Elkezdődött az új óvodai év, és Emma egyre nyűgösebb, hisztisebb és kezelhetetlenebb lett. Itthon verekedett, dührohamai voltak, rengeteget sírt-- majd egyszer csak elkezdett az oviban bepisilni. Gondoltam, ennek már fele sem tréfa, egy hétvégét szántam rá, hogy kitudakoljam, mi a baj. Kiderült, hogy egy kis ovistársa- a tavalyi barátnője- verbálisan bántja, folyton olyanokat mondott neki, hogy nem leszek a barátod, soha többé nem játszok veled és a többi- ezen persze most már csak nevetek, de akkor nagyon megrázott, hogy ő még az ilyen kiközösítésekkel, bántásokkal nem tud mit kezdeni.
A nyár nagyon nagy szabadságban telt, mindnyájan nagyon élveztük, és először azt hittem, csak nehéz visszaszoknia. Aztán mikor mondtam az óvónéniknek is, hogy mit sikerült felfedeznem, el beszélgettek a kiscsajjal, meg a többiekkel is arról, hogy mit szabad és mit nem egymásnak mondani- és onnantól javult a helyzet. Jobban mondva, onnantól az óvónők elkezdtek a gyerekekre figyelni. Nem akarom bántani őket, de annyi adminisztráció meg hülye feladat nyomja az ő vállukat is- hogy a gyerekekre nem maradt a végén idejük. Látszott, hogy meglepődtek, de aztán tényleg elkezdtek figyelni. Mindamellett heti háromszor elhoztuk Emmát ebéd után, és a bepisilés azon nyomban, és a dührohamok is kb egy hét alatt elmúltak- visszakaptam az én kis csodamazsolámat. A heti háromszori elhozatal egészen most januárig ment, már csak kettő van belőle, de én úgy érzem, ez mindentől függetlenül jót tesz neki. Tényleg olyan természetesnek vesszük, hogy 3-4 éveseket bevágunk heti 40 órára egy közösségbe- pedig nekik ez azért nem olyan jó.
Az őszi szünetben baráti társasági Bükk látogatáson voltunk két napig- szuper volt, aztán október 23- án a Tropicáriumban voltunk- nagyon jól sikerült, és Emma igazán élvezte, a mai napig emlegeti. Nagy világjáró húgom, mikor karácsonykor a Galapagos -szigeteki képeit mutogatta neki, meg is lepődött, hogy a gyerek felismerte a rájákat kapásból. Hja, mondom, néha azért mi is utazunk, ha nem is olyan messze.
Megvolt a szokásos rendes szülinap december 2-én apás látogatással, illetve egy hetes itt tartózkodással, aztán a karácsony rózsaszín hercegnős rollerral meg társasjátékokkal.
Már eljutottunk a társas korszakba, és én is jobban élvezem, mint a pónis szerepjátékokat, bár azért abból is kijut.
Vettem Emmának karácsonyra 3 színezőt. Dec 25- én reggel felébredt, átment anyámhoz színezni, és kis túlzással azóta sem hagyta abba. Ez lett az egyik kedvenc foglalatossága- azóta vettem neki még hármat legalább- hercegnőst, lovasat , tündéreset- nagyon szereti őket.
Jó, hogy már kicsit már tevékenységeket szeret, mint mondjuk egy éve- nekem is könnyebb vele játszanom- bár mindig lelkiismeretfurdalásom van, hogy nincs rá elég időm, meg sokszor kicsit lusta is vagyok. Legalább is az agyamat erőltetni pl a szerepjátékoknál, vagy bármi fantáziadús játékot kitalálni. Pedig olyan jókat lehetne játszani, csak az a baj, hogy ő tőlem várja a sztori kitalálását vagy dramatizálását, én meg ehhez már egy napi munka után sokszor erőtlen vagyok.
Ezen kívül csak annyi történt, hogy elkezdtünk balettra járni. Emma saját ötlete volt - én meg véletlenül tudtam meg, hogy van a városunkban is- rögvest csatlakoztunk. Amikor a tanárnő az első órán közölte ,hogy nem szereti, ha a szülők bent ülnek, mert az ' gyengíti a munkamorált'- akkor már fogtam a fejem, hogy ajaj, hová jöttünk, az én temperamentumos, ugrabugrálós, visitozós lányom itt öt percet sem fog kibírni.
Ehhez képest, a gyerekem, aki amúgy tényleg 5-10 percre is csak akkor marad nyugton, ha színez vagy könyveket nézeget, de azt is csak leginkább a bilin- 50 percet fegyelmezetten végig figyel és igyekezik, hétről hétre, és nagyon szereti. Amikor egyszer elsikkantotta magát, mert a kedvenc- szobros játéka következett- hallottam, hogy a tanárnő rászól- itt nem kiabálunk. Utána beszéltem vele erről, hogy a balett terem komoly hely, ott csöndben kell lenni stb- és legközelebb már büszkén mesélte is, hogy nem sikkantott. Hát, tőle ezek óriási dolgok, de annyira büszke vagyok rá, hogy ennyire fegyelmezett tud lenni, ha akar. És arra is büszke vagyok, hogy ennyire tudja, mit akar, határozott ízlése van, döntései vannak, balett, lovaglás, rózsaszín és lila ruha, hercegnő és sellő jelmez- ezüst és arany díszek- igazi csaj, és következetes. Esküszöm határozottabb, és kialakultabb ízlése van, mint nekem.
Ezt a telet kicsit csendesebbre terveztem, mint a tavalyi volt- annak ellenére, hogy ez időjárásilag sokkal kellemesebb volt. De tavaly folyton erőltettem a kint létet- hétvégéken is folyton mentünk, miközben abban az évben kezdtem teljes állásban dolgozni, tehát egy csomó dolgom volt mindig, mindig fáradt voltam- és tél végére két hétre kidőltem- megbetegedtem, mert igazából én nem vagyok egy téli csaj. De szánkóztunk, jártunk a mínuszokba is korcsolyázni, sétálni stb- és erőltettem az eseményeket, hogy télen sem áll meg az élet- na idén megállt- legalább is január óta elég itthon ülősek lettünk. De nem is volt idén télen Emma beteg, és szerencsére én sem- ráadásul hulla fáradtnak sem érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése