomszéd csajokon is van szandi. A
szobatisztasága is tényleg egyik napról a másikra kialakult- szerintem ez is annak köszönhetően, hogy látta a két
lányt folyton pisilni.
Mondjuk erről az ’ egyik napról a
másikra’ dumáról meg van a véleményem, mert igaz, hogy nálunk is ez történt, de
az kellett hozzá, hogy
1. TAVASZ óta ’ cseszegetem’ ezzel a gyereket, persze többnyire finoman, de napi
szinten, hogy kellene már ezzel a pelenka dologgal valamit kezdeni, bilizünk,
bugyikat kapott, és pl ugye szerbiai nagymama is biliztette, a családi
napköziben biliztették, tehát látta, hogy ez egy természetes dolog, ami elől
nincs kibújás és lassan kezdte annak is venni.
2. Mutogatom
neki a többi gyereket, aki ugye szintén szépen bilibe pisil és kakil.
3. Hetek
óta itt vagyunk, kertben, szabadban, strandon és semmi gond, ha bepisilt, rengeteget volt meztelenül, oda
pisilt és kakilt, ahová akart.
4. Olvastam egy könyvet Vekerdytől, és ő írta,
hogy ne zavarjon minket, ha néha becsurrant, bekakil, mert ha látja, hogy ezt
is természetesen fogadjuk, egy idő után őt fogja zavarni, hogy csurog a cucc.
5. És
ezek után ugye a szomszéd kislányok példája már csak ráadás volt.
Ennek ellenére azért inkább a
kertbe megy, és csak ritkábban ül a bilire- ez az igazi élmény, kint a szabadban, leguggolvaJ- de a lényeg, hogy már
magától szól, nem kell fél óránként megkérdezni. Ja, erről jut eszembe, voltak
vendégeink, köztük Flóra, aki három hónappal fiatalabb Emmánál, és
természetesen már hetek óta szobatiszta. A szüleivel minden évben egy napot töltünk
itt együtt, dumálunk, kajálunk, mikor mit. Na, mit látok, hallok? Hogy
Flórácskát olyan fél óránként megkérdezik, hogy ’ Nem kell pisilni?’- és apuka
felemeli, és megpisilteti. ( Amúgy Emmára ez is nagy hatással volt. azóta jár a
kertbeJ.)
JA, mondok- és nálam tk ez törte át a gátat- így az én gyerekem is szobatiszta.
Ha félóránként megkérdezem tőle, meg ráültetem a bilire, tuti ő sem fog
bepisilni. Na, aztán ez lett tehát a vége- kb két hetet voltak itt- és Emma már
csak alváshoz használ pelenkát, és szól, ha van valami történés, és már előtte,
és nem utánaJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése