Húsvét

Húsvét
Pénteken kezdődött nálunk,
mégpedig úgy, hogy bementünk a Plázába nyúlsimogatásra. Gazdag húsvét volt ez
most mindenhol, miután hónap elejére esett, pont úgy, hogy megérkeztek mindenhol a fizetések,
segélyek is- így aztán nagy tumultus volt a nyúlkölcsönzés környékén. Alig
fértünk oda, mert az egész Lakatos dinasztia ott nyomult- most nem loptak- gondolom, azt inkább a hónap
második felében teszik- mindenki nyulakat gusztált. A kis trónörökös- valami
külföldi neve volt- ült a babakocsiban kis farmerjakóban- de volt már vagy
három éves, viszont nem volt bezárva, szóval simán kis is tudott ugrani- ölében
egy doboz nyúllal, amit kétpercenként kicseréltek. Hol a családfő közölte, hogy
az nem jó, mert törött a füle- erre megmagyarázták neki, hogy ez lógó fülű
típus, hol Dzsenike akart más színűt, illetve anyuka akart meggyőződni róla,
hogy biztos a legkisebbet kapták e. Az eladónak már égnek állt a haja, mire
végül maga a trónörökös unta el, kiugrott a babakocsiból, és persze mentek mind
utána. Mondjuk ezt olyan húsz perc után, hogy összesen hány nyulat vettek, azt
nem tudom, de darabja ötezer volt, és vissza is lehetett ünnepek után váltani.
Mi persze csak simogatni akartunk,
úgy hogy át is sétáltunk a ketrecsor másik felére, és ott Emma
kötelességszerűen percekig simogatta a neki kivett nyulat, mire szóltam neki, hogy
most már a többi gyereket is hagyja. Mert ugye más szülők nem voltak ilyen bátrak, hogy
kikérjék a nyulat a ketrecből, viszont ha már ott volt……..Minden esetre Emma
ezt így mesélte már este: ’ A néni kivette a nyuszit Emmának, de anya nem
engedte, hogy Emma simogassa nyuszit’. Délután tojást festettünk- pontosabban
én festettem, Emma meg instruált, hogy mi legyen rajta. Persze, aztán apámnak
elfelejtettünk vinni, úgyhogy csak a fényképezőgépen mutattuk meg neki, mit
festettünk, amit nem kap.
A szombati program pedig a
húsvéti tojásvadászat lett volna, azonban az eső ezt elmosta. Pedig nagyon
készültem rá, Emmát jó korán lefektettem, és közben a barátnőm is beugrott, aki
persze egy csomó ajándékot is hozott. Délelőtt voltam futni a parkban , ahol lett volna a gyerekprogram,
és láttam, hogy hangfalakkal, karton várral, minden féle jósággal készültek,
rengetegen voltak, valami katolikus egylet, csupa fiatalok, biztos nagyon
készültek erre a napra, de az órákig
tartó eső miatt nyilvánvaló volt, hogy a dekorációt ,a hangfalakat leszedték.
Mindenesetre mi kimentünk, és csináltam a barátnőm által hozott ajándékokból
egy kis csomagot, amit le is tettem egy fa mellé - amit Emma, természetesen meg
is talált. Ezek után még egy kakasos nyalókát is kapott- szóval őt nem zavarta
az elmaradt program, jót játszóterezett, közben egy fotós olyan 80 képet
készített róla, majd megint jött egy
zápor, és hazatekertünk. A szervezők azonban elkeseredetten mondták, hogy
voltak, akik nekik estek, és mindenfélének elmondták őket, azért, mert lefújták
a programot. Vigasztalgattuk őket, hogy ne vegyék magukra, minden esetre elég
nagy prosztóság egy ingyenes –ajándékosztogató- ráadásul keresztény- program
szervezőit lecseszni, azért, mert nem álltak négy órán át a zuhogó esőben, meg
egyáltalán. Szervezze meg mindenki a saját gyerekének a húsvétot, ne mástól
várja a csoki tojást, meg nevelje úgy, hogy el lehessen neki magyarázni, ha
valami nem úgy alakul, ahogy tervezték.
Ja, amúgy még szombat délelőtt
lementem megvenni az édességeket, mivel többnyire Emmával járok bevásárolni,
tehát vele nem tudtam. Le voltam döbbenve, mert a bolt teljesen ki volt
fosztva- alig találtam csoki nyulat- az is diabetikus volt,- tojás már nem is
volt- nagy szerencsémre a pénztárnál le tudtam halászni két Kinder tojást. Még jó, hogy hónapok óta igérgettem neki a csokitojást, de azért
annyira nem érdekelt, mert úgysem vettem volna sok édességet. Úgy
látszik, a válságban már a gyártók sem engedhetik meg maguknak, hogy felesleget
gyártsanak. Azért az érdekes, hogy mennyire elszoktunk az elmúlt húsz évben
attól, hogy bármi hiánycikk lehet. Szerencsére apámék jól bevásároltak, úgyhogy
vasárnap végül is két kosárnyi édességet
is kapott Emma, plusz egy puzzle-t- 15
darabost:)-
és egy Hello Kitty-s homokozó vödröt, mert a
családi bölcsiben Ági néninek
mindig be kell osztani, hogy Lilla vagy Emma játszhat e az ottanival- ebből
gondoltam- vagyis a Nyúl- hogy ez jó ajándék lesz.
Hétfőn pedig anyámnál is tojt a
nyúl- többek között két bugyit, a bilizést motiválandó. Most pedig annyi
édességünk van, hogy –ha sikerül nem rájárnom- szerintem júniusig biztos
kitart. A nagy kedvenc, azonban a kakasos nyalóka. Minden nap elkéri egy kicsit
szopogatni- ma mondjuk éppen sikerült elfelejtenem odaadni neki- és akkor öt
percig szopogathatja. Tovább azért nem, mert rá volt írva, hogy valami olyan
e-t tartalmaz, ami befolyásolhatja a viselkedést- gondolom, hyperaktivitást
okozhat, az meg ugye nekünk nem kell. A lényeg, hogy jól és emlékezetesre
sikerült a húsvét, Emma már emlegeti, hogy mit hozzon a Télapó, és mindennap
ebéd után kér egy ’ csokitojásnyuszit esetleg csokinyúl tojást.’