Mivel Emma beszédfejlődése elindult, épp ideje, hogy erről is írjak egy kicsit, mielőtt annyira beindul, hogy már én sem tudom követni. Szóval volt eleinte a memme- ami először kaja volt, aztán nem tudtuk egy darabig- és most minden, amit máshogy nem tud megnevezni. Pl meglátja a mesekönyvben a pillangót, amit megismer, ezért rámutat, és azt mondja memme. Aztán volt egy időben a baba-minden babára és felnőttre, és a nyányá- minden állatra. Nyányá már megint csak a cica, és a baba is csak a baba már megint.
Van mama- ez talán én ( is ) vagyok, de amúgy, ha megkérdezzük, hogy pl hol van anya orra, rám mutat. Van ümama- ez nagymama- aki mama is egyben.
Ezen kívül van a bomba- vagy bomb esetleg gomb vagy bömb- ez a gömb- és egyelőre még minden kerek.
Aztán próbálkozások vannak: papa, labda, alma, ja, és minden madár háp háp most éppen: ábá- de ez az alma is. Változnak tehát a hangalakok- nyányá néha jájá- és a jelentések is – ez mutatja, hogy belül közben dúl a fejlődés. Úgy tűnik, hogy egy speciális dologból- pl nyányá- aki ugye a mi cicánk, Pipike - lesz egy nagy generalizálás- minden állat- és aztán megtalálja a helyét a dolog- minden cica. Igy volt pl a babával is- kisbabákra, magára és a játékbabára mondja már csak.
Ami tehát érdekes, hogy magát a beszédet megelőzi az a folyamat is, amit az agyban zajlik a kategorizálás terén- annak felismerése, hogy kategóriák vannak, hogy nem egy dolgot, de nem is túl sokat nevezünk egy néven- és most ugye azt is kitalálta, hogy minden, aminek még nem ismeri a nevét az memme- tehát ezzel tk segít nekünk, hogy hogyan tanítsuk, hiszen annak mondjuk el majd többször a nevét. Továbbá azzal, hogy rámutat arra, aminek már ismeri a nevét, szintén jelzi, hogy hol tart a nyelvtanulásban. Tudom, hogy ez egy külön tudományág és rengeteg cikket elolvashatnék róla, de igazság szerint általánosságban nem érdekel, engem csak is a saját gyerekemé érdekel. Biztosan sokat használnak ebből a nyelvtanításban- de mint nyelvtanár sem érdekel mélyebben- talán majd a nyelvtan tanulását én is hasznosítani tudom. Egyszerűen csak borzasztó érdekes látni,ahogy pl rájött, hogy a ’nagymama’ az egy szótaggal hosszabb, mint a mama, és elétette, hogy „ü”. ( Emma nagynénje állítólag pont fordítva csinálta: túl hosszúnak találta azt, hogy nagymama és csak annyit mondott: Nagyja-akit amúgy azóta is így hív.)
Szóval nagyon érdekes- az, ami a kis agyában végbemegy.
Már vannak kedvenc könyvei, meséi, dalai, képei, állatai is- például új kedvence a panda- ha megszólal a zene, táncolni kezd. A gyertyázás mély nyomot hagyott benne, mert imádja az ’ Ég a gyertya ég...’ c dalt és a hozzá kapcsolódó képet is- folyton a gyertyát mutogatja, pontosabban a lángot.
Nagyon jó az emlékezete is – pl a kedvenc daloskönyvében tudja, melyik képhez melyik dal való, és ha nem az éneklem, ő is- agresszivan- énekelni kezd- ezzel jelezvén, hogy ideje lenne váltanom- a szerint, ahogy ő lapoz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése