Eltelt az idei nyár is, és mondhatom, nagyon jól éreztük magunkat. Bár az első két hétben végig esett az eső, és néha majdnem sírtam, annyira elkeserítő volt minden nap arra ébredni, hogy megint szürkeség, hideg és nedvesség fogad- a végén azért igazi nyaralás kerekedett belőle.
Ha esik ugye, vagy csak eső után vagyunk, egy húsz hónapossal semmit nem lehet a kertben csinálni, sem a faluban. Sem sétálni, sem homokozni, ha a kertben játszik, öt perc alatt biztos, hogy vizes lesz, esetleg sáros, vagy mindkettő. Közben étkezéseknél még grátis leeszi magát.Bár kétszer annyi meleg holmit pakoltam, mint amennyi normálisnak tűnt, az ötödik napon így is elgondolkodtam, hogy ha ez így megy tovább, haza kell jönnünk. És akkor hiába a 8 megpakolt táska, a nagy remények az egy hónapos nyaralással és nomád élettel kapcsolatban, szégyenszemre egy hét múlva kulloghatunk haza. És persze éppen ez tartott vissza: akkor hány napra menjünkvissza, mit vigyek, és mit hagyjak itt? Három napra megyünk vagy egy hétre? És aztán majd vissza az egész? Megint pakolni? Ki, be? És visszajövünk, és megint elromlik? Szóval egyszerűbb volt a kis olajradiátorral befűteni, és várni a csodát. Közben a szomszéd lány felajánlotta, hogy moshatok is egy adagot, szóval maradtunk. Mikor itthon a játékokat csomagoltam, arra gondoltam, hogy ugyan, minek két doboznyi belőlük, mikor úgyis egész nap kint leszünk. Aztán a negyedik nap, amit a szivacságyakon töltöttünk a játékok és könyvek között, elgondolkodtam, miért is nem hoztam többet... Amúgy meg napokig semmi mást nem csináltam, mint a gyereket tiltottam el mindentől, rohantam utána, öltöztettem le, fel, át, gumicsizma le- fel- naponta hússzor, szörnyű volt. Az időjárásjelentők pedig összevissza beszéltek, és a végén már olyanokat mondtak, hogy : 18 és 25 fok között lesz, itt ott gomolyfelhővel,esővel- szóval már tippelni sem lehetett... 18 fokban meg lehet fagyni,25-ben strandolni lehet... Egy faházban pedig pontosan egy fokkal van melegebb, mint kint....Pontosan a nyaralás fele telt el úgy, hogy összesen egy nap voltunk a strandon.
Dühömben úgy döntöttem, kirándulni fogunk, és így is lett. Voltunk –elég sokszor- Füreden, aztán Keszthelyen, Nagyvázsonyban, Szigligeten, és még egyszer Badacsonyban is. Elmentünk a Balatonedericsi Afrika múzeumba is, aztán lassan megjavult az idő, lehetett strandolni, és mérgemben rá is húztam egy hetet, ne már a legnagyobb kánikulában menjünk haza.
A legjobb azonban az volt, ahogy Emma egyre jobban belejött a nyaralásba, és élvezte. Amikor megérkeztünk, minden madár 'mama' volt, és minden vízi állat 'dede'- kivétel a kacsa, ami ugye'ábá.' A nyaralás végére lett pó, bogá, léd, brekeke, mé, -testközelből megismerkedett ezen állatokkal a telken. Szinte minden nap etettünk kacsát, voltak hattyúk is- ez mind maradt ábá, azonban a dede nevet a hal mellett megkapta a meztelencsiga is. Irdatlan mennyiségű gusztustalan spanyol barnacsiga tenyészik nálunk a nedves, árnyékos telken- és én eléggé undorodom tőlük, szóval nem is irtom őket. De Emma igazi 'dedevadász' lett. Hangos 'dede,dede' ordításokkal mutogatta őket a kertben, míg valaki föl nem szedte őket- és össze nem gyűjtötte neki egy vödörben. Szegényke persze azt nem tudta, hogy a kegyetlen felnőttek ezután lesózzák őket, annyit mondtunk neki, most a dedék szépen elmennek aludni. Természetesen végig velünk volt Nyányá, tehát ha nem akadt más állat, akkor is volt kit nyúzni. Minden háznál ugatni kezdett, ahol egyszer is kutyát látott, mindenkivel barátkozott, és mindenkinek tanulgatta a nevét. Igaz, hogy a Zsuzsiból Juju lett, Gábor pedig Dábóóó, a lényeg a szándék. Szóval a gyerekből öt hét alatt igazi vidéki kiscsaj lett- aki reggel öntudatosan hozta a kis kínai crocspapucsát az anyjának, aki még az ágyban döglődött, hogy induljon már végre a nap, - komoly állatismerettel, minden háznál ismerőssel, napi rutinnal a bolt, a strand és a homokozók, játszóterek között, a végén már kész kínszenvedés volt hazajutni, mert mindenhol megálltunk kicsit beszégetni.Ezen kívül minden nap néztünk - láttunk -vonatot, hajókat és helikoptert, szóval olyan dolgokat, amiket itthon nem láthat, hiszen más egy vonat az állomáson, meg más, amikor napi tízszer átrobog a falun.A végén már azon is elgondolkoztam, hogy falura kéne költözni a gyerekkel:), de aztán beláttam, hogy kényelmesebb vagyok én annál, minthogy egy kertnek és egy háznak szenteljem az életemet- minden szabadidőmet és- a jövőben megtakarítandó pénzemet. De az biztos, hogy a vidéki nyarakat minden városi gyereknek kötelezővé tenném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése