Tanulmányozgatom természetesen a gyerekneveléssel kapcsolatos szakirodalmat én is, és kitanultam, hogy ha a gyermek nyafog, sír, anyukáját ütögeti, toporzékol stb- az anyuka jó teszi, ha megfogalmazza számára, hogy most mit érez, hiszen így jut el majd oda, hogy nyűglődés helyett ő is szavakba öntse majdan egyszer az érzéseit. Persze ezt a pozitív érzésekkel is meg kell tenni, ha pl. 'vadul', mert örül valaminek, vagy idétlenül riheg-röhög. ( Emma szokott ilyeneket.) Szóval éppen ráfektetem a pelenkázóasztalra fürdés után, és hisztizik, mert be akart menni Mama szobájába.
'Mérges vagy'- mondom neki, mire ő, mint a dühös kismalac: 'Nem mérges vagy!' Ja, mondom, akkor nem - mivel néhány könnycseppet is meglátok: - 'Szomorú vagy, igen, mert be akartál menni mamához, de anya nem engedte. ' Nem szomorúhúhúhú!!!!!!!!'
'Nem? '-kérdezem ezután teljesen értetlenül. 'Hát akkor mi?' ' Okos!!!!!!!!' -így ő.
Ennyit az érzelmi nevelésem jelenlegi sikeréről.
Van egy olyan játékunk is, -amit már nagyon régóta játszunk - hogy megkérdezem tőle: 'Hol van anya kölyke/ ivadéka/ porontya/fiókája ?' stb- és akkor ő nagy boldogan magára mutat: 'ITT!!!!!!!'
Legutóbb azonban ezen is felháborodott: 'Nem kölyke!!!!!!!Nem fiókája!!!!!!!!!!'- 'Hát akkor mije?'- kérdeztem én megütődve. ' Okosa!!!!!!!- szólt a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése