Játszóház

Karácsony reggelén ráhangolódik:)

Ahogy a beszédfejlődéssel kapcsolatban elmorfondíroztam azon, hogy Emma agyában mi megy végbe, eszembe jutott a játszóház. Amikor egyszeri anya ugyanis elviszi a gyermekét a játszóházba, feltételezi, hogy a gyermek nagyon fog örülni neki, hogy itt egy csomó olyan játék van, ami otthon nincs, és rögtön rájuk is veti magát. És ez persze így is lehet óvodás korú gyerekekkel, de nem a kis egy éves totyikákkal. Ők ugyanis pontosan azokkal fognak játszani, ami otthon is megtalálható, vagy legalább is ahhoz hasonló. Mobiltelefon alakú csörgő, nyomkodható szerkezet, mely nyomkodásra világít és zenél- csakúgy mint az itthoni gitár és a pinky tricikli- az itthoni macska színével és méretével megegyező plüss párduc, továbbá labdák, textilkockák, bábok, fakirakó. Még babából is az itthonihoz hasonlót választ – még a ruhájuk is egyezik!!! Mindeközben minden egyébbel bizalmatlan, amit nem ismer – hintaló sőt, hintasün, nagy, füles labda, műanyag gyümölcsök, húzogatható állatka- egyértelmű elutasítás.

Persze így utólag már teljesen logikus. Azzal tud játszani, abban van a bizalma, amit már ismer. Hiszen itthon is hetekig tart, amíg nagy nehezen eljutunk oda, hogy egy új játékot megtanul használni. És ehhez nekünk, felnőtteknek kell először játszani az épitőkockával, az egymásba rakható edénykékkel stb- hogy ő is érdelkődést mutasson iránta. Kivétel persze a könyv-azt rögtön birtokba veszi és nézegeti. Na, de sebaj. A játszóház így is nagy élmény- lehet szaladgálni, ismerkedni- és valljuk be, egy játékot már megkedvelt, ami itthon nincs: lelkesen tologatott egy babakocsit babával- amit, amúgy még alig ért fel....