Nos, az előző bejegyzéshez még csak annyit, hogy rájöttem, hogy tök büszke vagyok a gyerekre, hogy visszadumál, mert ez azt jelenti, hogy még soha senki nem mondta neki eddigi élete 32 hónapjában, hogy nem szabad bárkinek azt mondania, amit gondol. Erről ugye nem volt szó. És ez nagyon jó, mert hogy én amúgy is próbálom őt nagy szabadságban nevelni, hogy minél magabiztosabban és természetesebben, mozogjon majd a világban, próbálom nem folyton megfélemlíteni meg fenyegetni- ami amúgy nagyon nehéz úgy, hogy közben azt is szeretném, hogy alapvető dolgokat viszont megtanuljon, ami veszélyes, attól azért tényleg tartson, vagy pl pont, hogy illemtudó legyen. De igen is, merje elmondani a véleményét, bárhol, bárkinek a többin majd idővel finomítunk, de ez alapvető azt hiszem a sikeres élethez.
Na, a másik sztori, most Emma két napig a mamáékkal volt, mert nekem el kellett utaznom, és Mama elvitte a boltba, és közölte vele, hogy mutassa meg, anya mit szokott venni- na nem mintha otthon nem lett volna neki elég kajája, keksze, virslije, mélyhűtőben lefagyasztott dolga, de hát anyám már csak ilyen. Szóval Emma nagy bölcsen rámutatott egy doboz almalére- ugyan 25%- os, mi meg 100%-osat szoktunk venni, mindig ugyanazt a márkát lasan másfél éve- de nem érdekes, ő látott almát egy dobozon, az megtetszett neki, hát rámutatott. Aztán kapott túrós sütit, müzli szeletet, bepakolt még egy óriás Túrórudit is- na, és akkor itt vérszemet kaphatott. Én nem is tudtam róla, csak egy nap megyünk együtt a boltba, és rámutat egy rózsaszín hercegnős Chio chipsre, majd közli: " Mama vett nekem ilyent'. Nem akartam elhinni, de aztán megnéztem, hogy mi van benne- 86% kukoricadara- meg az ára sem volt húzós- szóval akkor már annyira nem zavart. De először nem értettem, mi üthetett anyámba, aztán jutott eszembe ez a sztori, Hogy ő megkérte a gyereket, mutassa meg, anya mit szokott venni. És az én gyerekem két és fél évesen akkora disznó hogy így kihasználta a lehetőséget.:)
Amúgy tényleg ez van, anyuka megnézi- kukoricadara, igaz, hogy amúgy meg sós, meg a maradék 14 % tiszta ízfokozó meg ki tudja mi- az ára is normális, rá van írva, hogy nem tartalmaz ezt meg azt- amit ugye mi nem szeretünk- és már meg is van a beetetés. Mert a lényeg nem az, hogy ez most milyen, hanem. hogy ott van rajta a kis Chio jel, amit a gyermek így megismer, megkedvel, és majd bátran veszi meg az összes többi- ennél már valójában százszor egészségtelenebb termékét-meg mert ugye megszokta, hogy ilyent is szoktunk venni. Én amúgy is látom, hogy a személyes példa a legnagyobb tanítómester, hogy hiába mondom el százszor, hogy köszönje meg, ha én nem köszönök meg dolgokat és így tovább. Tehát a gyermek látja, hogy ilyesmit ' szokás ' venni, ott a példa, és ott is az engedelmes fogyasztó. Na persze éppen ezért, ha csak egyszer -egyszer kap, az úgysem számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése