Véget ért az óvodai nevelési év, megvolt az év záró műsor, az óvónénik rögtön lelazultak, és lassan egy hónapja az udvaron vannak a kölkök- persze csak ha jó az idő- és persze egyre kevesebben vannak. Mindeközben az óvodát is felújítják, tehát összekeverték őket csoportilag is, az óvónénik és a vezetőóvónéni is elvonult ' szabira'- még az év végi ajándékokat sem tudtam odaadni nekik, lehet, hogy el is rakom szeptemberre, akkor majd egyben átadom nekik, mint így, hogy hol ott vannak, hol nincsenek.
Azt gonoltam, ez megzavarja majd a gyerekemet, de egyáltalán nem. Nagyon boldog, mert a Kisvakond csoportban talált Barbilovat, a Nyuszi csoportban pedig pónikat, tehát nagyon élvezi, hogy új játékokkal játszhat, de szerintem a legjobb az, hogy összesen 12 -en vannak, és a lazaság is nagyobb- nem fegyelmezik őket folyton, sőt, sokszor rájuk sem bagóznak...Emma sokkal kiegyensúlyozottabb, már otthon nem is cumizik, sőt, a Cumitündérrel elvitette az összes cumit- kivéve egyet.:)- persze már régóta beszélgettünk erről, de mégis jó, hogy ő hozta meg a döntést, és az is jó, hogy most látom, a feszültség az ovi miatt is volt benne, nem én vagyok a hibás, szóval nem az otthoni környezet az oka, hanem az egész napos fegyelmezés meg a 25 gyerek. Ezelőtt sokat cumizott napközben is, és már mindenki ' cseszegette', hogy ekkora lány mit csócsálja azt a cumit az utcán is- és persze én is folyton küzdöttem vele. Persze azt is megbeszéltük, hogy ha kijárta a kiscsoportot, és középsős lesz, akkor már többé nem viszünk az utcára cumit, és ő már valúszínűleg középsősnek is tekinti magát.:)
Emmát most éppen a hajléktalan kérdés foglalkoztatja. Nyilván pont a nagy lazaságnak a hozadéka, hogy arra sem figyelnek, miről beszélgetnek, és egymást hülyítik ezzel a hajléktalan témával- nyilván van egy gyerek aki hallott erről, vagy esetleg megfenyegették, hogy elviszik őt a hajléktalanok, nem tudom. Emma igazán nem is tudja, kik azok- mert speciel nálunk is vannak a lakótelepen, de én soha nem mutattam rájuk, hogy látod gyerekem, ezek a hajléktalanok.-csak kérdezget róluk, és meg van gxőződve róla, hogy félelmetesek. Egyik nap megállított engem egy, éppen jött a vihar, és közölte, asszonyom, itt vagyunk a szabad ég alatt... Én megmondtam, hogy sajnos nincs nálam készpénz- mert amúgy tényleg nincs, hogy ne költekezzek feleslegesen, így is betegesen sokat költök.
Szóval ezt elmeséltem Emmának, aki azóta ezt a történetet emésztgeti, hogy anyát megállította egy hajléktalan, és anya beszélt vele. Szerintem neki ez olyan, mintha egy szörnnyel vagy dementorral álltam volna minimum szóba, kicsit büszke is rám, hogy ilyen bátor vagyok:)
Tegnap este már az én ágyamban is aludt el- pedig ilyent soha nem szokott- és be is vallotta, hogy fél- megigértem neki, hogy ma mutatok neki hajléktalanokat, mert hátha ettől oldódik a félelme.
Azért örülök, hogy most ilyen jó és nyugodt kislány lett, mert ezt személyes sikerélményként élem meg-lám, lám, milyen jó anyuka is vagyok én.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése