Májusi- júniusi csavargások

Mivel régóta nem írtam, csak említés képpen, hogy megmaradjon az utókornak, hogy mennyi helyen jártunk, majd megpróbálom fényképekkel is illusztrálni:

Mag és maghéj családi nap- utcai játszóház és játszóterezés.

Voltunk Budapesten is a Margitszigeten egyet csavarogni.

Rácz utcai fesztivál- itt Emma leginkább a Kákics koncertet élvezte, pedig ötven fok volt, de játszótereztünk is.

Gyereknap a városban- itt volt mini ugráló várazás, mini golyóshempergő, és Emma kapott egy rózsaszín felfújható macskát, amit Dzsungornak nevezett el- azóta már ereszt, mivel a fiúk a bölcsiben ’ összeszadizták’ ( én szétszadiztákot mondtam, de Emma így jegyezte meg.)  -érdekes, mert tényleg mondjuk például, hogy széttört és összetört. Mikor Budapestre utaztunk, a vonaton volt egy kisbaba, Csongor, gondolom, innen a név, mert másnap, mikor megkérdeztem, hogy hívták a babákat a vonaton, mondta, hogy Zsanna,  Kata és  Dzsungi.

Voltunk továbbá a Bory várban egy mesés gyerekprogramon is. Az volt a beetető duma, hogy egy tündérvárba megyünk, és olyan szerencsém volt, hogy tényleg láttunk is tündéreket, úgy hogy teljes volt itt is az élmény.

Voltunk egy nap megint az Aranyparton- bár csak pár órát, de Emma nagyon élvezte, végig a parton az iszaphomokozóban meg a vízben volt, miközben vagy 38 fok volt.

Szóval kicsit túlzásba is vittük a programokat, meg amúgy is be szoktunk menni a városba is csak úgy, egyet fagyizni vagy sétálni, és szerencsére mindig találkozunk ismerősökkel is, de igazából nem is bánom, mert megint besokalltam a lakótelepi játszóterekből, pont, mint kb. egy éve ilyenkor, csak akkor már közelebb voltunk a balatoni nyaralásunkhoz (viszont akkor még nem volt bicikli babaüléssel.)

Tegnap –miután egész nap dolgoztam, majd elmentem Emmáért a családi napközibe, majd  elmentünk bevásárolni- kitalálta, hogy még menjünk játszótérre is. Na, felszaladtam a cuccokkal, pisiltem, megetettem a macskát, magamhoz vettem egy falatot, mondom, menjünk.  A hozzánk legközelebbi játszótéren olyan 5-6 éves nagylányok voltak, és azt vettem egy olyan 15 perc után észre, hogy annyira unatkoznak, hogy azt találták, ki, hogy nem engedik fel Emmát a csúszdára, és ezen röhögnek. Pontosan azon, hogy ő meg dühében szaladgálni, meg toporzékolni kezd. Szerintem azt várták, hogy én majd jól megszidom, kiabálok vele, hogy ez lesz a programjuk. Olyan szomorú, hogy már öt évesen ilyen megnyomorított lelkű gyerekek vannak, akik így kompenzálják a saját problémáikat, aztán az is szomorú, hogy nem tudnak játszani, nem tudnak magukkal mit kezdeni- ezt már a múltkor is észrevettem- persze lehet, hogy csak az aznapi 5. játszótéren töltött óra után nem. De hát ez is szomorú, hogy egy koszlott lakótelepi játszótéren töltik a nyaruk 80%-át, és az is, hogy a szüleik meg fásultan ülnek a padon, ahelyett, hogy kitalálnának nekik valamit, mondjuk átsétálnának velük egy másik vagy nagyobb játszótérre, vagy vennének nekik egy rollert, egy biciklit, mint tudom én. A fiúk amúgy mindig fociznak, rohangálnak, csak a kislányok ilyen szerencsétlenek. És az is szomorú, hogy miután elpakoltam a homokozó játékainkat - mivel ezek után fél óra után mentünk is haza- az egyik pofátlanul rám nézett, és közölte, hogy ha elviszem a fakanalat, neki nem lesz mivel játszania- amúgy elég elkényeztetett kislány, ismerem, szóval nem arról van szó, hogy szegénynek nincs játéka vagy ilyesmi. Majdnem beszóltam neki valamit, hogy talán nem kellett volna a kicsivel szórakozni, akkor nem mennénk haza, de persze csak kedvesen mondtam neki valamit, mert hát szegény csak a terméke egy beteg társadalomnak, ő nem tehet semmiről. Én meg sajnos olyan vagyok, hogy azt hiszem ilyenkor, hogy aki korpa közé keveredik, megeszik  a disznók, és annyira irtózom erre a szintre leszállni - na a Mányos se sokkal jobb, csak ott legalább foglalkoznak a gyerekekkel is- hogy inkább nem is fogok ide járni- bár néha kell, mert Emma szeret, és ő követeli. Tavaly emlékszem, még azt is hitték, hogy elköltöztünk, mikor így július elején eltűntünk, de hát ez a vakáció alatti lakótelepi játszóterezés tényleg gáz.  Néha viszont összejön a klubos mamákkal is valami, és az  nagyon jó. A gyerekek szépen  játszanak, mi- értelmes dolgokról- dumálunk- isteni…..

Na, még egy-két Emma duma: még mindig megvan a ’ tiém’- aztán – pont a közös játszóterezés kapcsán: ’  Akarok a Csabival meztelenül játszani!’

’ Egy szúnyog rászállt magamra.’ és a legnagyobb szöveg: ’Gyere ide te tündér, mama ad egy puszit ’ ,mire az én jól nevelt gyerekem: ’ Most köszönöm szépen, nem kérek.’